XIII. FEJEZET
1.
Penn szidta a holdat. Fényárban úszott a hegygerinc. Hátával a falnak dőlve ment, lépésről lépésre. Vajon tudja-e a bandita, hogy ő itt várt? Tudja-e, hogy jön? Figyeli-e napról napra?
A csúcs körül a keskeny perem széles tisztásokat is körbefogott. Ez nem látszott lentről.
Most már óvatosan haladt. Vigyáznia kellett. Vajon nézi-e Holdvilág Teddy valahonnan fentről, amint jön?
Biztos!
Holdvilág Teddy mindent tud! Talán kétszáz méterrel lehetett a csúcs alatt, amikor egy kavics hullott eléje a magasból.
Megállt...
Olyan csend volt itt fenn, hogy tisztán hallatszott egy gally rebbenése is.
– Penn!
Valaki szólt. Felette. Várt.
– Penn...!
Rövid szünet után megismételte:
– Penn, talán félsz felelni?
– Várom, hogy mit mondasz, Holdvilág Teddy.
– Csendesebben beszélj!
– Mi az ördög? Tán csak kiabálhat az ember egy csúcson.
Szünet következett. Neszelt a táj sokféle halk módon.
– Vártalak, Teddy.
– Nem jöhettem. Holnap én indultam volna, ha késel még!
– Biztos?
– Tudtam, hogy vársz – felelte a bandita -, tehát biztos.
Hallgattak.
– Nos? – kérdezte Penn.
– Ajánlok valamit. Gyere fel erre a tisztásra. Ott megverekszünk, nem kell leskelődni, időt húzni...
Habozott. Ha mozdul, akkor az ott fenn lelőheti.
De az ott a Holdvilág Teddy!
– Jövök!
Nyugodtan felment. Tiszta célpontot adott percekig annak, aki felette áll.
De az a Holdvilág Teddy! A kiugrónál alig feljebb, vagy sziklatetőn állt a kunyhó, világos ablakkal.
És füstölgött...
– Hol van Miss Logan? – kérdezte Penn.
– Érdeklődni jöttél vagy verekedni? – felelte hidegen a rabló.
– Igazad van.
– Ajánlok valamit: ha ketten lövünk, semmi esély. Ketten halunk meg.
– Ez igaz.
– Elhajítok egy pisztolyt, oda a sűrűbe. Előzőleg leteszünk itt minden fegyvert. Háttal állunk, egymás mellett, átdobom a fejemen, azután, aki megtalálja...
– Értem... – felelte Penn. – Amint elhajítottad, ismét megfordulunk...
– És keressük a fegyvert, mint a pólólabdát.
– Mi az?
– Hm... sport...
Egymás mellé álltak, lecsatolták az övüket. Repült a pisztoly. Egyszerre fordultak...
Aki előbb kézhez kapja, az győz és életben marad. Nincs kétség. Miután a revolver elrepült és megfordultak, mindkettő állva maradt a helyén egymás mellett. Lassan körbefuttatták a tekintetüket. Egyik sem kezdett elhamarkodva futkosni. Itt most látni kell. Bizonyosat tudni. Aki előbb megpillantja a fegyvert, az hamarabb is kapja kézhez.
Valahol egy madár sikoltott...
Penn látta, hogy csillan valami... Ugyanakkor a másik is észrevette. Abban a pillanatban ugrottak, de egyik sem hajolt le, előbb a másik torkához kapott mindkettő... Egy borzasztó ökölcsapás elzúg a fiú arca mellett, amint lekapja a fejét és üt. Mint a kő, úgy zuhan az ökle Holdvilág Teddy hátrabukik. Penn már fut... felkapja a bokorban csillogó tárgyat...
Egy üres konzervdoboz!
Most mögötte lövés dörren! Egy lökést érez a vállán. A pisztolyt a bandita találta meg. Penn a fa mögé esik félig eszméletlenül, úgy irányítja a zuhanást, hogy fedezéke legyen. Tudja, hogy vége! Tehetetlen dühében a földbe markol... Holdvilág Teddy feléje jön, de valami repül... Penn egy rögöt hajít összecsukódó tenyeréből, kemény szikladarabot, és a bandita bezúzott fejjel visszatántorog...
Lezuhan.
A Mexikói Suhanc talpon van, a következő pillanatban felkapja a pisztolyt, langyos buggyanás ömlik a karján lefelé, iszonyúan belenyilallik a mozdulattól, ahogy elhúzza a ravaszt, mielőtt a másik egész feltápászkodott. Célozni nem tud homályosuló tekintettel... csak lő... Egyszer! Kétszer!... Háromszor! A pisztoly kihullik a kezéből. A bandita visszaesik egy találattól, és Penn tántorogva a csúcs felé indul... a kunyhóhoz... benyit... Lassan tisztul előtte a kép, és rémülten felkiáltva ismét hátrahőköl a küszöbről...
...Ott ül Lilian a tűzhelynél egy bölcső mellett, és ringatja.