6.

Robin az alagút előtti kanyarban várt. A lovát messzebb egy fához kötötte. Cigarettázott. A nyugodt éjszakában, messze lent a völgyben üldözők nyüzsögtek... Minden idegesség nélkül nézte. Amióta vérében érezte négy rablógeneráció szerencséjét és erejét, azóta semmiféle ingerrel nem hatott rá a kockázat.

Ez a sorsa, az öröksége, mint ahogy a farkast ragadozónak, vadnak és kegyetlennek teremtette a természet. Hiába védekezne ellene.

Vér nem válik vízzé.

A hatalmas, békés, boltozatosnak tűnő, csillagos égre bámult, és hanyatt dőlt a füvön... Millió tücsök ciripelt, és a szelíd suhanás, amellyel olykor a finom alkonyi áramlás átrezgett a fákon, megborzolta a leveleket, hogy emberinek tűnő, halk susogás vibrált Robin felett.

A szíve azért nehéz volt, ahogy így felmeredt a boldog, szép nyári égre. Nem is szívén érezte ezt a nyomasztó súlyt, hanem a szíve helyén, ahol mintha egy halott, mozdulatlan kő feküdne most.

Tompa dübörgés közeledett.

Robin eldobta a cigarettát, és felemelkedett. Lova figyelmeztetően horkant, és kapált néhányat az egyik mellső lábával.

– Csendesen, Rimbow... – mondta Robin, és a ló megnyugodott.

Nyújtott fütty jelezte, hogy a vonat alagúthoz ér, és sikoltva tapadtak a kerekek a sínhez.

A kanyar előtt fékezett a mozdonyvezető.

Azután kiragyogott a bokrok mögül a fényszóró... Robin még sohasem ugrott fel vonatra és mégis (úgy érezte), a vérében élő rablóősök gyakorlatával, biztosan kapta el az utolsó kocsi vaslétráját.

Fenn volt!

Gyorsan kellett cselekedni.

Két detektív beszélgetett a folyosón. Az egyik szivarozott.

Robin behúzódott a lejárat mellett kiszögellő vasfal mögé. Két revolvert vett a kezébe. Az egyiket csövénél fogva.

A detektívek saját fülkéjük előtt álltak. Feljebb nyílt egy ajtó a szalonkocsiba. Itt lesz együtt a kormányzó és a családja.

A csövénél fogott revolverrel villámgyorsan főbe sújtotta az egyik detektívet, hogy lerogyott. A másiknak nekiszegezte a jobbjában lövésre kész revolvert.

– Fel a kezekkel, mert...

A rajtaütés sikerült. A detektív nem tehetett mást: engedelmeskedett.

– Adja ide a karperecét...

– De én...

– Ne próbálkozzék semmivel. A Tigris fia vagyok. Jól tudja, mit várhat.

Szó nélkül odaadta a karperecet.

A bilincs kettyent. Robin zsebre tette a pisztolyt, elvette mindkét ember fegyverét. Az aléltat is megbilincselte. Összekötözött lábbal, betömött szájjal az egyik fülkébe zárta őket.

Azután továbbosont a folyosón.

A másik kocsi termes volt. Belátott az átjáró üvegajtaján. A hatalmas, vidám arcú Hunton és a felesége egy civil úr társaságában vacsoráztak.

Azután felfedezett még egy személyt. Mégpedig közel. Az átjárófolyosón, az ajtó mellett, ahol Robin állt, egy leány kinézett az ablakon.

Jól tudta, hogy Huntonnak egy leánya van. Gyorsan papírra vetett néhány sort... a földre dobta és átugrott a lány mellé a folyosóra, lezárta kívülről a termes kocsiba vezető ajtót...

– Mi az?... Mi történt?...

Csikorgás, hatalmas lökés... Mindenki elveszíti az egyensúlyát...

Robin megrántotta a vészféket!

A leány egy revolvert lát az arca előtt.

A vonat alig mozog... A vagonajtó kicsapódik, és a támadó leugrik a kocsiról, fél karjával a leányt fogja.

Csak most kezd sikoltozni, de a férfi könnyedén felkapja, és fut...

Néhány lövés dörren mögöttük...

A kormányzó és titkára először egymásra zuhantak, amikor a vészfék működésbe jött... Azután sikolyt hallanak... Az ajtó le van zárva...

A titkár a fülkeablakon át két lövést ad le, de Hunton félrecsapja a kezét.

– Őrült... A leányt is eltalálhatja...

Egy válltaszítással feltörik az ajtót.

– Hát ez mi?

– Levél!

Nagy, fehér lap fekszik a földön. Hunton gyorsan átfutja.

A kormányzó szálljon le. A dombtetőn várom. Ha öt percen belül nincs ott, megölöm a lányt. A vonat fusson tovább Birkhamig. Ha útközben megáll, akkor megölöm a leányt és a kormányzót is. A dombtetőről Birkhamig látok.

A Tigris

– Azonnal... – kezdte a titkár.

– Várjon, Smith – mondta a kormányzó: – Először is a feleségemet tegyük fel ide az ülésre.

Az asszony közben elájult.

– És most?... – kérdezte Smith.

– Most pedig megtesszük az egyetlen lehetséges tennivalót.