38.

Edith addig integetett Bill után, amíg eltűnt a hegyről lekanyargó szerpentin utolsó fordulójában.

Mielőtt a nap delelőre ért volna, feltűnt a farm.

Az őszbe hajló idő már véget vetett a nehéz munkának. A billogozás és felhajtás utáni pihenő ideje volt ez a néhány hónap. Az elhagyott hatalmas udvaron egy öregasszony meg egy kislány mosott ruhafélét teregetett, kifeszített kötélre. Közöttük egyenruha is akadt. Igen... igen... hiszen ez Barker ezredes farmja... Leült a farm közelében, de úgy, hogy eltakarta néhány fa. Cigarettára gyújtott, és nézte a ruhákat teregető öregasszonyt. Sokáig gondolkozott. Végül csillogni kezdett a szeme, ami általában azt jelentette nála, hogy valami őrültség jutott az eszébe, és most megfontolás nélkül nyomban véghezviszi...

...Denver Hill ezen a délelőttön szokatlanul élénk volt. A vadászok nem mentek a hegyekbe, a kocsma megtelt lármás, piros képű emberekkel. Robin, egy fiatal trapper, kissé becsípett, mert több mint fél liter rumot ivott már a délelőtti viták közben. Kiállt a kocsma elé levegőzni, és a pisztolyát olajozgatta. A kovács egy barnaképű, csinos szolgálólánnyal enyelgett, aki kosarat cipelt...

– Hová siet, húgom!? Üljön le már. – A bolt előtti padra mutatott.

– Nem lehet... vár a gazdám – csipogta a leány, és továbbsietett. De Robin, amikor eléje ért, elkapta a karját...

– Megállj te! Egy korty cukros vizet csak iszol az egészségemre!

– Eresszen... – szepegte a leány, és ijedt mozdulatokkal igyekezett kibontakozni, de Robin nevetve fogta.

Most kilépett valaki a kocsmából. Amikor a leány ezt az embert meglátta, ijedten akart továbbfutni.

Robin még erősebben fogta.

– Hová, hé...! – És a másik kezével is megragadta.

Erre a leányka egy kecses mozdulattal úgy vágta pofon Robint, hogy elrepedt az állkapcsa. És máris futott...

Az ivó ajtajában álló ember revolvert rántott és lőtt. A kovácsnak csak annyi ideje volt, hogy félreüsse a kezét.

– Megőrült? Egy nő után lő?!

– Hülye! – üvöltött Austin, mert ő volt az illető.

– Ez az ember Texas Bill...!

A lövésre kisereglett vadászok elámultak. Azután valamennyien a leány után vetették magukat...

Kivéve Robint, aki a kedves hölgy enyelgő legyintésétől még mindig ájultan hevert a földön... Bill az első ház mellett beugrott az utcakereszteződésbe, és rohant...

Ijedten megtorpant. Zsákutca! Mögötte zaj és szemben vele egy hatalmas, kopasz fejű ember jön, kalapját a kezében tartja, és gomblyukában egy csillag... A sheriff! A zajra visszahőköl, önkéntelenül a pisztolyához nyúl. Egy leány jön feléje futva. Fülsértő hangon sipítja:

– Fusson, Mr. Colter... baj van az ivóban... Jaj! Gyilkosok!

A sheriff fut a sarok felé, a leány beugrik egy kis ajtón. Bevágja maga után, rátolja a reteszt, gyorsan az övébe gyűri a szoknya alját, hogy mozogni tudjon. Látszik a csizmája és a lovaglónadrágja...

Rohan tovább a homályos helyiségből, és...

És ott áll a vendéglőben. Voltaképpen megkerülte a házat, és az oldalajtón befutott az ivóba... A helyiség üres. A vendégek kirohantak, csak a kocsmáros áll a pultnál. Most megfordul. A csapos éppen behúzza a lábánál fogva Robint, aki még mindig alélt az iménti kecses kézmozdulat következtében.

A kocsmáros felkiált, a csapos a revolveréhez kap, az oldalajtót betörték közben, és már jönnek az üldözők.

És kitör a földrengés. Bill jobb kezéből egy asztal mellbe találja a kocsmárost, baljából lövés dördül, a csapos felkiált, megsebesült, kiáltva összerogy, az első két benyomulót elsodorja egy kétméteres falitükör, amin whiskyreklám van... Asztalok, székek szállnak könnyedén az üldözőkhöz, ellenállhatatlanul... Bill, a bárpultot fedezékül használva, jobbra, balra lő a két revolverrel az oldal- és főbejárat felé, olyan boszorkányos gyorsasággal, hogy egy másodpercre visszahúzódnak, akiket nem ért találat...

Bill tudja, hogy helyzete itt tarthatatlan, a pultot felemeli, villámgyorsan az oldalajtóhoz vágja, négy nagy ugrással, rémes ordítással zuhan ki. A pult többeket maga alá temet... Rémes csörömpölés, hörgés, sebesültek, és a megvadult fenegyereket még célba sem vehették. Most Bill a helyiség közepén, rejtélyes módon épen maradt asztalra ugrik, megkapja a függőlámpát, és elrúgja magát... Az ajtónál kettőnek talppal érkezik az arcába, ezek felbuknak... Bill elereszti a lámpát, és az emberek feje felett az utcára pottyan. Egy szemközti hordóra ugrik, onnan egy háztetőre kapaszkodik, és cafatokra szakadt női ruhában rohan... Mindez villámgyorsan történik, úgyhogy a dördülő lövések részint elkésnek, részint a sietségben célt tévesztenek, Bill fut a háztetőkön...

A kocsma előtt az orvosnak sok dolga akad.

– Csodálatos – mondja a kovácsnak. – Csupa könnyű seb, láb- és karlövés.

– Aszondom, hogy ez a fickó éppígy a fejükre is célozhatott volna...

– Sok ez egy napra... Sohasem hittem volna, hogy Denver Hillbe, a vadászok városába is elmerészkednek a banditák. És a Lord öt derék vadászt intézett el.

– Ez ráadásul elmenekült...

Most már állandó kiáltozás és sűrű lövöldözés hallatszott...

Billt nem találták. Az egész város talpon volt! Az üldözött ezalatt egy kémény mögött lapult. Óvatosan körülnézett. Hova bújhatna?

Távolabb egy elhagyatott, lezárt udvart lát. Szőrmék hevernek mindenfelé. Ez a közös raktár... Az egyetlen elhagyatott hely a megbolygatott városban. A kapuja előtt bizonyára őr áll, de belül senki...

Oda kell jutni...

Lassan, hason csúszva, igyekszik észrevétlenül célhoz jutni. Zűrzavaros lárma hallatszik. A város külseje után ítélve, egy nagyobb csapat indián gyilkos ostromát verték vissza. A háztetőket, az utcákat, a házakat tüzetesen átkutatták. Hiába... Az üldözött kisiklott.

Bill ezalatt szép lassan elérte a szőrmeraktár feletti ereszt... megkapaszkodva függött az udvar felett, majd elereszti a vasat és nagy lendülettel, pontosan egy magas rókabőrhalom tetejére huppant.

Ezt jól csinálta! Egy kis szemtelenség, egy kis harc és a hagyományos nagy szerencse, ismét keresztülvágták a bajon... Most elbújni, legalábbis estig...

Egy ablakon bemászott a pincébe. Irtózatos bűz. A feldolgozatlan nyersbőrökben rothadó hús és vér fullasztó szaga nehezedik a helyiségre. Kint egyenletes léptek kopogtak az utcai ablak felől. Őrök...

Vigyázni kell, csak csendesen...

A lemenő nap ferde sugarai jól bevilágították a pincét. Megkerült egy embermagasságnyi szőrmehalmot, hogy alkalmas búvóhelyet találjon...

Az egyik halom mögött valami mozdul... Macska?...

Hátralép. Óvatosan oldalt kerülve, a szőrmedomb mögé néz. Azután jeges rémület dermeszti meg:

A Lord állt ott, karba font kezekkel, és egyenesen szembenézett vele...