5

És átfűtötte belülről valami. Hiszen akkor az egész eset ezzel a létezéssel nem is olyan értelmetlen. Sok mindent érdemes volt ezek szerint, amiről azt hitte, hogy minek? És megsimogatta a leány haját, és ez ránézett és meghökkent, maga sem tudta, miért. Tágult, ijedt szemmel, nyitott szájjal nézte a szomorú, idős urat, és hirtelen sírni kellett...

És nagyon csendben, szótlanul hazafelé indultak némi bűntudattal és aggodalommal, mert ezek rémesen féltek Madge-től.

– ...Szóval nagyon szereti? – kérdezte később.

A lány ismét úgy bólintott igent, mint aki nem győzi elég sűrűn rázni a fejét. És megmondta, hogy a fiú el akarta őt hívni egy majálisra az ő városerdőjükbe. Vivian bús arccal mesélte, hogy nem megy el erre a mulatságra. Az öreg Marlow biztosan nem akarja.

– Hát nézze, kislány... – szólt vibráló hangon, igen hosszú hallgatás után. – Én sokáig éltem Dél-Amerikában, és az inkák között néhány varázslatot tanultam. Küldtem is onnan magának bűvös köveket. Azt hiszem, ha ezekhez fordul, segíteni fognak magán... Csak bízni kell és hinni...

– És nagyon bízom magában! – mondta lelkesen Vivian, mert csakugyan így volt, és fogta is a férfi kezét, ahogy mentek. – És hiszek is!

– Igen... – mormogta a férfi – nem csoda, ha maga hisz... Ámbár valamiben most már én is hiszek...

...Volt-e az Újdonsült Benjamin csakugyan az inkáknál vagy sem, én nem tudom. Annyi bizonyos, hogy amikor Vivian megjelent a majálison a lomtárból előszedett és megtisztított varázskövekkel, melyek egy költői lelkületű orgazda szerint teljesen hamisak voltak, mondom, nem lehet tudni, hiszen egy kasszafúró is elutazhat víkendezni az inkákhoz, annyi bizonyos, hogy Marlow e varázslattól először mély ájulásba esett, később csuklást kapott, és amikor a leány, a varázsló tanácsa szerint, kezével háromszor jelentősen a mellén függő hamis kolliéhoz nyúlt, majd azt mondta: „a maga fia szeret engem, és megkérte a kezemet”, az öreg Marlow, ha nem is örömtől sugárzó arccal, de azt felelte: „áldásom önökre...”

Hát így történt. És a többször is feltett kérdés, hogy járt-e az indiánok között Pencroft, éppúgy az inkák titka marad, mint egykori aranybányáik rejtett lelőhelyei.