5.

A tíz rabló készen arra az eshetőségre, hogy gyanúsak lehetnek, miután együtt indultak el Hawkinsékkal, Fort-Rowerben jelentették a hatóságoknak, hogy kirabolták őket.

Ezután folytatták útjukat, és miután nem San Franciscóba igyekeztek, elkerülték Wheelert. Wheeler szomorúan érkezett meg az „Aranytanyára”, ahol feleségét és két fiát hagyta. A leveleiben jelzett arany helyett mindössze egy kétéves kislányt hozott, akit Kittynek hívtak.

Keserves napok következtek a kis családra. Az „Aranytanya” tulajdonosa, Butler jóvoltából tengődtek valahogy. Dick iskolába járt, az ötéves Tom a kis Hawkins Kittyvel játszadozott naphosszat. Az asszony mosást vállalt, Wheeler napszámos munkát végzett.

Egy év múlva jelentkezett Fernandez.

Wheeler nem tudta még, hogy Fernandez törvényen kívül áll, és vérdíj van kitűzve a fejére. Ugyanis Shiwán egyik embere megsebesült egy újabb támadás alkalmával. A rablót elfogták. Shiwán emberei a szerencsétlen eset óta, mikor főnökük elpusztult Cress lövésétől, babonásan gyűlölték Fernandezt. Úgy érezték, hogy a fiú oktalansága döntötte bajba őket, és a vén indián halálával letűnt a szerencsecsillaguk. Ezért a rabló, mert tudta, hogy úgyis felkötik, elmondta a titkot.

– Tudjátok meg, hogy Fernandez, a mesztic Shiwán fia volt. Ő kémkedett közöttetek, azután velünk együtt rabolta ki azokat, akik elég bolondok voltak és bíztak benne.

A rablót felkötötték, és Fernandez fejére vérdíjat tűztek ki.

De a meszticet nem sikerült elfogni. Azután váratlanul Fort-Rowerből egy csapat lovas katona érkezett a hegyek közé. Sacramentót nem is érintették. Tonga az öreg indián mesélte, hogy egy hónapig járta az aránylag kis csapat katona a hegyi ösvényeket. Úgy látszik, Fort-Rowerben megelégelték Shiwán hordájának működését, mert a katonák csak akkor jöttek le a hegyek közül, mikor az utolsó rablót is felhajszolták és lelőtték a rejtekhelyén.

Több rabló a hegyek között nem volt. Azután még nyolcszor, tízszer kellett kijönni a csapatnak Fort-Rowerből, mert újabb bandák alakultak, de senki sem bújhatott el többé a Nevada-hegység szirtjei között.

A Sacramento völgye éppolyan biztonságos hely volt, mint San Francisco. A diggerek rablóvilágának hőskora hirtelen letűnt. Azontúl már csak szerencsevadászok keresték fel a Sierra Nevada kaliforniai lejtőit. Kutattak Shiwán mesebeli kincsei után. Azt a sok mázsa aranyat szerették volna elvinni, ami valahol bizonyára ma is megvan.

Wheeler mindezt nem tudta, mikor egy év múlva Fernandez eljött San Franciscóba Hawkins Kittyért, és sok-sok aranyport hozott. Többet, mint amennyiről Wheeler valaha is álmodott.

A kis család ámultan nézte a kincset. Butler, az Aranytanya tulajdonosa éppen akkor lépett be, mikor ott feküdt kirakva az asztalon az aranyporral telt kis zsákok csoportja.

– Mr. Butler! Fernandez barátom, akivel együtt dolgoztam Kaliforniában, elhozta a részemet. Mi most elmegyünk innen. Maga sokszor volt hozzánk jó, legyen meg a jutalma érte – mondta Wheeler.

Az álmélkodó tulajdonost busásan megajándékozták.

– Mit fog csinálni ezzel a sok arannyal, Mr. Wheeler? – kérdezte.

– Farmot veszek. Gazdálkodni fogok Nevadában. Ott olcsó a föld és jó.

Mikor Butler kiment, Wheeler Fernandezhoz fordult, aki a kis Hawkins leánnyal játszott.

– Remélem, nem vitte túlzásba a hálát, és megtartott magának annyi aranyat, amennyi elegendő ahhoz, hogy letelepedjék valahol.

Fernandez kreol arca néhány másodpercig kifejezéstelen tekintettel nézett valamerre a semmibe. Azután azt mondta:

– Nekem annyi aranyam lehetne, amennyi senkinek sincs a földön. De nem kell. Most már meg fogok élni, szerényen, a magam erejéből. Fel akarom nevelni ezt a kislányt. Maga többet tett értem, Mr. Wheeler, mint amennyit valaha is meghálálhatok, mindig tudni fogja, hogy hol vagyok és mindig számíthat rám, ha szüksége lesz a segítségemre.

Mielőtt még Wheeler magához térhetett volna meglepetéséből, a mesztic, a karján a kis Hawkins lánnyal nesztelenül kiosont a szobából.