3.

Mikhuwian, a törzsfőnök, indiánsebességgel nyargalt a kanyon felé, ahol a peonok földje kezdődött. Hirtelen surranó zajt hallott a feje felett, jól tudta, mi ez, oldalt hajolt, visszarántotta a lovát, de már elkésett...

A lasszó ráhullott, összerándult a felsőtestén, és Mikhuwian kibukott a nyeregből. Csak azt érezte, hogy vágtat vele a hurok sebesen, földön, bokron, köveken át, azután elvesztette az eszméletét.

Robin nem vonszolta halálra a főnököt. Néhány ugrást tett még Rimbow ellenkező irányba, azután a cowboy leszállt a nyeregből. A megkötözött indiánt lóra pányvázta, és elnyargalt.

Délután volt. Egyenesen Rower farmjához lovagolt. A fegyveres őr lába elé dobta a törzsfőnököt.

– Küldd a gazdát! Gyorsan!

– A zsilipnél van.

– Akkor Pattersont! Gyerünk! Egy-kettő!

Amikor Patterson meglátta, pisztolyt rántott.

– Add meg magad...

– Most ne velem bíbelődjék! Örüljön, ha megússza a fejbőrével a mai napot.

– Szállj le a lóról.

– Nem szállok le! Figyeljen, maga fajankó! Este a folkstoniak támadnak. A peon főnök a harcosaiért ment, amikor elfogtam. Amíg Folkstonban megtudják, hogy Mikhuwian nem értesítette a törzset, és elmennek az indiánokhoz, éjfél lesz. Nem sok idő, de elég ahhoz, hogy felkészüljenek.

– Ha csakugyan így van, akkor most derék ember voltál.

– Rowert elárulta egy legénye. Követtem és kihallgattam a tanácskozást. Tudják, hogy itt a mérnök, és öt nap múlva meglesz a zsilip. Irgalomra nem számíthatnak. Sok szerencsét!

– Állj!

– Megyek Countryba, talán sikerül egypár legényt összeszedni, ha nem, akkor visszatérek magam.

Megsarkantyúzta Rimbow-t, és elvágtatott.

A seriff ott állt revolverrel a kezében, de nem lőtt utána.