8.

Miután Lindsay elsietett, Wheeler felnyergeltette a lovát, azután bement az ebédlőbe, ahol együtt volt a család. A tizenöt éves Tom, Dick az orvos és Wheelerné.

– Most én ellovagolok – mondta csendesen Wheeler -, és lehet, hogy két hétig is eltart, amíg visszaérek. Azalatt sok kellemetlenségben lesz részetek. Meggyanúsítanak majd azzal, hogy rablókkal cimboráltam. Sajnos akkor még nem tudtam, hogy Fernandez, akitől az aranyat kaptuk, Shiwán fia. Később olvastam a lapokban. Ha jelentkezem a törvény előtt, nem büntettek volna meg. Fernandez miatt nem tehettem ezt. Most sok bizonyíték szól ellenem, de mire visszatérek, elsöpröm ezeket a gazembereket és akasztófára juttatom őket. Addig nektek nagyon rossz lesz. Viseljétek el türelemmel.

– De hát... ki vádol? – kérdezte rémülten az asszony.

– Közönséges rablógyilkosok vádolnak, akiket felköttetek. De ehhez előbb Tanassoba kell mennem. Csak Fernandez menthet meg engem, és ő juttathatja kötélre Lindsayt és a többi gazembert.

– Nem mondhatod meg egyszerűen a seriffnek, hogy hol találja meg Fernandezt? – kérdezte Dick.

– Nem. Én nem árulhatom el a meszticet.

A seriff lépett a szobába.

– Jó estét, Mr. Wheeler, néhány ember feljelentette önt, és megdöbbentő adatokkal bizonyította a vádat. El kell most jönnie a hivatalomba, hogy tisztázza magát, ha tudja.

– Megyek, Gibson. Ha nincs kifogása ellene, előbb néhány utasítást adok az intézőmnek.

– Tessék...

Wheeler távozott.

A hátsó kapun csendben kivezette a lovát, azután felpattant rá és elvágtatott. El kell jutnia mindenáron Tanassoba. Még akkor is, ha a szökését beismerésnek veszik. Utólag mindent tisztázni fog.

A seriff nyugodtan ült. Türelmesen várakozott Wheelerre. Kínos, lassú percek múltak.

Egyszerre Lindsay lépett be kopogtatás nélkül.

– Seriff! Wheeler megszökött! Ez elég bizonyíték!

– Ha igaz, akkor elég!

– Az apám egy koronatanúért ment! – kiáltotta Dick.

– Magát teszem felelőssé a szökésért – kiáltotta Lindsay a seriffre. Ez nyomban felugrott és kiment vele.

Tom utánuk indult.

– Itt maradsz! – kiáltotta Dick.

– Eressz... – Kiszakította magát a bátyja kezéből, és mielőtt megakadályozhatták volna, elfutott. Dick utána sietett a sötét udvarra. A kapu felől lódobogást hallott és a tizenöt éves Tom elvágtatott.

– Merre mehetett? – kérdezte a seriff Lindsayt lovaglás közben.

– A hegyek felé menekült. Arra látta egy bányász, akivel az imént találkoztunk. Bizonyára a hátsó kapun szökött meg.

– Akkor az északi országútra akar kijutni... Hárman jöjjenek velem, az úton alkossanak két külön csoportot, nagy ívben kerüljék meg a dombot, kelet és nyugat felé. Nem menekülhet! – mondta a seriff, aki úgy ismerte a vidéket, mint a tenyerét.

Megkezdődött a körvadászat. Emberre! Szép holdvilágos éjszaka volt, ami nem kedvezett a menekülőnek.

Azt nem tudta a seriff, hogy a tíz vádló sejtette Wheeler menekülésének az okát. Érezték, hogy valami meglepetést tartogat. Megbeszélték tehát, hogy ha lehet, üldözés közben végeznek Wheelerrel. Akkor nyert ügyük van. A halott nem beszél, és a bizonyítékok tökéletesen megtévesztőek.

Wheeler sebesen vágtatott. Tisztában volt azzal, hogy üldözni fogják. Ha eléri a dombokon túl az erdőt, akkor megmenekült, és eljut Tanassoba.

De nem érte el. Lindsay csoportja, amelyhez Cress, Corner és Ashley is tartoztak, kitűnő lovaikkal vad iramban törtek előre kelet felé, és egy óra múlva nyomában voltak a menekülőnek. Most el kell végezni a dolgukat, mielőtt a seriff jön...

Mikor Wheeler látta, hogy utolérik, szembefordult az üldözőivel, és megállt. Ekkor Lindsay lelőtte.

...Közelről, gyorsan, anélkül, hogy Wheeler előzőleg csak egy mozdulatot is tett volna a revolvere felé. Tehát voltaképpen aljas orrgyilkosság volt, ami történt.

Wheeler holtan bukott le a lováról. A bandita ezután kivette az áldozat revolverét, elsütötte, és melléje dobta a földre.

Azután bevárták a többieket.

A seriffnek azt mondták, hogy Wheeler adta le az első lövést, csak azután terítették le. A kis csapat visszafordult. Gibson egész idő alatt nem szólt. Balting Cityben intézkedett, hogy hozzák el kocsin a halott Wheelert.

Közben a becserkészett áldozathoz megérkezett a fia...

Tom ott állt az északi országúton apja holtteste mellett. A gazdátlan ló, valamivel távolabb legelt. A tizenöt éves gyerek nem sírt. Csak állt egy helyben és nézte az apját. Magában bizonyára valami szörnyű fogadalmat tett, de az arca nyugodt volt, inkább elgondolkozó, mint szomorú.

Felvette apja fegyverét, magához vette a revolverét és minden holmiját, nyeregbe szállt és a ló orrát a hófödte hegycsúcsok felé fordítva elvágtatott.

Tom Wheeler eltűnt. Hiába kutattak utána, hiába kerestették: nem került elő. A tíz károsultnak elrabolt aranyukért odaítélték Wheeler vagyonát: a birtokot, a farmot, mindent. A bíróság bizonyítva látta, hogy Wheeler Fernandezzel összejátszva kirabolta a tíz embert.

Dick keletre utazott édesanyjával, de Wheelernét, férje halála és Tom elvesztése teljesen összetörték. A szerencsétlen asszony nemsokára meghalt...