3.

Patterson, a seriff csodálkozva nyitott ajtót.

– Az ördögbe... Jeff, mi történt veled?

Olsen sápadt volt, és remegett a keze.

– Beszélnem kell veled, Patt. Azt hiszem, hogy nagy ostobaságot követtem el.

– Igyál egy korty pálinkát. Hiszen rossz rád nézni.

Olsen reszkető kézzel emelte szájához a poharat.

– Beszéltem a fiúval... és egy bolond ötletem támadt... Uramisten!

– Micsoda?

– Előbb, tudd meg az előzményt. Én... Anna Hiller rokona vagyok.

– Anna Hiller...?

– A Tigris felesége volt.

– Igaz... Emlékszem.

– Miután Anna meghalt... Akkor már az öreg Hiller nem élt, én lettem a Tigris fiának a gyámja... Magamhoz vettem a gyereket.

– Robin a Tigris... fia?

– Hallgass végig. A Tigrist meglátogattam a börtönben. Az volt az első mondata: „Jeff Olsen, megszököm innen és akkor megölöm Rowert, Jimmy Hallt, Norwichot, de megöllek téged is, ha úgy neveled a gyerekemet, hogy meghaljon.”

Újabb pohárkával ivott. Azután rekedten folytatta.

– Akkoriban én messze innen, Missouri államban, Princetownban gazdálkodtam. A gyerek egy napon beteg lett. Tüdőgyulladást kapott. Nem lehetett segíteni rajta, meghalt. Princetownban van eltemetve. Féltem nagyon az esetleg kiszabaduló Tigris bosszújától. Akkor fogadtam örökbe a négyéves Robint, Weller orvos árvaságra jutott fiát. A gyerek árvaházban nevelődött. A körorvost a Tigris hordája pusztította el, mert ő is Kaliforniában járt Rowerrel, amikor a Tigrist elfogták. A szabadlábon élő rablók bosszút álltak, és megölték Weller orvost. Az ő fia volt az örökbe fogadott gyermek. Robint elhoztam ide velem, ahol nem tudták, hogy meghalt a fogadott fiam, és Robin elfoglalta a Tigris fiának a helyét. Hiszem, hogy nem követtem el bűnt evvel...

– Nem... De azért nem is tiszta a víz a pohárban...

– Ma este jött egy őrült gondolatom. Hallgass ide – felnyögött. – Bántott a fiú gyávasága. Mivel öntsek önbizalmat beléje? Tudod jól, hogy mennyit fecsegnek átöröklésről... gondoltam, az erőt ad majd neki... Azt mondtam, hogy ő a Tigris fia...

– Megőrültél?!

– Ne kiabálj, Patt! Most már én is bánom. De azt hittem, nem lesz más következménye, mint hogy a fiú erőt érez magában, a vérében... tudod, az átöröklés...

– Pokolba az átörökléssel! Ilyent nem szabad csinálni!

– Mit tudhattam én?!... A fiú szeme fényleni kezdett. Gondoltam, mégiscsak visszaüti Tom Connort, ha azt hiszi, hogy rettegett ősök természetét örökölte... Nem akartam mást, mint erőt és önbizalmat önteni beléje...

– És mi történt? Ó, de bolond voltál Olsen!

– Elmeséltem neki a Tigris történetét úgy, ahogy valójában megtörtént... hogy Rower fogta el és Fred Norwich, Jimmy Hall... meg a többiek...

– A fiúnak nyomban meg kell tudni az igazat... Hol van?

Olsen lehorgasztotta a fejét.

– Felelj, te hülye! Hol a fiú?

– Késő... Már elnyargalt.

– Hová nyargalt?!

– Kiszabadítja a Tigrist...

– Mi?!

– És megöli Rowert meg a többit...

Dermedt szünet. Ugráló, sárga petróleumláng árnya remegett a falon és a mennyezeten. Azután a seriff megélénkült.

– Hej, Bob! Bob, te ördög, a lovamat...! Mit gondolsz, merre indult? – kérdezte a seriff Olsentől.

– Ha úgy van ahogy mondta, akkor Denver felé, ahol az apja ül.

– Vagy Folkstonba, Rowert megölni. Azt mondom, Olsen, imádkozz, hogy utolérjük, mielőtt valamit szerencsétlenség történik.

– Robin derék, jó lelkű fiú, és nem hiszem, hogy...

Egy rémült, vörös hajú leány jött lihegve.

– Mr. Patterson... siessen... szörnyűség... Robin agyonlőtte Tom Connort, Bill Hughest és Pete Wyomingot...