3.

Hogy történt? Maga sem tudta. Minden újabb lépésnél megroggyantak a térdei, azt hitte, itt a vég, és mindig tett még egy újabb lépést. Mire bealkonyodott, ott állt a síkság szélén, ahol ritkás fű sarjadzik a félholt talajból.

Leült a hegyi ösvény elején pihenni. Izzó fehéren kisütött a hold, szinte nappali világossággal árasztva el a hegy lábát és a szakadékot, amelyben dübörögve zuhant alá a fennsíkról hömpölygő Colorado.

Felfigyelt.

Messziről mintha árnyakat látna, a hold fényhatárán túli homályban. Leszorította fülét a földre. Lovasok! Ha egy utas jönne, még lehetne reménye, hogy kényszerhelyzetében, amibe ártatlanul került, segít magán, ahogy tud és elveszi a lovat. De nem magányos lovas jön, hanem több. Hatan voltak.

Kényelmes ügetéssel közeledtek a síkon át. Talán siettek volna, ha nincs egy leány közöttük, aki még nem szokta meg a lovaglást.

– Csak azt sajnálom, hogy apa nem lesz otthon, mikor megérkezem – mondta a leány.

– Ki az a Fred? – kérdezte az első lovas, aki a leány mellett ügetett.

– Látszik, Owen, hogy nem olvasod a leveleimet, amiket apushoz írtam. Fred a cimborám. Csak most éppen úton volt, Bostonba ment üzleti ügyben, és nem várhattam meg, amíg visszatér.

– A vőlegényed?

A lány kedvesen felkacagott. Igazán szép volt, mikor így nevetett, Gyerekesen, szabadon.

– Szó sincs róla, Fred inkább a nagynéném. Eljár velem táncolni, víkendezni, és közben folyton prédikál, hogy komolyodjam meg. Apa hol van?

– Mikor a sürgönyöd érkezett, már úton volt. Meglepjük őt: mire hazatér, ott talál téged is – felelte tréfálkozva a csapat vezetője, egy csinos, magas férfi. Napbarnított, elszánt, de okos arcú ember volt ez a lovas.

– A tisztáson fogunk pihenni, Dod – szólt hátra az egyik cowboyhoz.

Dod morgott valamit. A holdfényes lejtő aljához értek. Közben a lány gyerekes jókedvvel fecsegett tovább.

– Mi városiak úgy vágyódunk New Yorkból ide nyugatra, és mégis félünk tőle. Azt hiszem, a sok regény az oka. Hiszen olyan csendes, békés, szelíd vidék ez... Mégis rémmeséket írnak...

– Badarság – felelte a lovas idegesen -, amit összefirkálnak a jó öreg nyugatról, az mind hazugság. Itt élhet csak igazán csendben és békében az ember...

– Fel a kezekkel!