II. FEJEZET

1.

Amikor a rablók eltűntek, Penn leugrott a lováról. Először megnézte a meszticet. Alig volt benne már élet.

– Uram – hebegte Fernandez elhalóan. – Úgyis... meghalok... minek... kínoznál...

– Nem akarlak kínozni, te patkány!

– Azt... hallottam... hogy a mexikóiak kegyetlenek... ezért féltem...

– Sok ostobaságot fecsegnek a mexikóiakról ezek a gringó csirkefogók. Miközben orvul gyilkolnak! Maradj nyugodtan... most bekötözlek.

– Ó, uram!...

– Hallgass!

Kimosta a sebet, tépést csinált a mesztic ingéből, és körülcsavarta rajta.

– Én meg akartalak ölni... és te jó vagy...

– A kutya is megugatja éjszaka a holdat, mégsem sötétedik el tőle az ég...

– Farkas... és az emberei itt... hagytak engem! Ó, uram!... Neked... igazad volt... orvul... kalapból vette ki... a revolvert... láttam...

– Ne beszélj!

– Úgyis meghalok...

– Én is azt hiszem. Eret szakított a golyó. Nem kár érted.

– Uram... Rád lőttem... és te... bekötözöl... Ők meg itthagytak, mint a dögöt... – lihegte ismét Fernandez.

A Mexikói Suhanc felállt.

– Én is itthagylak...

– De bekötözt... tél... Uram... hálából tudd meg... Őrzik az átjárókat és a gázlókat... az út... amit neked... nem mondtak... Én hallottam... amikor ott járt náluk Holdvilág Teddy... És te nem voltál még köztük... Figyelj: a Spund Wather Groundon van egy... gázló... – Vér buggyant a száján. Penn állt és nézte. A mesztic nagy erőfeszítéssel folytatta: – Ötven lépésre az... indián sírtól, ahol az Édes Völgy szorosa... a folyóhoz nyílik... Így magyarázta Holdvilág Te... Ted... Mexikó...

Lihegett. Penn állt és figyelte. Ez élet-halál kérdés volt.

– A Spund... Wather Ground túlsó... partján van... a határ Mexikó felé... Könnyű... a szökés...

Értett mindent. Ha Holdvilág Teddy menekül, akkor a játszmának errefelé vége, és a rablók nem maradhatnak tovább... Sejthette volna. És ha a személyleírások között szerepel, akkor ő is a kötél árnyékában él, mint a többi. Szóval, a feladat: eljutni a Spund Wather Ground gázlójához. Ötven lépésre az indián sírtól. Ez az Édes Völgy hágójánál van... Nem sokáig habozott. Mindössze tizenkilenc éves, de mexikói, és az indiánok nevelték. Egy macskaszerű ragadozó gyors, puha, könnyed mozdulatával felemelte a meszticet, és távolabb egy bokor mögé helyezte, hogy semmit se lásson abból, ami történni fog. Mexikóban még nem olyan forró a talaj, mint itt. Közép-Amerikáig könnyen eljut.

– Feküdj nyugodtan, amíg rád találnak, mert különben befelé elvérzel! – mondta Fernandeznek.

– Ó, uram...

– Fogd be a szád!

Otthagyta, és felvette a halott Wardes egyenruháját. Néhol kissé szűk, de véletlenül egész jól ráillik. Elföldelte a csendbiztost; és jókora sziklát görgetett a sírhelyre.

– Ha találok valakit útközben, elküldöm ide... – mondta Fernandez felé.

– Én úgyis meghalok... csak... vizet... adj még... uram... ha igazán nem... vagy kegyetlen... Ó!... A pokol ez itt... belül... Ég minden...

Sebláza volt.

Penn megtöltötte a kulacsát vízzel, és a sebesült mellé helyezte, azután visszasietett a lovához, és megigazította a nyerget. Jól tudta a rablók beszélgetéséből, hogy a Denveri Kopót nem ismerik itt a távoli Nyugaton. Sohasem járt Nevada államban.

Élete legvalószínűtlenebb lovasteljesítményét kell kierőszakolni most!

A csendbiztos ruhájában talán eléri a Spund Wather Ground gázlóját, ahol egy kis szerencsével kikerülheti az üldöző csapatokat, és a határon keresztül elmenekül a halálos gyűrűből. Vagy nem. Ez esetben elpusztul. De a hegyekbe nem tér vissza! Nem lesz rabló!

Nem!

Ezek mind patkányok!... A Húsos Farkas, Tülök Bob, Sötét Jeff és Tömpe Bill is, aki köpcös, alacsony, érdes hangú és borotválhatatlanul ütögető sörteszakálla révén olyan, mint egy apró, szúrós vackor.

Úgy látszik, a rabló mind patkány, és bizonyára Holdvilág Teddy sem kivétel. Miért is lenne...

Meghúzta kissé Narrow hasa alatt a hevedert.

– Uram... – nyögte Fernandez a bokor mögül.

– Nincs időm már! – felelte nyersen.

– Csak egyet... Őrizkedj... Holdvilág Teddytől... Ő... az ördög... Ő meg akar... majd ölni... Ő nem tűr ezen a vidéken mást, aki... erős...

A fiú magasba emelt fejjel élesen, röviden felkacagott. Csikók tesznek így, ha olyan vágy kínjában nyerítenek, aminek közeli beteljesedését megérzik.

– Én a hajtóvadászat után, ha kijutok élve, még egyszer visszatérek ide, csak azért, hogy leszámoljak ezzel az emberrel!

A mesztic ijedt felaprózott lélegzettel suttogta:

– Ne tedd!... Ó... hidd el: ő... maga az ördög, és... mindenkit legyőz...

– By God!... Unom, hogy ennyit fecsegtek egy akasztófavirágról! Megkeresem hát most! Mielőtt még elhagyom Nevadát!

Ezzel megsarkantyúzta a paripát, és elnyargalt.