5.

– Eleinte az volt a szándékom, hogy nem árulom el a jelenlétemet. De amit mondtatok, az összefüggésben áll az én ügyemmel. Hónapok óta csak egy dologgal foglalkozom, egy olyan „munkával”, amiért érdemes volt húsz évig rablóéletet élni. Mesebeli kincsről van szó. Annyi aranyról, amennyi talán a legnagyobb New York-i bank pincéjében sincs, és nem kell érte mást tenni, mint megtalálni és elvinni.

– Az öreg Shiwán kincséről van szó – mondta Bronson és legyintett -, ezt már ezren is keresték.

– És a legtöbb kincskereső eltűnt – felelte Fox. – Egész karavánoknak nyomuk veszett. A Kereszt Tetőre indultak, mert állítólag ott van az öreg Shiwán aranya. Én tizenöt emberemmel láttam hozzá a kutatáshoz, de egyszer innen, egyszer onnan dörrent el egy lövés, ha éjszaka valami vállalkozásba kezdtünk. Minden lövés egy emberemet vitt el. Míg végül mindössze három maradt, rajtani kívül.

– A Nevada Szelleme...

– Úgy van – bólintott Fox dühtől eltorzuló arccal. – Tizenhat emberemet terített le...

– És miért éppen téged kímélt meg?

– Mikor a negyedik embert lőtte ki, már tudtam, mi a védekezés ellene: nem szabad éjjel lóra ülni. Az egyetlen pont, ahonnan indulhatok, ha a Nevada Szellemét keresem. Még soha, senkit sem lőtt le nappal. Csak éjjel jár.

– Mint a szellemek...

– Vagy mint az olyan ember, aki csak éjjel játszhatja a szellemet, mert nappal tisztes polgár. Ezen a nyomon indultam el. Éjszaka lehetőleg nem jártam együtt a fiúkkal, mindig találtam egy kifogást. Közben vadásztam a Nevada Szellemére. Nekem éjjel kellett félnem tőle, ő nappal volt veszélyben. Ha lelőtt valahol egy rablót odamentem a tett színhelyére, megkerestem a nyomát és követtem. Egyszer a sarkában voltam. A Kereszt Tető meredekén kanyargó ösvényeken, odáig követtem a nyomát, ahol ezer méter magasból az Alder-Spring a Sacramento völgyébe zuhan. Valahol arra kell lennie az öreg Shiwán kincsének is. Sokan tűntek el erre, de még a csontjukat sem találták meg. Itt van a titok valahol. Érzem! Az Alder-Springnél!

– Ezek szerint – mondta Lindsay -, Tom Wheeler elvezet bennünket Fernandezhez és így a szellemhez is.

– Úgy van. Az természetes, hogy Fernandez azonos a Nevada Szellemével.

– Szó sincs róla! Nemcsak azt kell megtudnom, hogy ki a Nevada Szelleme és nem elég, ha tudom, hogy egy mesztic és álnéven él Tanassoban, hanem vagy azt kell bebizonyítanom, hogy Fernandez rablógyilkos volt, vagy be kell bizonyítanom, hogy ő a Nevada Szelleme!

– Na és? – kérdezte érdeklődve Jenkins. Gringo Fox egy szúró pillantást vetett rá.

– Ha be tudom bizonyítani – felelte mosolyogva -, úgy minden fáradság vagy veszély nélkül megszerzem az öreg Shiwán aranyát, amiből tisztességes osztalékot kaptok, ha segítségemre lesztek.

– Nem értem... – felelte Lindsay.

– Ha nem adja ide nekünk az aranyat, akkor felkötettem. A legokosabb tehát, ha csatlakoztok hozzám.

Rövid habozás után Lindsay azt mondta:

– Én bízom benned és csatlakozni fogunk hozzád. A Véres Tomot azonban el kell intézni. Amíg azzal a kölyökkel nem végeztünk, addig nincs nyugalmunk.

– Ez számomra is fontos. Az egyetlen dolog, ami zavart okozhat, ha ez a fiú beleszól a játékba, hiszen ő is Fernandezt keresi. Megállapodunk abban, hogy ti most nem lovagoltok be a városba, hanem valahol Tanasso közelében táboroztok. Gondoskodni fogok arról, hogy a Véres Tommal is végezhessetek. Ti csak akkor jöttök be a városba, ha szükségem lesz rá, hogy felismerjétek Fernandezt.

– Nem is sejted, hogy ki lehet Fernandez? – kérdezte Lindsay.

– Most már tudom.

– Honnan?

– Tőletek. Itt találtam ki a fa mögött, abból, amit beszéltetek. És most aludjunk. Ezt a hülyét vigye be Jenkins a városba, lehet, hogy őrá is szükség lesz.

– De hát miből tudod...

– Abból, hogy Arthur Wheeler lovon akart elmenni hozzá Tanassoba. Jó éjszakát...