16.

A Lord még gyenge volt. Mindössze pár órát aludt az erdei házban, mert ide vitette magát az embereivel. A Pokolkő felé vezető út elágazásánál volt ez a ház.

– Miért nem akarsz biztonságos helyen pihenni, Lord? – kérdezte Austin.

– Mert reggel már a nyomukban leszek. Egy percet sem akarok feleslegesen pihenni, amíg az az ember él, és a feleségem nincs ott, ahol lennie kell!

– Csak nem szándékozol ilyen állapotban üldözést kezdeni?...

– De... Nincs semmi bajom... Csak a vérveszteség... Azt hamar kiheverem... A seb nem olyan veszélyes – halottszürke pillantása a távoli semmibe meredt.

Kissé bizonytalanul, de a nyeregbe ült, és lassan, lépésben haladtak.

– Ha Keletre érnek, akkor kisiklottak a kezemből... – tette hozzá. – Itt most alszom néhány órát... Hétkor gyertek értem... Addig kövessétek a nyomukat, és próbáljátok megállapítani, hogy merre mentek...

Odaértek az erdei házhoz, és a Lord óvatosan lesiklott a nyeregből.

– Menjetek – mondta. – De pontosan hétkor itt lenni...!

– Ne maradjon veled két ember?

Nem nézett a beszélőre, mereven nyugodott a pillantása egy fa koronáján, miközben válaszolt:

– Felesleges. A nyomukat keressétek mindnyájan. Ha elfogjuk őket, fejenként tízezer dollárt kaptok. Jól tudjátok, hogy mit ér az ígéretem?... Aki megöli azt a kölyköt, az külön tízezret kap... siessetek!

És otthagyta őket.

A rablók néhány másodpercig zavartan nézték egymást. Általában így néztek össze, ha a Lord rövid mondatai után magukra maradtak. Talán szégyellték egymás előtt, hogy félnek ettől a különös embertől?

A vastag Pete nyeregbe szállt.

– Előre! Még nem lehetnek messze.

– Annak a kölyöknek lova sincs! Ketten menekültek egy rozoga homokfutón.

Gyors iramban vágtattak a lejtőn. Még alig virradt. Elérték az országutat. Az éjszakai forgalom errefelé nem törölhette el a keréknyomokat. Világosan látszott a két csík. Le sem kellett szállniuk a nyeregből. A Corner River előtt sziklás, füves terep következett. Itt a kocsikerék nem hagyott lenyomatot.

Feszült figyelemmel kutattak, de úgy látszott, hiába. Embernek, kocsinak nyomát sem látták. Egy karikalábú, nagy fejű, idióta külsejű kamasz hirtelen felkiáltott. Náthás emberekre jellemző orrhangja volt:

– Idd boldak... Idden nyomok. A dócsában!

Ez volt a Görény Bob. Egy félvér asszonynál lakott a városban, és a rablók körül settenkedett mindig. Apró szolgálatokat tett nekik, és ezért az anyjával együtt, a Lord árnyékában éltek. A banditák gondoskodtak róluk.

– Mi az?! Görény! Mit látsz?!

– Idden... Egy dócsában. Nyomok...

Odasereglettek. Egy kis vizesgödörben tisztán látszott a kerék lenyomata. A csodába! A szakadékon csak nem repültek át? Egy homokfutóval!

Reggel lett.

– Halló! – kiáltotta Pete. – Oda nézzetek! Megvannak...

Valamennyien köréje sereglettek a szakadék szélére, és lenéztek.

A rohanó folyó part menti vizében, iszapos zátonyok között, egy összetört kocsi roncsa látszott a magasból. Fejét a víz sodrába lógatva, egy döglött ló teste tartotta ár ellen, zátonyon a homokfutót.

– Begbokrosodott – kiáltotta izgatottan a Görény Bob. – Begbokrosodott a ló, és lezuhadtak a folyóba.

A fiú megállapítását el kellett fogadni.

Úgy látszott, nem maradt más tennivalójuk.

Az erdei lakhoz még korai lett volna visszatérni. Elhatározták, hogy reggeliznek. A menekültek éjszaka nekihajtottak a szakadéknak. Ezzel befejeződött az ügy. Bob száraz ágakat hozott, tüzet gyújtottak, és hozzáláttak a kávéfőzéshez.

– Szép kis jövedelmet rántottak a szakadékba a lovak... – szólt búsan „Gunner”, egy vén, kiszáradt arcú rabló, akinek sárga, fonnyadt bőre és ősz kecskeszakálla volt.

Ébredt a nap. Kávét ittak. A kis köpcös, úgy látszik biztosan számított már a jutalomra, mert zord arccal hörpölte a reggelijét.

– Aszondom – mondta Gunner -, hogy szívesebben foglalkozom a vasúttal, bankkal vagy más effélével, mint embervadászattal. Ott is akad bőven dollár, és nem érzi az ember fenevadnak magát.

– Mondd ezt a Lordnak – felelte gúnyosan Austin. – Azt hiszem, legszívesebben kikaparná ezt a fiút a folyó iszapjából, és feltámasztaná, csak azért, hogy ő ölje meg.

Pete cigarettát csavart.

– Csak azt szeretném tudni, ki ez a nő, akire azt mondta, hogy a felesége.

Távol a mezőn marhák tűntek fel. A rablók szedelőzködtek.

– Kár, hogy a tízezer dolláros lehetőségnek fuccs – foglalta össze Pete a végeredményt.

– A tízezer dollárt még megszerezhetitek... – mondta valaki mögöttük. A Lord állt ott.