20.

Bill bekötözte a vállát, újra felvette az ingét, és kimászott az ablakon. Nem akart többet kockáztatni. A leány várja. És még női ruhát is kell szerezni. De hogyan? Sajnos, az ember lelkileg nincs abban a helyzetben, hogy néhai ellenfelének dollárai közül megtartson néhányat.

No, nem baj.

A vendéglő előtt többen meglátták, amint szép lassan elindul, de senki sem állította meg. A sheriff éppen helyszíni szemlét tartott Pete teteménél. Két cowboy visszament a vendéglőbe.

– Ide hallgasson – mondta az egyik. – Ez a fenegyerek, aki elintézte a barátját, megsebesült. Egérutat kell kapnia estig, különben a játék nem tisztességes.

– Hogy érti... ezt?

– Úgy, hogy maga este nyolc óráig nem mozdul innen.

– Szóval... az a kölyök már nincs itt?

– Nincs.

Austin megmozdult.

– Hát ahogy mondtam – szólt a cowboy, és megigazította a revolverövét -, maga itt marad.

– Az embervadászokat nem szeretjük, de a vérebeket, akik sebesültek nyomába erednek, még kevésbé...

Hűvös, barátságtalan pillantások adtak nyomatékot a két cowboy véleményének. Austin tétovázva nézett körül. A mindenségit annak a pojácának! Hiszen itt valóságos lincselésszag lóg a levegőben...

– Nekem semmi bajom... a fiúval. Ha a barátom tisztességes küzdelemben maradt alul... De szívesen intéznék hozzá néhány kérdést. Ugyanis a fickót azért üldözzük, mert valakinek a feleségét megszöktette...

Kissé meglepődtek Bill új keletű barátai.

– Ezt bizonyítani tudja?

– Kétséget kizáróan. De súlyosabbá teszi az ügyet az, hogy előzőleg a férjet lelőtte, és csak különös véletlen okozta, hogy az elcsúszott golyó a bordán leszaladva nem ölte meg az illetőt.

Nőrablás! Nagy bűn a puritán Nyugaton. Jaj annak, aki ilyesmit tesz. Az eskü, a hitvesi hűség, a család tisztelete csupa szent fogalom. Évek múlnak el, amíg ilyen szörnyűség előfordul itt, az egyszerű emberek társadalmában.

Austin jól látta, hogy ellentámadása olyan oldalról érte Bill népszerűségét, ahol pillanatok alatt ellene fordíthat mindenkit.

– Mi a sebesült férj barátai vagyunk. A fickót már előzőleg kis híján meglincseltük Pomacban, mert hamisan játszott. A Connicted felé irányított tehervonat fékezőjét ledobta a robogó vonatról a mocsárba.

– A fékező dolog igaz – mondta halkan a vegyeskereskedő. – Az imént járt nálam tiszta ruhaneműt venni. Gyalog kutyagolt idáig, és szörnyen fest a rászáradt iszappal...

– Szólni kellene a sheriffnek – mondta az egyik cowboy. – Ezt persze előbb is megmondhatta volna.

– A fickó – folytatta Austin – úgy behízelgi magát mindenhol, hogy árkon-bokron túljár, amire kiderül, hogy mit követett el. Jó lesz, ha vigyáznak a házuk tájára, amíg a környéken van. Az asszonyok sincsenek biztonságban tőle.

Vagy négyen nyomban elmentek. Legjobban a vegyeskereskedő sietett. Ez tavaly nősült másodszor, ötvenkét éves korában és egy huszonkét éves leányt vett el.

A sheriff tért vissza.

– Maga ismeri azt az embert, akit lelőttek? – kérdezte Austint.

– Igen.

– Mi a foglalkozása?

– Csapdákat állít, a hegyek között.

– És ki az, akibe belekötött?

– Nem kötött bele. Vissza akarta vinni Pomacba, ahol...

– Arra feleljen, amit kérdezek.

– Várjon csak, sheriff – szólt közbe a vendéglős. – Ez az ember érdekes dolgokat mesélt, amik kissé megváltoztatják majd a véleményét arról a kölyökről...

– Ki az az ember?

– Azt mondja, hogy Texas Billnek hívják – felelte Austin. – De ez bizonyára hamis név. Néhány bűnténnyel gyanúsítható. Pomacban elszökött, mielőtt felelősségre vonhatták volna, és megszöktetett egy asszonyt. A férjét lelőtte...

– Ezt persze biztosan kellene tudni – mondta a sheriff elgondolkozva.

– És, hol az a nő, akit elrabolt, ha igaz, amit itt mesél? – szólt közbe egy vendég.

– Nem bolond magával hozni – mondta Austin. – Bizonyára elrejtette valahol, arra az időre, amíg ő a városban jár.

A vegyeskereskedő jött vissza.

– Jöjjön, jöjjön – mondta valakinek hátrafelé. – Nagyon érdekes dolgokat hallottunk erről az emberről.

Jack, a fékező jött vele. Kissé kékre vert arccal, megviselten, de tiszta ruhában, és a sarat is lefaragta közben magáról.

– Ki ez az ember? – kérdezte a sheriff.

– Egy fékező. Mondja el barátom, a sheriffnek, hogy mi történt magával.

Jack leült, és bánatosan elbeszélte az eseményeket. Néhány apróságot, mint például a csavargó leugratását, a nővel szembeni nyájasságát elhallgatta, inkább arról beszélt, hogy milyen emberfeletti erővel küzdött a robogó vonaton a csavargóval, akit már-már legyőzött, de sajnos, elveszítette az egyensúlyát, és aljas támadója letaszította a vonatról. Egy tépett ruhájú nő is volt mellette, aki hátulról fejbe ütötte őt, és biztatta ezt a rókapofájút, hogy ölje meg...

– El is hiszem – mondta a vegyeskereskedő. – Egy asszony, aki elhagyja az urát, mindenre képes.

– Pomacban tudtuk volna, hogy kell elbánni az ilyen komédiással.

– Csak azt nem értem – szólt közbe egy cowboy -, hogy az ilyen fráter miért adta vissza a lelőtt ellenfél pénzét és pisztolyát.

– Pedig a pisztolyra szüksége lett volna. Nevetségesen kis kaliberű a fegyvere... Még nem is láttam errefelé olyan apró bemeneti nyílást, mint amilyen a barátja homlokán van – mondta a sheriff.

Austinnak ördögi ötlet villant át az agyán.

– Azt mondta hogy kis kaliberű?... Várjon!... Hallottak valamit a Shawron-Lane-ben történt rablótámadásról?

– Hogy a fenébe ne! Shawron-Lane előtt sziklát gurítottak egy robogó vonat elé... Négy halott volt, köztük a kormányzó unokahúga... – kiáltotta valaki.

– Igen. Nos, én úgy olvastam, ha jól emlékszem, hogy annál a szerencsétlen leánynál egy kis cifra művű gyöngyházpisztoly is volt. Ott szerepelt a rablott tárgyak lajstromán. Nézzék meg a múlt heti Denveri Híradó-t.

– Nem kell megnézni. Én is megkaptam a körözvényt... És emlékszem erre a kis pisztolyra a felsorolás között.

A sheriff ráncolt homlokkal meredt a polc mögötti szoba felé. A helyiségben mindenki állt. Fojtott izgalom feszült a levegőben.

– Nahát, én láttam a pisztolyt ennél a fiúnál! – kiáltotta az egyik cowboy. – Eladásra kínálta nekem! Kis gyöngyházrevolver, furcsa cikornyákkal!

– Azt a fickót mindenesetre el kell fogni – mondta a sheriff. – Ha ártatlan, akkor majd tisztázza magát. Lóra fiúk, aki csak teheti.

Mindenki rohant a lováért. Pillanatok alatt híre ment a városban, hogy miféle akasztófavirág siklott ki a kezükből, és tíz perc múlva legalább száz feldühödött lovas hajszolta Texas Billt.