HAJSZA EGY SZELLEM NYOMÁBAN

1.

– Ne kiáltson, Miss Rower. Fegyvertelenül állok itt. Ha tetszik, fedezze magát egy revolverrel.

– Gyilkos!

Ez volt az első szó, amelyik feltört belőle.

– Kérem – felelte nyugodtan, halkan a fiú. – Csukja be az ajtót, mert ha erre jön valaki és meglát, akkor elfognak nyomban.

– Azt hiszi talán, hogy innen távozhat anélkül, hogy elfogják?

– Valószínű. Ha ön bír annyi igazságérzettel, hogy végighallgatja, amit mondok, akkor remélem.

Molly becsukta az ajtót.

– Beszéljen! De röviden.

– Amúgy sem vagyok bőbeszédű. Rágyújthatok a szobájában?

– Nem.

– Kérem. Ma éjszaka beszélgettem az apjával.

– És orvul rálőtt.

– Nem lőttem rá.

– Tagadni próbál?

– Nincs mit tagadni. Azt mondta, halasszuk el a párviadalt, amíg elkészül a zsilippel. Beleegyeztem. Erre elment, lóra ült, és valahonnan lövés dördült, nem is messze tőlem...

Molly megvetően mosolygott.

– Ilyen átlátszó hazugságokkal áll elő?

– Hallgasson végig. Tisztán kivehettem, hogy lódobogás hangzik jobb felől. Én is lóra kaptam, utánaeredtem, és...

– És nem érte utol! – vágott közbe dühös gúnnyal Molly.

– De utolértem...

– És hol van az illető?

– Nem fogtam el.

– És miért?

– Mert az apám.