XI. FEJEZET

– Wardesről nem sokat tudunk. Állítólag megölte egy mexikói kalandor. De senki sem látta holtan...

Burton Logan ezredes előtt ült. Az ezredes már hosszú ideje senkit sem fogadott. A házából sem lépett ki. De Wardesnét nem utasította el.

– És... ki volt ez... a kalandor, aki megölte?

– Nem tudják. Egy mesztic volt a mentő tanúja. De annak is nyoma veszett.

– Wardest tehát biztosan megölték?

– Igen...

Burton fiúruhában volt. Csak az ezredes előtt vetette le az inkognitóját.

– És errefelé a bűnösök elkerülik az igazságszolgáltatást? – kérdezte rövid szünet után.

– Sajnos, itt... furcsa dolgok lehetségesek. Az emberek nem firkálnak sok jelentést a kormányzóságra. Messze van ide a város. De ha elfogják a bűnöst... akkor... nem sokat teketóriáznak. Örülnék, ha nyomra vezethetném fivére ügyében.

– Köszönöm, ezredes úr.

– Addig is legyen a vendégem.

– Ezt nem fogadhatom el... de talán, ha akadna munka a ház körül.

– Majd akad... Hát csak vigyázzon magára... Nem ajánlatos ezen a vidéken rablót keresni. Különösen asszonynak – némi habozás után hozzátette. – Ha úgy érzi, hogy segítségére lehetek valamiben, csak szóljon, kérem.

– Köszönöm... ön... nagyon jó...

Logan sóhajtott.

– Körülbelül egyidős önnel a leányom... Aki...

Elhallgatott. Nem tudta folytatni.

– Meghalt?

– Igen... Azt hiszem... Ezért... jó lesz nekem... ha itt marad... – remegő hangon hozzátette: – Olyan egyedül vagyok.

...Kinézett az ablakon a Felhőösvény felé. Keskeny füstszál látszott a kunyhó tetején a tiszta délelőttben.

– Itt maradok... Mr. Logan.

Végigvezette az asszonyt a házon. Az ebédlőből nyíló szoba zárva volt.

– Itt lakott a lányom – mondta az ajtónál -, most senki sem lakik benne, elzárattam...

Innen a tornácra mentek.

– Nem tudja... ezredes úr, a férjem holmija közül... megtaláltak valamit?

– Semmit... úgy tudom. Illetve... látták a ruhájában... a pisztolyával azt az illetőt.

– Hol?

– Itt Countiwayben is... A gyilkosság gyanúsítottjánál...

Az ezredes szivarra gyújtott, a korlátig ment és kinézett. Azt a vékony füstszálat bámulta a havas csúcson.

Wardesné visszament az ebédlőbe. Nézte a zárt ajtót, amely mögött Lilian lakott. Most lakatlan. Sokáig állt ott szomorúan. Azután valami furcsa dolog történt: néhány halk, könnyed lépés alatt reccsent a padló odalent.

A lezárt szobában járt valaki!