EGY MÁSIK TIGRIS

1.

A leány nem sikított, nem is kapálózott. Tűrte, hogy az ismeretlen, aki cserjéken, bokrokon átgázolt, vigye.

Az első ijedtség után tisztában volt vele, hogy ellenkezéssel nem mehet semmire. A dombtetőn lábra állt. Az ismeretlen megfogta a csuklóját.

– Viselkedjék nyugodtan – figyelmeztette a foglyát.

– Mit akar tőlem?

– Az apjának levelet hagytam, bizonyára megtalálta.

– Mit... mond?... – csodálkozott a leány.

Vaksötétben álltak, mozdulatlan fák között.

– Levelet írtam Huntonnak – felelte a támadó.

– Mit írt?...

– Hogy jöjjön ide tárgyalni velem.

– És ha nem?

– Akkor megölöm magát. Nincs vesztenivalóm.

A leány megborzadt a nyugodt, szinte szelíd hangtól, amivel a férfi ezt a lehetőséget közölte.

Zaj hallatszott, egy messze sistergő kéményfúvás...

– Indul a vonat... – mondta döbbenten a leány.

– Igen. Én rendelkeztem úgy, hogy a vonat előremenjen, és ne álljanak meg Birkhamig. Az apjának pedig ide kell most jönni...

A leány nevetett.

– Mit nevet? – csodálkozott Robin.

– A kormányzó nem fog jönni.

– Ha a leányáról van szó?

– Én nem vagyok a leánya!

Robin meghökkent. A vonat tisztán látszott a holdfényes kanyarban.

– Most mi lesz?... – kérdezte a leány. – Megöl?

Zörgés hallatszott. Robin előrántotta a pisztolyát és várakozóan a hang irányába fordult.

Egy tömzsi árny lépett elő a bokrok közül:

– Tegye el a revolverét. Nincs fegyver nálam.

A kormányzó volt...