8

Ezután Lampszakoszba hajóztak. Xenophónnal itt találkozott Eukleidész phliuszi jós, Kleagorasznak, a lükeiónbeli „álomlátások” alkotójának a fia. Eukleidész vele együtt örvendezett szerencsés. megmenekülésén, és kérdezte, hogy mennyi pénze van. Xenophón esküdözött: ha el nem adja lovát, meg amije még van, hát annyi pénze sem lesz, amennyi a hazajutáshoz kell. Eukleidész nem hitt neki. Xenophón, miután a lampszakosziak vendégajándékokat küldtek neki, most végre áldozatot mutatott be Apollónnak, és odahívta Eukleidészt is. Eukleidész a belsőségeket meglátva kijelentette, most már elhiszi neki, hogy nincs pénze.

– De azt is tudom – tette hozzá –, hogy valami akadálya van, hogy valaha is legyen. Ha más nem, te magad.

Xenophón egyetértett vele, a jós pedig folytatta:

– A kegyelmes Zeusz állja utadat. Majd ezt kérdezte:

– Áldoztál-e már úgy, ahogy én szoktam áldozni otthon értetek, azaz hagyva, hogy az állat teljesen elégjen?

Xenophón bevallotta, hogy amióta otthonról eljött, nem áldozott ennek az istennek. Eukleidész azt tanácsolta neki, mutasson be áldozatot a szokásos módon, és ettől majd jobbra fordul a sorsa.

Másnap Xenophón, Ophrünionba érkezve, áldozatot mutatott be. Ősi szokás szerint teljesen elégette a malacokat, és az áldozat kedvező jeleket mutatott. Ugyanezen a napon érkezett oda Bión és vele együtt Eukleidész, és pénzt adtak a katonáknak. Xenophón vendégül látta őket, ők pedig visszaadták neki lovát, amelyet Lampszakoszban adott el ötven dareikoszért, és amelyet ők visszaváltottak, mert sejtették, hogy szükségből adta el – hallották ugyanis, hogy Xenophón szereti a lovakat –, és az árát nem akarták elfogadni.

Ezután keresztülvonultak Tróasz földjén és az Ida hegyén átkelve, először Antandrosz városához, majd a tenger mentén haladva a thébai síkságra értek. Aztán Atramüttion és Kertónion városokon keresztül Aterneusz mellett a Kaikosz-síkságra jutottak, és így értek Müsziába, Pergamon városához.

Itt Hellasz, az eretriai Gongülosz felesége, Gorgion meg Gongülosz anyja látta vendégül Xenophónt. Hellasz közölte vele, hogy egy Aszidatész nevű perzsa várakozik a síkságon háromszáz emberrel, Xenophón, ha éjjel fölkerekedik, elfoghatja Asszidatészt, feleségét, gyerekeit is, vagyonával együtt, ami elég nagy. Hellasz az unokaöccsét és Daphnagorasz nevű nagyra becsült emberét küldte hozzájuk vezetőknek. Amikor a két ember nála volt, Xenophón áldozatot mutatott be. A jelenlevő éliszi jós, Basziasz kijelentette, hogy az áldozat a lehető legjobb jeleket mutatja, és hogy Xenophón foglyul fogja ejteni azt az embert.

A vacsora elköltése után útnak indult. Legkedvesebb alvezéreit és mindvégig hű katonáit vitte magával, hogy kedvezzen nekik. Mintegy hatszáz ember akart még erőnek erejével velük menni, de az alvezérek elkergették őket, mert nem szerettek volna osztozni a zsákmányon, amelyet máris a sajátjuknak tekintettek.

Éjféltájt érkeztek meg. A torony körül levő rabszolgák a zsákmány nagy részével már kereket oldottak, amit a görögök észre sem vettek, mert csak arra figyeltek, hogy Aszidatészt meg vagyonát kézre kerítsék. A nagy, magas, sok-bástyás tornyot, amelyet ráadásul rengeteg harcos védelmezett, nem tudták rohammal bevenni, megpróbálták hát a falat áttörni. A fal nyolc vályogtégla vastag volt. Hajnalra áttörték. És ott, ahol először hatolt be a fény, valaki bentről kidöfött egy nyársat, oly hosszút, hogy egy egész marhát is átjárt volna, és átszúrta a legközelebb álló katona combját. A kifelé záporozó nyilak aztán minden közeledést veszélyessé tettek. Kiáltozásukra és tűzjelzéseikre a következők siettek a segítségükre: Habeliosz, saját hadával, aztán mintegy nyolcvan asszír nehézgyalogos hurkán lovas – ők is a király zsoldosai voltak –, aztán mintegy nyolcszáz más könnyűfegyverzetű katona; jöttek még lovasok Parthenionból meg Apollóniából, meg a többi szomszédos helyről is.

Elérkezett az ideje, hogy fontolóra vegyék, miképpen vonuljanak vissza. Négyszög alakba rendeződtek, és az összes zsákmányolt ökröt, juhot meg rabszolgát közrefogták. Már nem gondoltak a zsákmánnyal, csak azzal, hogy visszavonulásuk ne keltse a menekülés látszatát. Mert ha a zsákmányt hátrahagyva vonulnak el, az ellenség bátorságra kap, a katonák meg elcsüggednek.

Látta Gongülosz, hogy milyen kevesen vannak a görögök, és mennyien üldözőik. Anyja akarata ellenére ő is a sereggel ment, hogy kivegye részét a harcból. Ment Prok-lész is, Damaratosz fia, Haliszarnéból és Teuthrániából hozva segítséget. Xenophón emberei, akiket most már teljesen elárasztottak a nyilak meg a parittyák, körkörösen haladtak, hogy pajzsukkal fölfogják a lövedékeket. Nagy nehezen átvergődtek a Kaikosz folyón. Az embereknek majd a fele megsebesült. Itt sebesült meg a sztümphaloszi Agasziasz alvezér, aki egész idő alatt küzdött az ellenséggel. Végül is megmenekültek. Kétszáz rabszolgát zsákmányoltak és annyi juhot, amennyi az áldozathoz kellett.

Xenophón másnap áldozatot mutatott be, és egész seregével együtt kivonult. Szeretett volna oly messzire eljutni Lüdiában, amennyire csak lehet, hogy közelléte ne tartsa rettegésben a perzsákat, és hogy óvatlanabbak legyenek.

Aszidatész, hallva, hogy Xenophón ismét áldozatot mutatott be ellene, meg hogy egész seregével megindult, a Parthenion város környéki falvakban ütött tábort. Itt találkoztak vele Xenophón emberei, és itt ejtették fogságba őt is, asszonyait is, gyerekeit is, itt szerezték meg lovait is meg minden vagyonát. így teljesedett be a korábbi jóslat.

Ezután ismét Pergamonba érkeztek. Most már semmi panasza nem volt Xenophónnak az isten ellen: a spártaiak, az alvezérek, a többi vezér, meg a katonák is, mind azon voltak, hogy kedvére választhasson a lovakból, meg minden másból is. Most már módja volt másokkal is jót tenni. Ezután megérkezett Thibrón. Átvette a sereget, egyesítette más görög haderőkkel, és megtámadta Tisszaphernészt meg Pharnabazoszt.

(A nagy király azon tartományainak, amelyeken áthaladtunk, a következők voltak a helytartói:

Lüdiának Artimasz, Phrügiának Artakamasz, Lükaoniának és Kappadokiának Mithradatész, Kilikiának Szüenneszisz, Föníciának és Arábiának Dernész, Szíriának és Asszíriának Beleszüsz, Babülóniának Roparasz, Médiának Arbakasz, a phasziánusoknak meg a heszperitáknak Tiribazosz. A kardukhoszok, a khalüpszok, a khaldaioszok, a makrónok, a mosszünoikoszok, a koiták és a tibarénoszok függetlenségben élnek. Paphlagoniának Korülasz, Bithüniának Pharnabazosz, az európai thrákoknak pedig Szeuthész.)

Az egész úton, odavonulás és visszavonulás közben összesen kétszáztizenöt napi járóföldet, azaz ezerszázötven paraszangát, azaz harmincnégyezer-kétszázötven sztadiont tettek meg. Az oda– és a visszavonulás egy évig és három hónapig tartott.