4.

Közben a károk, két pártra szakadva, háborúskodni kezdtek egymással; mivel védett terepen laktak, mindkét fél Küroszt hívta segítségül. Kürosz azonban Szardeiszban maradt, és hadigépeket meg faltörő kosokat csináltatott, hogy az ellenszegülők falait lerombolja, és maga helyett Aduszioszt, ezt a jó eszű, hadviselésben is jártas, megnyerő perzsa férfiút küldte sereggel Káriába. A kilikiaiak és a küpriaiak lelkesen vele tartottak: ezért Kürosz soha nem állított perzsa helytartót sem Kilikiában, sem Küpriában, megelégedett a mindenkori helyi uralkodókkal; adót azonban szedett tőlük, és katonát is kért, ha szüksége volt rá.

Adusziosz serege bevonult Káriába. Mindkét fél küldöttei megjelentek nála és kijelentették, készek őt falaik közé fogadni, ha szövetkezik velük a másik párt ellen. Adusziosz egyformán viselkedett mindkét féllel: mindig annak adott igazat, akivel éppen tárgyalt, de a lelkükre kötötte, tartsák titokban a vele való szövetséget, hogy minél váratlanabbul lephessék meg az ellenfelet, amikor rátörnek. Hűségesküt is kért tőlük; a károk megesküdtek, hogy minden hátsó gondolat nélkül befogadják falaik közé, és Kürosz és a perzsák érdekeit tartják szem előtt, ő pedig késznek mutatkozott megesküdni, hogy minden hátsó gondolat nélkül, a befogadók javát tartva szem előtt, bevonul falaik közé. Ilyen előkészületek után még az éjjel titkon szövetséget kötött mindkettőjükkel, és nyomban bevonult falaik közé, hogy birtokba vegye mindkét párt erődjeit.

Hajnalban megtelepedett seregével, középúton a két vár között, és magához hívatta mindkét fél előkelőit. Azok, megpillantván egymást, bosszúsak lettek, gondolván, hogy mindkettőjüket becsapták.

Adusziosz pedig így szólt:

– Megesküdtem nektek, férfiak, hogy minden hátsó gondolat nélkül és a befogadók javát szem előtt tartva vonulok be falaitok közé. De ha én a két párt közül az egyiket megsemmisítem, akkor, azt hiszem, bevonulásomnál nem a károk javát tartottam volna szem előtt, ha viszont békét teremtek köztetek, és megadom a biztonságot, hogy Valamennyien művelhessétek földeteket, akkor, úgy vélem, javatokra vagyok itt. Ettől a naptól kezdve éljetek barátságban, dolgozzatok félelem nélkül a földeken, és gyermekeitek házasodjanak össze. Aki pedig ez ellen véteni próbálna, annak Kürosszal és velünk gyűlik meg a baja.

Ettől kezdve a kapuk nyitva álltak a falaknál, az utcák hemzsegtek az emberektől, akik egymást látogatták, a mezők földművelőkkel voltak tele, az ünnepeket közösen ülték, béke és jókedv töltött el mindent.

Eközben követek érkeztek Kürosztól, és megkérdezték, szükség van-e még több katonára vagy hadigépre.

– Még az ittlevőket is fel lehet használni másutt – üzente vissza Adusziosz, és válaszát követően elvezette a sereget, a várakban pedig helyőrséget hagyott hátra. A károk könyörögtek, maradjon, és mikor nem akart, követeket küldtek Küroszhoz azzal a kéréssel, hogy Aduszioszt tegye meg helytartónak.

Kürosz eközben Hüsztaszpaszt a Hellészpontosz melletti Phrügiába küldte seregével. Adusziosznak, megérkezése után, parancsot adott, vonuljon Hüsztaszpasz után, hogy a phrügök, az újabb had közeledtének hírére, még hamarabb meghódoljanak Hüsztaszpasznak. A tenger mellékén lakó hellének sok ajándékkal kieszközölték, hogy ne kelljen barbárokat falaik közé fogadniuk, adót azonban fizettek, sőt hadba is vonultak, ha Kürosz parancsolta. A phrügök királya azonban felkészült rá, hogy megvédelmezi erődéit, és nem adja meg magát: ennek megfelelően intézkedett is. De amikor alvezérei elpártoltak tőle, és egyedül maradt, végül Hüsztaszpasz kezére adta magát, és úgy várta Kürosz ítéletét. Hüsztaszpasz erős perzsa őrséget hagyott a várakban, és elvonult: saját emberein kívül sok phrüg lovast meg könnyűfegyverzetűt vitt magával.

Kürosz megparancsolta Adusziosznak, hogy a perzsákhoz átállt phrügöket, Hüsztaszpasszal egyesülve, fegyveresen vezesse maga után, azoktól viszont, akik háborút forraltak, vegye el fegyvereiket és lovaikat; ezek csak parittyával felszerelve vonulhattak a sereg után.

Így is történt. Kürosz pedig, számottevő gyalogos őrséget hátrahagyva, felkerekedett Szardeiszból. Vele ment Kroiszosz is. A rengeteg kincset temérdek szekéren vitték utánuk, Kroiszosz elhozta a szekereken található kincsek pontos jegyzékét, s átadva az írást Kürosznak, így szólt:

– Ebből tudni fogod, Kürosz, ki adja át neked hiánytalanul, amit szállít, és ki nem.

Kürosz így felelt:

– Helyesen cselekszel, Kroiszosz, amikor elővigyázatos vagy. De nálam olyanok szállítják a kincseket, akik arra is méltók, hogy a kincsek birtokosai legyenek. Ha valamit ellopnak, a magukét lopják.

És ezzel átnyújtotta az írást barátainak és parancsnokainak, hogy tudják, melyik felügyelő szolgáltatja be hiánytalanul a kincseket és melyik nem.

Magával vitte azokat a lüdeket is, akiknél azt látta, hogy fegyvereiket, lovaikat, szekereiket rendben tartják, és minden másban is igyekeznek kedvét keresni. Ezek fegyverestül mehettek vele: azoktól viszont, akik kelletlenül követték őket, elvette lovaikat, és azoknak a perzsáknak adta, akik elejétől kezdve részt vettek a hadjáratban, fegyvereiket meg tűzre dobálta. De nekik is követniük kellett a sereget, parittyával felszerelve.

Mindenkinek, aki a meghódoltak közül nem viselhetett fegyvert, megparancsolta, hogy gyakorolja a parittyázást. Úgy vélte, ez a legszolgaibb fegyver mind között, mert más haderő mellett gyakran igen nagy hasznát lehet látni a parittyásoknak, de önmagában még nagy tömeg parittyás sem tud helytállni maroknyi csapattal szemben se, ha azok kézitusára való fegyvereket viselnek.

Babülón ellen vezető útján leigázta a phrügöket nagy Phrügiában, leigázta a kappadokiaiakat, és hatalma alá gyűrte az arabokat. A tőlük zsákmányolt lovakkal nem kevesebbre, mint negyvenezerre egészítette ki a perzsa lovasságot. A foglyoktól elvett rengeteg lovat temérdek szövetségese között osztotta szét. Nagy tömeg lovassal, íjásszal, dárdással meg számtalan parittyással érkezett Babülón alá.