5

Nyolc napon át vonultak a görögök ezen az ellenséges és barbár földön, végül megérkeztek a khalüpszok országába. A khalüpszok kevesen voltak, mind a mosszünoikoszok alattvalói, legtöbbjük vasbányászatból élt.

Ezután a tibarénoszokhoz érkeztek. A tibarénoszok földje sokkal laposabb volt; a tengerparton néhány nem túlságosan megerősített erőd emelkedett. A vezérek meg akarták támadni az erődöket, hogy védelmet szerezzenek a hadseregnek, ezért nem fogadták el a tibarénoszok által küldött vendégajándékokat, hanem arra kérték a követeket, várják meg, amíg ők tanácsot tartanak, és áldozatot mutatnak be.

Sok áldozat után a jósok egybehangzóan kijelentették, hogy az istenek semmiképpen sem járulnak hozzá a háborúhoz. Most már elfogadták a vendégajándékokat, mint baráti földön vonultak keresztül az országon, és két nap múlva Kotüórába érkeztek, egy göröglakta városba, Szinópé gyarmatvárosába a tibarénoszok földjén.

Eddig gyalog jött a sereg. A babülóni csatamezőtől Kotüóráig százhuszonkét napi járóföld volt az út visszafelé; hatszázhúsz paraszanga, avagy tizennyolcezerhatszáz sztadion. Nyolc hónap telt el ezalatt.

Itt negyvenöt napig maradtak a görögök. Először az isteneknek áldoztak, majd nemzetségek szerint ünnepi felvonulásokat rendeztek, és atlétikai versenyeket tartottak. Élelmet egyrészt Paphlagoniából, másrészt Kotüóra vidékéről szereztek, mert piacot senki nem nyitott nekik, sőt a betegeket sem fogadták be falaik közé.

Eközben követek érkeztek Szinópéból; féltették ugyanis Kotüóra lakóit városuk miatt, amely a hatalmuk alá tartozott, és adót fizetett nekik, de féltették földjeiket is, mivel azt hallották a görögökről, hogy végigdúlják a területet.

A táborba érkezve így beszéltek a követek (szószólójuk Hekatónümosz volt, akit kiváló szónoknak tartottak):

– Katonák! Szinópé városa küldött bennünket, hogy dicsérettel illessünk benneteket, mivel görögök vagytok, s győzelmet arattatok a barbárokon, és veletek együtt örüljünk, hogy oly sok szörnyűség után, amelyekről hallottunk, megmenekültetek, és itt vagytok. Mi pedig, akik magunk is görögök vagyunk, elvárjuk, hogy ti, görögök, jól bánjatok velünk, és ne mérjetek ránk szenvedést. Mert mi sem követtünk el ellenetek soha semmi rosszat. Ezek a kotüóraiak a mi gyarmatosaink, és ezt a földet mi adtuk nekik, miután a barbároktól elvettük. Ezért hát ők, meg a keraszusziak és a trapezusziak bizonyos adót fizetnek nekünk, így aztán, ha bajt okoztok nekik, Szinópé lakosai úgy tekintik majd, hogy rajtuk esett sérelem. Most pedig azt halljuk, hogy egyesek közületek erőszakkal benyomulnak a városba, és beszállásolják magukat a házakba, erőszakkal, engedély nélkül veszik el a földekről, amire szükségük van. Ezt nem tartjuk méltányosnak. Ha továbbra is ilyesmit csináltok, kénytelenek leszünk Korülasszal vagy a paphlagónokkal, vagy bárki mással, akivel lehet, szövetségre lépni.

Erre Xenophón felállt, és a következőket mondta a katonák nevében:

– Szinópéi férfiak! Mi boldogok voltunk, amikor ideérkeztünk, hogy életünket és fegyvereinket megmenthettük; mert zsákmányt szerezni, cipelni, egyszersmind az ellenséggel harcolni lehetetlen volt. És most görög városokhoz értünk. Trapezuszban piacot nyitottak számunkra, pénzért vettünk élelmet, tiszteltek is ezért bennünket, vendégajándékokat adtak a seregnek, tőlünk is tiszteletet kaptak cserébe, és ha egyik-másik barbárral jó barátságban voltak, azt sem bántottuk, és ellenségeinknek, akik ellen ők maguk vezettek bennünket, úgy elláttuk a baját, ahogy csak tőlünk tellett. Kérdezzétek csak meg őket, milyennek találtak bennünket. Itt vannak a vezetők, akiket a város küldött velünk barátságból. De ahol érkezésünkkor nem találtunk piacot, mindegy, hogy barbár földön-e vagy görög vidéken, ott nem féktelenségből, hanem kénytelenségből vettük el az élelmet. A kardukhoszokat, a taokhoszokat és a khaldaioszokat, noha a királynak nem alattvalói, és nagyon félelmetes népek, ellenségeinkké tettük, mivel piac hiányában kénytelenek voltunk elvenni az élelmet. De a barbár makrónokat, akik piacot bocsátottak rendelkezésünkre, már amilyet tudtak, barátainknak tartottuk, és erőszakkal semmit nem vettünk el a javaikból. A kotüóraiak pedig, akiket társaitoknak vallotok, maguk tehetnek róla, ha valamit elvettünk tőlük; mert nem barátként jöttek elénk, hanem bezárták a kapukat, és nem fogadtak be minket, és eladásra sem küldtek semmit. A tőletek küldött felügyelőre hárítják a felelősséget. És azt mondod, hogy erőszakkal szállásoltuk be magunkat… Mi méltányosnak tartottuk, hogy a betegeket befogadják házaikba, és mivel nem nyitottak kaput, bementünk ott, ahol az erőd bejárást engedett. Semmi mást nem tettünk erőszakkal, csak éppen betegeink vannak tető alatt – de azok is a magukét eszik –, és a kapukat őrizzük, hogy betegeink ne kerüljenek helytartótok hatalmába, és elvihessük őket, amikor akarjuk. Mi, a többiek pedig, amint ti is láthatjátok, itt táborozunk a szabad ég alatt, sorban és rendben, és készen állunk rá, hogy minden jótéteményt jóval viszonozzunk, de arra is, hogy megvédjük magunkat, ha valaki ellenünk támad. Ami pedig azt a fenyegetést illeti, hogy ha jónak látjátok, Korülasszal meg a paphlagónokkal fogtok szövetkezni ellenünk: hát harcolunk majd mindkettővel, ha szükség lesz rá. Hiszen megküzdöttünk már sokkalta többekkel is, mint ti vagytok. Ha azonban úgy tetszik nekünk, megszerezzük a paphlagónok barátságát. Azt hallottuk, hogy városotokra és tengervidéki földjeitekre áhítoznak. Majd megpróbálunk segíteni nekik abban, amit akarnak, hogy barátságukat elnyerjük.

A többi követ láthatóan neheztelt Hekatónümoszra az imént mondottak miatt. Most előlépett egy másik, és kijelentette: nem háborúskodni jöttek, hanem hogy barátságukról meggyőzzék a görögöket.

– Ha Szinópé városába érkeznétek, vendégajándékokkal fogadnánk benneteket. Most csak azt parancsoljuk meg ezeknek itt, hogy adjanak meg nektek mindent, amit tudnak, mert látjuk, hogy minden szavatok igaz.

Ezután a kotüóraiak vendégajándékokat küldtek, és a görög vezérek megvendégelték a szinópéi követeket. Hosszú, nyájas beszélgetésük során többek között azt is megtárgyalták, mit kell tenniük mindkét részről a további úttal kapcsolatban.