1
Dareiosznak és Parüszatisznak két fia volt: Artaxerxész az idősebb, Kürosz pedig a fiatalabb. Amikor Dareiosz megbetegedett, és halála közeledtét érezte, azt akarta, hogy mindkét fia mellette legyen. Az idősebbik éppen ott volt, Küroszért meg elküldetett abba a tartományba, amelynek helytartójává tette (és a Kasztólosz-síkságon gyülekező összes hadak vezérévé is kinevezte). Kürosz elment hát apjához, és magával vitte a barátjának vélt Tisszaphernészt. Vele volt háromszáz nehézfegyverzetű görög katona, a parrhasziabeli Xeniasz parancsnoksága alatt.
Dareiosz halála után Artaxerxész lett a király: ekkor Tisszaphernész bevádolta Küroszt fivére előtt, mondván, hogy ellene tör. A király hitt neki, és elfogatta Küroszt, hogy kivégeztesse, de anyjuk könyörgésére újra visszaküldte a tartományba.
A nagy veszedelem és a megaláztatás után visszatérve, Kürosz azon tanakodott magában, miként kerülhetne ki bátyja hatalma alól, és lehetne király őhelyette.
Anyjuk, Parüszatisz, Kürosz pártján állt, jobban szerette, mint Artaxerxészt, az uralkodót. Bárki érkezett Küroszhoz a király udvarából, Kürosz mindenkivel úgy bánt, hogy az illető távozáskor már inkább az ő híve volt, mint a királyé. Gondoskodott arról is, hogy a környezetében levő barbárok megszeressék és ügyes harcosokká váljanak. Nagy titokban toborozta össze a görög haderőt, hogy a támadás a lehető legváratlanabbul érje a királyt.
A következőképpen toborzott katonákat: azzal az ürügygyel, hogy Tisszaphernész támadást tervez a város ellen, minden városi helyőrség parancsnokának meghagyta, verbuváljon annyi derék peloponnészoszi férfit, amennyit csak tud. Az ión városokat a király régebben Tisszaphernész fennhatósága alá helyezte, de ekkor már Milétosz kivételével mind átpártoltak Küroszhoz.
Amikor Tisszaphernész megsejtette, hogy Milétoszban is ugyanerre készülődnek, azaz át akarnak állni Küroszhoz, a város sok lakosát kivégeztette, másokat meg száműzött.
Kürosz befogadta a menekülteket, és hadsereget szervezett belőlük, majd a szárazföld és a tenger felől ostrom alá vette Miiétoszt, és megpróbálta a kiűzötteket visszajuttatni hazájukba.
Ez volt hát a másik ürügy a számára, hogy hadsereget toborozzon.
A királynak pedig megüzente: igazságosabbnak tartja, ha ezeket a városokat inkább neki, a fivérének juttatja, mintsem hogy Tisszaphernész uralkodjék felettük. Kérését anyja is támogatta.
Így a király nem vette észre az ellene irányuló cselszövést, azt hitte, hogy öccse Tisszaphernész ellen akar háborút indítani, és ezért fegyverkezik. Kettőjük háborúskodása pedig nem zavarta. Hiszen Kürosz is elküldte az adót azokból a városokból, amelyek azelőtt Tisszaphernész fennhatósága alatt állottak.
Egy másik hadsereget meg az Abüdosszal szemben elterülő félszigeten toboroztak Kürosz számára, mégpedig a következőképpen. Volt egy spártai száműzött, Klearkhosz, akit Kürosz nagyon megszeretett, és átadott neki tízezer dareikoszt. Klearkhosz átvette az aranyat, hadsereget toborzott, és Kherrhonészoszról felkerekedve megtámadta a Hellészpontoszon túl lakó thrákokat, amivel a görögöknek is hasznára volt, úgyhogy a hellészpontoszi városok önként adtak össze pénzt a hadsereg ellátására. így tartották hát Kürosz számára ezt a hadsereget is eltitkolva a király előtt.
A thesszaliai Arisztipposz – történetesen Kürosz vendégbarátja – az ottani ellenpárt szorongatása elől Küroszhoz menekült, és kétezer zsoldost meg három hónapra való zsoldot kért tőle, hogy a másik tábor fölé kerekedhessen. Kürosz négyezer zsoldost és hat hónapra való zsoldot adott neki, és arra kérte, addig ne egyezzen ki ellenfeleivel, amíg vele nem tanácskozik. így titkon Thesszaliában is tartalékoltak számára egy hadsereget.
Proxenoszt, boiótiai vendégbarátját meg felszólította, jelenjen meg nála minél több emberrel, mert hadjáratot tervez a piszidák ellen, akik nagyon sok zavart okoznak földjén.
A sztümphaloszbeli Szophainetosznak és az akháj Szókratésznak meghagyta – vendégbarátai voltak ezek is –, hogy menjenek el hozzá minél több emberrel, mert a milétoszi menekültekkel együtt meg akarja támadni Tissza-phernészt. Ezek így is tettek.