5.

Kürosz látta, hogy Babülónban rend honol, és hogy most már nyugodtan elhagyhatja az országot. Készülődni kezdett hát, hogy Perzsiába menjen, és kiadta a parancsot a többieknek is. Amikor úgy vélte, hogy minden együtt van, útnak indultak.

Szeretnénk itt azt is elmondani, milyen rendben történt egy ilyen hatalmas menetoszlop letáborozása, majd táborbontása, és hogy milyen gyorsan tudták elfoglalni kijelölt helyüket. Mert ahol a király táborozott, ott verte fel sátrát egész kísérete is, télen-nyáron egyaránt.

Kürosz első intézkedése az volt, hogy sátra kelet felé nézzen, majd megállapította, hogy tőle milyen távolságra kell táborozniuk a testőröknek. Aztán a pékeket jobb oldalra helyezte, a szakácsokat pedig balra, a lovakat ismét jobbra, a többi málhás állatot meg újra balra. Úgy volt elrendezve minden más is, hogy mindenki pontosan tudja: hol és mekkora helyet foglal el. Amikor tábort bontanak, mindenki összeszedi a szerszámokat, amelyekkel dolgozik, mások pedig felrakják a málhás állatokra. így aztán a teherhordók mind egyszerre mennek a málhás állatokkal, és mindenki egyszerre rakja fel dolgait. Tehát ugyanannyi idő alatt bontják le valamennyi sátrat, mint egyet. Ugyanez volt a helyzet a táborverésnél is. És hogy az ételek idejében elkészüljenek, a szakácsok is pontosan tudták, kinek mikor mi a teendője. így hát annyi idő alatt készítették az egész sereg ételét, mintha csak egy emberre főztek volna.

És ahogy minden konyhaszolgának megvolt a maga kijelölt helye, a fegyveresek is pontosan megkapták letáborozáskor a fegyvernemükhöz illő táborrészt, ezt ismerték mind, és csalhatatlan biztonsággal vonultak oda.

Kürosz a családi háztartásban is fontosnak tartotta a rendet, hogy mindig mindenki tudja, honnan vegye, amire szüksége van, de a csapattestek közötti rendet még ennél is fontosabbnak ítélte, hiszen a háborúban pillanatokon múlik, hogy ki tud előnyre szert tenni, és minden kis késés keservesen megbosszulja magát. Látta, hogy a harcban mindig ott születnek nagy dolgok, ahol a kellő időben vannak helyükön az emberek. Ezért törekedett oly nagyon a rendre.

Először is saját magát helyezte el, mégpedig a tábor közepén, mivel ez volt a legbiztonságosabb hely, aztán szokás szerint híveit gyűjtötte maga köré, ezek köré meg a lovasokat és a szekérhajtókat helyezte el. Tudta, hogy ezeknek is biztonságos helyre van szükségük, hiszen a táborban egyetlen fegyverük sincs kezük ügyében, és sok időbe telik, amíg fegyvert tudnak fogni, hogy készen álljanak a harcra. Tőle és a lovasoktól jobbra meg balra voltak a könnyűfegyverzetűek, az íjászok pedig előttük és a hátuk mögött helyezkedtek el. A nehézfegyverzetűek és a nagy pajzsot viselő katonák falként vették körül mindnyájukat, hogy ha a szükség csatasorba szólítaná a lovasokat, rettenthetetlen harcosok fedezzék őket addig, amíg felfegyverkeznek. A könnyűfegyverzetűek és az íjászok a nehézfegyverzetűekhez hasonló sorban és rendben aludtak. És ahogy amazok is úgy voltak felszerelve, hogy szükség esetén akár éjnek idején is felvegyék a közelharcot, az íjászok és a dárdások is mindig készenlétben voltak, hogy a nehézfegyverzetűek feje fölött dárda– és nyílzáport zúdítsanak az esetleg közeledőkre.

Mindegyik parancsnoknak jel is volt a sátrán. Kürosz szolgái tudták, kinek mi a jele, így könnyedén eligazodtak a táborban a parancsnokok lakhelyei közt, ahogy az értelmes szolgák a városban is ismerik a legtöbb épületet, de főleg az előkelőségek házait. Ha Kürosznak szüksége volt valakire, nem kellett keresniük, a legrövidebb úton siettek hozzá. A szabályos elrendezés következtében még világosabban látszott, hol uralkodik rend és hol nem teljesítik a parancsot. Kürosz tudta, hogy ilyen körülmények közt, akár éjjel érné támadás a tábort, akár nappal, minden támadó kelepcébe kerül.

Mert Kürosz nemcsak azt a vezért tartotta nagy taktikusnak, aki könnyedén tudja megnyújtani vagy elmélyíteni a csatasort, aki hamar arcvonallá alakítja a menetoszlopot, és megfelelően tudja váltogatni a hadállásokat, ha az ellenség jobbról, balról vagy hátulról bukkan elő, hanem szerinte az is a taktikához tartozott, hogy a vezér szükség esetén részekre tudja bontani a sereget, hogy minden részt a legelőnyösebb ponton állítson fel, és sietni is tudjon, ha arra van szükség. Ezt meg más ilyenféléket követelt meg Kürosz egy taktikus parancsnoktól. Ő maga is ugyanúgy törődött az ilyen dolgokkal, mint a többivel.

Az úton a körülményeknek megfelelően haladtak, de a táborban általában úgy helyezkedtek el, ahogy elmondtuk.

Mivel útjuk Médián vezetett keresztül, Kürosz betért Küaxarészhoz. A kölcsönös üdvözlések után Kürosz előszőr is közölte Küaxarésszal: Babülónban palota és udvartartás várja, hogy ott is legyen hol nyugovóra térnie, amikor arra jár. Ezután sok szép ajándékot is adott neki. Küaxarész elfogadta, majd eléje vezette lányát, aki aranykoszorút, karkötőt, nyakláncot és egy kimondhatatlanul szép méd öltözetet tartott a kezében. A lány megkoszorúzta Küroszt, Küaxarész pedig így szólt:

– Neked adom őt is, Kürosz, az én lányomat, legyen a feleséged. Atyád is az én atyám lányát vette nőül, és ő lett a te anyád. Ez a lány az, akit oly sokat babusgattál nálunk, amikor gyerek voltál. És ha megkérdezték tőle, kihez megy nőül, mindig azt felelte: „Küroszhoz”. Nászajándékul egész Médiát adom, hiszen úgy sincs törvényes férfi utódom.

Így beszélt Küaxarész. Kürosz meg ekképp válaszolt:

– Köszönöm, Küaxarész, a rokonságot, a lányt és az ajándékokat, de csak atyám és anyám beleegyezésével szeretnék igent mondani.

így beszélt Kürosz, és mindenféle ajándékot nyújtott át a lánynak, melyekről tudta, hogy Küaxarésznak is örömet szereznek.

Ezután útnak indult Perzsiába. A határhoz érve hátrahagyta a sereget, ő maga meg barátaival továbbhaladt a város felé. Annyi áldozati állatot vittek magukkal, hogy valamennyi perzsa áldozhasson kedvére, és lakmározhasson belőlük. Vitt illő ajándékokat is atyjának, anyjának, szeretteinek, a magasabb tisztviselőknek, az időseknek meg az összes előkelőségeknek. Úgyszintén megajándékozott minden perzsa férfit és nőt. így tesz az uralkodó még ma is, ha Perzsiába látogat.

Kambüszész ekkor összegyűjtötte az idősebb férfiakat és a legfőbb tisztségeket viselő előkelőségeket. Odahívta Küroszt is, és így szólt:

– Perzsa férfiak, és Kürosz, te is, én természetes vonzalommal szeretlek mindnyájatokat: benneteket, mert királyotok vagyok, téged, Küroszom, mert fiam vagy. Ezért hát kötelességem, hogy nyilvánosan mondjam el, amit közös érdeketeknek tartok. Ami a múltat illeti, ti naggyá tettétek Küroszt, hadsereget adtatok neki és vezérré választottátok őt. Kürosz meg ennek a seregnek az élén, az istenek segítségével, híressé tett benneteket, perzsák, az egész világon, és tekintélyt szerzett nektek Ázsia-szerte. Harcostársai legjavának gazdagságot adott, a többieknek meg zsoldot és ellátást biztosított. Megteremtette a perzsa lovasságot, és ezzel elérte, hogy a perzsák most már sík földön is meg tudják vetni a lábukat. Ha továbbra is így éreztek egymás iránt, kölcsönösen sok boldogságot szereztek még egymásnak. De ha téged, Kürosz, szerencséd most önteltté tesz, és perzsákon is teljhatalommal akarsz uralkodni, mint a többieken, vagy ha ti, polgárok, megirigyelve Kürosz hatalmát, uralma ellen törtök, tudjátok meg, hogy kölcsönösen útjába álltok egymás szerencséjének. De hogy ne ez történjék, és boldogságotok továbbra is megmaradjon, mutassatok be közösen áldozatot. Hívjátok tanúul az isteneket, és kössetek szerződést: te, Kürosz, köteles vagy minden erőddel a perzsák segítségére sietni, ha valaki a perzsa föld ellen vonulna haddal, vagy a perzsa törvények megbomlasztására törne. Ti meg, perzsák, ha valaki megpróbálná Küroszt megfosztani hatalmától, vagy valamelyik alattvalója elpártolna tőle, kötelesek vagytok segítséget nyújtani neki, és magatoknak is, mégpedig úgy, ahogy ő parancsolja. Amíg én élek, enyém a királyság Perzsiában, halálom után természetesen Küroszra száll, ha megéri. Maradjon szent szokásotok, hogy Kürosz, valahányszor Perzsiába látogat, olyan áldozatot mutat be értetek, amilyent én szoktam. Ha meg külföldön van, megbízzátok a királyi nemzetség egyik tagját a szertartások ellátásával, azt, akit erre a legalkalmasabbnak véltek.

Kambüszész szavai tetszettek Kürosznak és a perzsa előkelőknek. Amit akkor megfogadtak, az isteneket tanúul híva, még ma is kölcsönösen állják, a perzsák éppen úgy, mint az uralkodó.

Kürosz ezután távozott. Médiában apja és anyja beleegyezésével feleségül vette Küaxarész lányát, akinek csodálatos szépségét még ma is emlegetik. Egyes történetírók szerint anyja nővérét vette volna feleségül, de hát az már öregecske lány lehetett akkor.

Esküvő után azonnal útnak indultak.