3

Itt húsz napig maradtak Küroszék, mert a katonák kijelentették, hogy ők bizony nem mennek tovább. Gyanakodni kezdtek ugyanis, hogy a király ellen vonulnak, és azt mondták, hogy ők nem erre szerződtek. Először Klear-khosz próbálta indulásra kényszeríteni embereit, de alig tettek néhány lépést, a katonák kövekkel hajigálták meg őt is, az igásállatokat is. Klearkhoszt kis híján agyonkövezték. Később, amikor rájött, hogy erőszakkal semmire se megy, gyűlésbe hívta össze katonáit. Először csak állt hosszú ideig, és sírt. A katonák pedig ezt látva elcsodálkoztak, és elhallgattak. Aztán így szólt hozzájuk:

– Katonák! Ne csodálkozzatok, hogy nehezen viselem el a mostani helyzetet. Kürosz vendégbarátságába fogadott engem, és amikor hazámból menekülnöm kellett, megbecsülésben részesített, ráadásul tízezer dareikoszt is ajándékozott nekem. Az összeget nem tekintettem tulajdonomnak, és nem mulattam el, hanem rátok költöttem. Először a thrákok ellen háborúztam, általatok álltam bosszút rajtuk Görögországért, és kiűztem őket Kherrhonészoszról, mivel az ott lakó görögöket meg akarták fosztani földjeiktől. És amikor Kürosz szólított, benneteket magam mellé véve mentem, hogy minden lehető módon segítségére legyek, és így viszonozzam a tőle kapott jótéteményeket. De mivel ti nem akartok velem továbbjönni, vagy benneteket elárulva maradok hű Küroszhoz, vagy pedig őt cserbenhagyva tartok ki mellettetek. Nem tudom, jól teszem-e vagy sem, én ugyanis benneteket választalak, és bármit hozzon is a sors, veletek együtt elviselem. Soha senki ne mondja majd, hogy én barbárok közé vezettem a görögöket, majd cserbenhagyva őket inkább a barbárok barátságát választottam. És mivel ti nem akartok nekem engedelmeskedni és engem követni, követlek titeket én, és bármit hozzon is a sors, elviselem.

Mert úgy gondolom, ti vagytok az én hazám, ti vagytok az én barátaim, és ti vagytok bajtársaim is; csak veletek érek valamit, bárhol legyek is, nélkületek egymagamban sem barátaimon segíteni, sem ellenségeim ellen védekezni nem vagyok képes. Vegyétek tudomásul, ahova ti mentek, oda megyek én is.

Szavait hallották az ő katonái is, meg mások is, és mivel egy szóval sem említette, hogy a király ellen vonulnak, nagyban helyeseltek. Xeniasz és Paszión emberei közül több mint kétezren álltak át fegyverestül, igásállatostul Klearkhosz táborába.

Kürosz így nem tudván, mitévő legyen, nagyon elbúsult, és magához hívatta Klearkhoszt. Az nem akart menni, de titokban, a katonák háta mögött, követet küldött hozzá azzal az üzenettel, hogy ne csüggedjen, minden rendbe fog jönni.

Klearkhosz ezek után összehívta embereit meg az újonnan jött katonákat – odamehetett a többiek közül is, aki akart –, és a következőket mondta:

– Katonák! Világos, hogy Kürosz éppúgy van velünk, mint mi ővele. Nem vagyunk már az ő katonái, hiszen nem követjük őt, és ő sem zsoldosurunk többé. Ő úgy érzi, tudom, hogy igazságtalanságot követtünk el ellene. Így hiába küld értem, semmi kedvem követni őt, legfőképpen azért, mert rossz a lelkiismeretem, és restellem, hogy teljességgel becsaptam őt, aztán meg attól is félek, hogy csalárdságomért megbüntet.

Azt hiszem, ez most nem a henyélés órája, nem lehetünk nemtörődömök, meg kell tanácskoznunk, mit tegyünk. Fontoljuk meg, gondolom, miképpen tudjuk a legbiztonságosabb körülményeket megteremteni itt-tartózkodásunk idejére, miképpen vonulhatunk tovább ugyancsak a legbiztosabban, ha úgy döntünk, hogy máris indulunk, és miképpen szerezzük majd be mindazt, amire szükségünk van, különben sem a hadvezér, sem a közlegény nem ér hajítófát sem.

Mert igen sokat ér ám az ő barátsága annak, aki őt barátjának mondhatja, de ha egyszer valakire megharagszik, nincs nála ádázabb ellenfél; mert hogy milyen gyalogos, lovas és tengeri haderővel rendelkezik, azt mindnyájan egyformán látjuk és tudjuk, hiszen nem vagyunk tőle valami messze. Most tehát itt az ideje, hogy mindenki megmondja, mit tart a legjobbnak.

Ekkor elhallgatott. Erre aztán egyesek önszántukból álltak fel, és mondták el véleményüket, mások Klearkhosz utasítására bizonygatták, hogy Kürosz tanácsa nélkül sem maradni, sem távozni nem tudnak.

Az egyik azonban úgy tett, mintha sürgős volna neki visszatérni Görögországba, és azt javasolta: ha Klearkhosz nem akarja vezetni őket, válasszanak mihamarabb más vezéreket. Vásároljanak élelmet a piacon – a piac különben a barbár táborban volt –, készítsék össze a málhát, menjenek el Küroszhoz, és kérjenek tőle hajókat az elhajózáshoz, de ha erre nem hajlandó, adjon legalább egy kalauzt, aki keresztülvezeti őket a baráti országokon. És ha vezetőt sem ad, álljanak tüstént csatasorba, és embereikkel kerítsék hatalmukba a csúcsokat, nehogy Kürosz megelőzze vagy a kilikiaiak utolérjék őket; ez utóbbiaktól oly sok foglyot és kincset zsákmányoltak.

Ez az ember így beszélt. Utána pedig Klearkhosz emelkedett szólásra:

– Engem egyikőtök se javasoljon e hadjárat vezérének. Bőségesen van okom, amiért nem szabad elvállalnom a vezérséget. Annak azonban, akit meg fogtok választani, legjobb tudásom szerint fogok engedelmeskedni, hogy meglássátok, teljesíteni is tudok parancsokat, méghozzá jobban, mint bárki más.

Utána másvalaki állt fel, és egyrészt azt bizonygatta: milyen együgyű volt az az ember, aki azt indítványozta, hogy hajókat kérjenek – azt hiszi talán, hogy Kürosz felhagy háborús terveivel? –, másrészt pedig azt: mekkora dicsőség kalauzt kérni attól, akinek meghiúsítjuk vállalkozását.

– Ha bízunk abban a vezetőben, akit Kürosz ad nekünk – mondotta ez az ember –, ugyan mi akadálya, hogy magát Küroszt szólítsuk fel, hogy vegye birtokba a mi számunkra a csúcsokat? Én bizony vonakodnék beszállni abba a hajóba, amelyet ő ad nekünk, mert attól tartanék, hogy velünk együtt elsüllyeszti a három-evezősorosokat is, és aligha követném azt a vezetőt, akit ő rendel mellénk, mert attól félnék, hogy olyan helyre vezet bennünket, ahonnan nincs többé visszaút.

Ha Kürosz akarata ellenére távoznánk, a háta mögött kellene elosonnunk, ami lehetetlen. Csacska beszéd hát az ilyesmi szerintem. Azt gondolom viszont, hogy néhány alkalmas férfiú Klearkhosszal együtt menjen el Küroszhoz, és kérdezzék meg, mi a célja velünk. És ha ez a vállalkozás is olyan, mint az a régebbi, amelyhez szintén zsoldos csapatokat vett igénybe, kövessük őt mi is, és ne legyünk gyávábbak azoknál, akik akkor hadba vonultak vele.

De ha ez a vállalkozás nagyobbnak tűnik az előzőnél, és fárasztóbbnak meg veszélyesebbnek, akkor érezze kötelességének, hogy mielőtt továbbvisz ezen az úton, meggyőzzön bennünket, vagy pedig ő térjen jobb belátásra, és engedjen minket barátságban elvonulni. így aztán ha követjük, mint lelkes hívei követjük, ha pedig elvonulunk, biztonságban vonulunk el. Akármi lesz a válasza, hozzátok hírül nekünk! Mi pedig annak meghallgatása után fogunk dönteni.

Tetszett ez a beszéd. El is küldték a kiválasztott férfiakat Klearkhosszal együtt, akik feltették Kürosznak a kérdést, hogy mi célja ezzel a hadjárattal. Kürosz azt felelte, hogy hallomása szerint ellensége, Abrokomasz az Euphratész folyó mentén tartózkodik, tizenkét napi járásra innen. Ő-ellene akar ugyanis vonulni, és őt szeretné megbüntetni, ha még ott éri, ha pedig már továbbállt, majd ott megtanácskozza a sereggel, mi a teendő.

A megbízottak hírül vitték a feleletet a katonáknak. Azok még mindig gyanakodtak, hogy netán a király ellen vonulnak, mindazonáltal úgy döntöttek, hogy követik Küroszt. Csak azt kérték, hogy emelje fel zsoldjukat; Kürosz megígérte, hogy az eddigi zsold másfélszeresét adja nekik, azaz havi egy dareikosz helyett másfél dareikoszt kap minden katona.

Arról pedig, hogy a király ellen vonul, akkor még nyíltan nem esett szó.