2

Másnap útra keltek a kikötőből, és két napon át hajóztak kedvező széllel a part mentén. Szemügyre vették Iaszón hegyfokát, ahol a monda szerint az Argó horgonyt vetett. Először a Thermódón, aztán az írisz, aztán a Halüsz, aztán a Partheniosz folyók torkolata mellett hajóztak el, végül megérkeztek a göröglakta Hérakleiába, Megara gyarmatvárosába, amely a mariandünoszok földjén terült el. Az akherusziaszi félszigetnél kötöttek ki, ott, ahol a monda szerint Héraklész a Kerberosz kutyáért leszállt. Még most is mutogatják a helyet, ahol leereszkedett: több mint két sztadion mély üreg. A hérakleiaiak vendégajándékokat küldtek a görögöknek: háromezer medimnosz árpalisztet, kétezer cserépedény bort, húsz ökröt és száz juhot. Ezen a síkságon folyik keresztül a mintegy két plethron széles Lükosz folyó.

Összegyűltek a katonák, hogy megtanácskozzák: szárazon vagy vízen hagyják-e el a Fekete-tenger vidékét. Az akháj Lükón felállt, és a következőket mondotta:

– Csodálkozom vezéreinken, emberek, hogy nem próbálnak meg ellátásunkról gondoskodni. Mert a vendégajándékokból legfeljebb ha háromnapi eleség telik ki, és nem tudunk honnan élelmet szerezni az útra. Véleményem szerint legalább háromezer küzikénoszt kell kérnünk a hérakleiaiaktól, valaki más azt mondta, hogy legalább tízezret. Most nyomban, amíg itt ülünk, válasszunk követeket, és küldjük őket a városba, hogy megtudjuk, mit üzennek vissza nekünk, hogy aztán aszerint intézkedhessünk.

Ezután először Kheiriszophoszt javasolták, ha már vezérnek is őt választották, mások Xenophónt kívánták volna. De mindketten határozottan nemet mondtak. Mert mindketten ugyanazt vallották: nem szabad egy baráti görög várost arra kényszeríteni, hogy olyasmit adjon, amit önként nem adna. És mivel ők nem voltak hajlandók menni, az akháj Lükónt, a parrhasziabeli Kallimakhoszt és a sztümphaloszi Agasziaszt küldték.

Ezek el is mentek, és előadták a követeléseket. Állítólag Lükón még meg is fenyegette őket, ha ellenkezni mernek. A hérakleiaiak meghallgatták őket, és azt válaszolták, hogy tanácskozni fognak a dologról. Majd nyomban behajtották a nyájat a földekről, a piacot betelepítették a városba, bezárták a kapukat, és a falakon fegyveresek jelentek meg.

A zűrzavar okozói a vezéreket kárhoztatták, mondván, hogy ők rontották el a dolgot. Az arkadiaiak és az akhájok egy csoportba verődtek; leginkább a parrhasziabeli Kallimakhosz és az akháj Lükón vitte köztük a szót. Ilyenformán beszéltek: szégyen és gyalázat, hogy a peloponnészoszi és a spártai csapatoknak egy athéni legyen a fővezére, aki semmivel nem járult hozzá a haderő növeléséhez. A fáradság az övék, a haszon meg másoké; az arkadiaiak és az akhájok megküzdöttek a szabadulásért, más hadsereg nincs is. Ha volna eszük, összefognának, maguk közül választanának vezéreket, külön tennék meg az utat, és megpróbálnának saját hasznukra cselekedni.

A javaslatot elfogadták. Kheiriszophoszt otthagyta az a néhány arkadiai és akháj, aki még mellette volt, meg Xe-nophónt is, és a többiekhez csatlakoztak. Tíz vezért választottak maguk közül, és megszavazták, hogy ezek mindig a többség véleményének megfelelően cselekedjenek. Kheiriszophosz fővezéri tiszte a megválasztását követő hatodik vagy hetedik napon megszűnt.

Xenophón mégis velük együtt szeretett volna továbbmenni, gondolván, hogy jóval biztonságosabb így, mint ha mindenki külön-külön utazik. De Neon rábeszélte, hogy menjen csak egyedül. Hallotta ugyanis Kheiriszophosztól, hogy Kleandrosz büzantioni helytartó megígérte: néhány háromevezősorossal Kalpé kikötőjébe érkezik. Azért adta hát ezt a tanácsot, hogy senkivel ne kelljen osztoznia, és ők maguk és katonáik mehessenek a három-evezősorosokkal. Kheiriszophosz, aki az események következtében elvesztette minden kedvét, és ezért gyűlölte is a sereget, rábízta, hogy tegyen, amit akar.

Xenophón még egyszer megkísérelte, hogy a seregtől megválva hajózzon tovább. Áldozatot mutatott be a vezérlő Héraklésznak, és tanácsot kért tőle: mi jobb és üdvösebb, meneteljen-e tovább megmaradt katonáival, vagy eressze szélnek őket. Az isten azt jelezte neki az áldozatban, hogy a sereggel vonuljon tovább.

Így a sereg három részre oszlott: külön mentek az arkadiaiak és az akhájok – több mint négyezer nehézfegyverzetű katona –, valamint Kheiriszophosz mintegy ezernégyszáz nehéz- és kétszáz könnyűfegyverzetű harcosa (Klearkhosz thrákjai), és Xenophón katonái: mintegy ezerhétszáz nehéz- és háromszáz könnyűfegyverzetű. Egyedül neki voltak lovasai, körülbelül negyvenen.

Az arkadiai csapatok néhány hajót kicsikartak a hérakleiaiaktól, és elsőnek szálltak tengerre, hogy hirtelen betörjenek Bithüniába, és annyit zsákmányoljanak, amennyit csak lehet. És valahol Thrákia közepe táján behajóztak Kalpé kikötőjébe.

Kheiriszophosz elindult Hérakleia városából, és gyalog vonult keresztül a vidéken. Thrákiába érve hajóval folytatta útját, mert beteg volt.

Xenophón hajóval ment Thrákia és Hérakleia vidékének határáig, majd a szárazföld belsején át folytatta útját.