3.

így tértek aztán nyugovóra. Másnap Kürosz hívatta barátait és a sereg parancsnokait. Néhányat arra kért, vegyék át a kincseket, másoknak pedig megparancsolta, hogy a Kroiszosztól kapott kincsekből először is válasszák ki ajándékul az istenek számára mindazt, amit a mágusok megjelölnek, majd a többi kincset vegyék magukhoz, rakják faládákba, tegyék szekerekre, és a szekereket egymás között kisorsolva, vigyék magukkal, akárhová mennek is, hogy kellő időben mindenki megkapja az őt megillető részt.

Így is cselekedtek.

Kürosz pedig, egy-két segédtisztjét magához intve, így szólt:

– Ki látta közületek Abradataszt? Nagyon csodálkozom, hogy ő, aki a múltban oly gyakran felkeresett minket, most soha nem mutatkozik.

– Ez azért van, uram – felelte az egyik –, mert nem él. Elesett a harcban, amikor kocsiján az egyiptomiakra tört. A többiek másfelé fordultak, amikor az egyiptomiak tömött hadrendjét meglátták, csak ő és barátai nem. Most pedig hitvese, aki a holttestet magához vette, és abba a kocsiba helyezte, amelyen ő maga utazott, valahová ide hozta őt a Paktólosz folyóhoz. A heréltek meg a szolgálók sírt ásnak az egyik dombon az elhunytnak. Az asszony a földön ül és kincseivel ékesíti férjét, s Abradatasz feje a térdén nyugszik.

Hallván ezt, Kürosz a térdére csapott, tüstént lóra pattant, és ezer lovassal a gyászhelyre vágtatott. Gadatasznak és Gobrüasznak parancsot hagyott hátra, hogy szedjenek össze a szeretett, vitéz halott számára minden mutatós ékszert, amit csak tudnak, és száguldjanak utána. A sereget követő nyájak felügyelőjének is megparancsolta, tudakolja meg a helyet, és hajtson oda nagy számban ökröt, lovat meg juhot, hogy halotti áldozatul levághassák Abradatasz tiszteletére.

A földön ülő asszony és a kiterített halott láttára fájdalmas könnyekben tört ki, és így szólt:

– Ó, jaj, te jó, te hűséges lélek, hát elmentél, itthagytál minket?

És megfogta a halott jobbját, de a kezében maradt, mert az egyiptomiak szablyája lemetszette. Ennek láttán még nagyobb fájdalom töltötte el. Feljajdult az asszony is, átvette Kürosztól és megcsókolta a kezet, majd amennyire lehetett, visszaillesztette, és így szólt:

– így van a többi tagja is, Kürosz, kíméld magad a látványtól. Tudom, legfőképpen miattam szenvedte mindezt, de talán érted sem kevésbé, Kürosz. Mert én ostoba, én biztattam, cselekedjen úgy, hogy méltó barátod lehessen, tudom, nem bánta, vele mi történik, csak azzal törődött, mivel járhatna a kedvedben. így hát ő meghalt gáncstalanul, én pedig, aki biztattam, itt ülök élve.

Kürosz egy ideig könnyezve hallgatott, majd megszólalt:

– Bizony, nem halhatott volna szebben, ó, asszony, mert győztesként végezte; te pedig vedd ezeket tőlem, és díszítsd fel férjedet.

Akkorra már ott volt Gobrüasz és Gadatasz is a sok szép ékszerrel.

– És tudd meg – folytatta Kürosz –, különben sem lesz ő tisztelet híján, síremlékén sokan fognak munkálkodni, hogy méltó legyen hozzánk, és annyi áldozati állatot ölünk le, amennyi egy ilyen derék férfit megillet. És téged sem hagyunk magadra, hanem erkölcsös és erényes magatartásodért becsben tartalak, állítok melléd valakit, aki oda visz, ahová akarod. Csak annyit adj tudtomra, kihez szeretnél eljutni.

Pantheia így felelt:

– Légy nyugodt, Kürosz, nem titkolom majd, kihez akarok menni.

Kürosz ezután távozott, megsiratta az asszonyt, aki ilyen férjet vesztett, és a férfit, aki ilyen asszonyt hagyott itt, és nem láthatja soha többé.

Az asszony ekkor távozásra szólította fel a herélteket, hogy, úgymond, kedve szerint elsirathassa a holtat. Dajkájának azonban azt mondta, hogy maradjon, és megparancsolta neki, hogy ha majd kiszenvedett, egy lepellel takarja be őt és a férjét. A dajka rimánkodott nagyon, ne tegye ezt, de nem ért el semmit, és látta, hogy úrnője haragszik, így hát leült és sírt. Pantheia pedig kihúzta régóta előkészített tőrét, magába döfte, és fejét férje keblére helyezve meghalt.

A dajka jajveszékelésben tört ki, majd mindkettőjüket betakarta, ahogy Pantheia parancsolta.

Kürosz, az asszony tettéről tudomást szerezve, magánkívül rohant oda, hátha még segíthet. Amikor a heréltek, szám szerint hárman, látták, hogy mi történt, előrántották tőrüket, s ott, ahol Pantheia állniuk parancsolta, ők is szíven döfték magukat.

A heréltek síremléke állítólag még ma is megvan. A felső oszlopon a férfi és az asszony neve van asszír betűkkel, alul pedig három oszlop van „jogarhordozók” felirattal.

Kürosz, amikor a gyászhelyre ért, csodálattal telt el az asszony iránt, majd könnyekkel a szemében visszafordult. Természetesen gondoskodott róla, hogy mindketten nagyszerű végtisztességben részesüljenek. Azt mondják, hatalmas síremléket emelt nekik.