5

Átkeltek a hegyen, és egészen a Büzantionon túl élő thrákokig nyomultak előre, a Deltának nevezett vidékre. Ez a terület már nem Maiszadész, hanem az odrüsza Térész, egy idős király uralma alá tartozott. Ide érkezett meg Hérakleidész a zsákmányért kapott pénzzel. Szeuthész elővezettetett három öszvérfogatot – több nem volt – meg néhány ökörfogatot, hívatta Xenophónt, és felszólította, hogy válasszon közülük, a többit pedig ossza szét a vezérek és az alvezérek között.

Xenophón pedig így szólt:

– Nekem jó lesz később is, add ezeket a kíséretemben levő vezéreknek meg alvezéreknek.

A három öszvérfogatból egyet a dardan Timaszión, egyet az orkhomenoszi Kleanór és egyet az akháj Phrü-niszkosz kapott. Az ökörfogatokat az alvezérek között osztották szét. Zsoldot azonban csak húsz napra fizetett, noha egy egész hónap telt el azóta. Hérakleidész azt állította, hogy csak ennyit kapott az áruért. Xenophón feldühödött, és szitkozódva fordult Hérakleidészhez:

– Hérakleidész, nem úgy törődsz te Szeuthésszel, ahogy illenék. Mert ha jól viselnéd gondját, teljes zsolddal jöttél volna, sőt még kölcsönt is kértél volna, és ha másképpen nem, hát a ruhádat adtad volna el.

Most Hérakleidész dühödött fel, és meg is ijedt, hogy kiesik Szeuthész kegyeiből. Ettől a naptól kezdve minden alkalmat felhasznált, hogy Xenophónt rágalmakkal illesse Szeuthész előtt. A katonák szemére vetették Xenophónnak, hogy nem kapták meg a zsoldot, Szeuthész pedig azért haragudott rá, mert oly nyakasán követelte a katonák számára a zsoldot. Eddig mindig arról beszélt, hogy ha elérkeznek a tengerhez, neki adja a Biszanthé, a Ganosz és a Neosz nevű erődöket, de ettől fogva említést sem tett róluk. Hérakleidész ugyanis ezt illetően is megrágalmazta Xenophónt, mondván: nem tanácsos haddal rendelkező embernek erődöket adni a kezébe.

Xenophón ezek után azt fontolgatta, mit tegyenek, folytassák-e a hadjáratot befelé a szárazföldön. Hérakleidész pedig Szeuthész elé vitte a többi vezért, és kérte őket, mondják azt neki, hogy ők is éppolyan jól el tudják vezetni a sereget, mint Xenophón. Most elhajózik, és ígéri, hogy néhány napon belül teljes kéthavi zsolddal tér vissza hozzájuk. Kérte őket, hogy vegyenek részt a hadjáratban. Timaszión így szólt:

– Én a magam részéről még öthavi zsoldért sem katonáskodnék Xenophón nélkül.

Phrüniszkosz és Kleanór egyetértett Timasziónnal. Szeuthész erre megszidta Hérakleidészt, miért nem hívta oda Xenophónt is. Hívatták tehát őt is egymagában. Ő pedig, ismerve Hérakleidész álnokságát, hogy gyanússá akarja őt tenni a többi vezér előtt, magával hozta valamennyi vezért meg alvezért. És miután mindannyiukat meggyőzték, beleegyeztek a hadjáratba.

És a „kölesevőknek” nevezett thrákok vidékén keresztülvonulva – a Fekete-tenger jobbjuk felől volt – megérkeztek Szalmüdésszoszba. Itt a Fekete-tengerre beevező hajók közül sok fut zátonyra és fenekük meg, mert errefelé a tenger hosszú szakaszon zátonyos. Az itt lakó thrákok határkövekkel részekre osztották a partvidéket, és mindegyik hajó annak a prédája, akinek a területén megfeneklik. Mert amíg a határokat meg nem vonták, halomra ölték egymást a zsákmányért. Sok fekhelyet, ládát és írott tekercset találtak itt, meg még sok mást is, amit a hajósgazdák fátokban szoktak magukkal vinni.

Miután a vidéket meghódoltatták, elvonultak. Szeuthésznek ekkorra már nagyobb volt a serege, mint a görögöknek. Egyre több odrüsza jött le hozzájuk, és a mindenkori meghódoltak is velük mentek. Szélübria fölött egy síkságon ütöttek tábort, mintegy harminc sztadionra a tengertől. Zsoldnak még híre sem volt. A katonák nagyon nehezteltek Xenophónra, és Szeuthész sem volt már barátsággal iránta. Mindig számtalan elintéznivalója akadt, amikor Xenophón felkereste, hogy beszélgessen vele.