7

Innen felkerekedtek, és három nap alatt tizenkét paraszangát tettek meg Babülónián keresztül. Harmadnapon éjfélkor Kürosz hadiszemlét tartott a síkságon a görög és a barbár hadak felett. Úgy számította, hajnalra ott lesz a király seregestül, hogy harcra keljen velük. A jobbszárny vezetésével Klearkhoszt, a balszárnyéval pedig a thesszaliai Menónt bízta meg. Saját embereit ő maga állította csatasorba.

A seregszemle után, úgy hajnaltájt, szökevények érkeztek a nagy király táborából, és jelentést tettek Kürosznak a király hadáról.

Kürosz összehívta a görög vezéreket meg tiszteket, és megtanácskozta velük, miképpen vezesse a csatát. Majd a következőképpen buzdította őket:

– Görög férfiak! Azért hoztalak ide benneteket, hogy társaim legyetek a harcban, pedig barbár katonám is lett volna elég. De úgy vélem, jobbak és derekabbak vagytok sok barbárnál, ezért magam mellé vettelek benneteket is.

Legyetek méltók a szabadságra, amelynek birtokosai vagytok, és amiért én oly boldognak tartalak benneteket. Mert tudjátok meg: nekem többet ér a szabadság, mint minden vagyonom, többet, mint annak akárhányszorosa. Én tudom, milyen küzdelem előtt álltok, ezért hadd mondom el nektek, hogy ti is tudjátok. Rengetegen vannak ellenfeleitek, és óriási csatakiáltással rontanak majd rátok. Ha ezt kiálljátok, később, amikor meglátjátok, miféle embereink vannak, sajnos úgyis szégyenkeznem kell majd előttetek. Ha igazi férfinak bizonyultok és bátran viselkedtek, úgy bocsátok el mindenkit, aki haza akar menni, hogy az otthoniak irigyelni fogják; de azt hiszem, sokan közületek szívesebben élnek majd nálam, mint otthon.

Ekkor megszólalt Gaulitész, egy szamoszi menekült, Kürosz jó embere:

– Igen ám, Kürosz, de egyesek azt mondják, hogy most, amikor ilyen helyzetben vagy, és közeledik a veszedelem, sok mindent megígérsz, ha azonban jobbra fordulnak a dolgok, semmire sem emlékszel majd. Mások meg azt állítják, hogy talán nem feledkezel meg ígéreteidről, de még ha akarnád, sem tudnád megadni, amit ígérsz.

Kürosz erre így felelt:

– Akkora a mi atyai birodalmunk, emberek, hogy délen a hőség, északon a fagy már lakhatatlanná teszi a vidéket. És mindent, ami e két pont közt van, fivérem barátai, a szatrapák tartanak birtokukban. Ha mi győzünk, titeket, a mi barátainkat kell e vidék uraivá megtennünk. Ezért nem attól félek, hogy nem lesz mit adnom mindegyik barátomnak, ha sorsom jóra fordul, hanem hogy nem lesznek elegen, akiknek adhatok. Nektek, görögöknek pedig, mindegyikőtöknek, még egy-egy aranykoszorút is fogok ajándékozni.

Akik ezt hallották, maguk is sokkal lelkesebbek lettek, és a többieknek is megvitték a hírt. Bementek Küroszhoz a vezérek és más görög katonák is, mind tudni szerették volna, mire számíthatnak győzelem esetén. Kürosz sorra fogadta és megnyugtató szavakkal bocsátotta el őket. Mindenki, akivel szót váltott, azt tanácsolta neki, hogy ő maga ne vegyen részt a harcban, hátul legyen az ő helye, mögöttük.

Klearkhosz is megjelent, és valami ilyesmit kérdezett Kürosztól:

– Gondolod, Kürosz, hogy bátyád harcba bocsátkozik veled?

– Istenemre mondom – válaszolta Kürosz –, ha Dareiosz és Parüszatisz fia ő, nekem pedig testvérem, harc nélkül nem szerzem meg, amit akarok.

A szemlén számba vették a sereget. Tízezer-négyszáz nehézfegyverzetű és kétezer-ötszáz könnyűfegyverzetű görög katona, továbbá a Kürosz mellett szolgálatot teljesítő százezer barbár állt rendelkezésükre, és volt mintegy húsz kaszás harci szekerük is. Az ellenségnek, a hírek szerint, egymillió-kétszázezer katonája és kétszáz kaszás harci szekere lehetett. Ehhez járult még hatezer lovas Artaxerxész vezérlete alatt. Ezek pedig személyesen a királynak voltak alárendelve. A király seregében négy vezér volt: Abrokomasz, Tisszaphernész, Gobrüasz és Arbakész, mindegyikük háromszázezer ember parancsnoka. De seregükből csak kilencszázezer katona és százötven kaszás szekér vett részt a harcban, mert Abrokomasz, aki Föníciából vonult oda, öt nappal a csata után érkezett. Mindezt a nagy király udvarából érkezett szökevények jelentették Kürosznak még a csata előtt, de ugyanezt mondták a hadifoglyok is a csata után.

Innen Kürosz továbbvonult, és a teljes csatarendbe állított görög és barbár sereggel egy nap alatt három paraszangát tett meg; azt hitte ugyanis, hogy még aznap megütközik a királlyal. Mert aznapra kijelölt útszakaszuknak 338

mintegy a felénél mély árok volt kiásva: az öt öl széles és három öl mély árok tizenkét paraszanga hosszúságban húzódott a síkságon keresztül befelé, egészen a méd falig.

(Itt vannak a Tigrisbe vezető csatornák. Négy ilyen csatorna van. Egy-egy plethron szélesek, és iszonyú mélyek. Gabonaszállító hajók járnak rajtuk. Az Euphratészba ömlenek, egy-egy paraszangára vannak egymástól, és hidak ívelnek át rajtuk.)

Az Euphratész mentén igen keskeny út húzódott a folyó és az árok között, húsz láb széles lehetett. Az árkot védősáncnak ásatta a nagy király, amikor hírét vette Kürosz közeledtének. Kürosz meg a sereg áthaladt az említett szűk úton, és máris benn voltak az árokban. Ezen a napon nem bocsátkozott csatába a király: a rengeteg lábnyom – embereké és lovaké – világosan mutatta, hogy visszafelé vonultak.

Kürosz ekkor hívatta Szilanoszt, az ambrakiai jövendőmondót, és háromezer dareikoszt ajándékozott neki, mivel tizenegy nappal azelőtt egy áldozat alkalmával megjósolta, hogy a király tíz napon belül nem fog harcba bocsátkozni.

Kürosz pedig azt mondta:

– Márpedig ha ezekben a napokban nem kell harcolni, akkor már soha. Ezért tíz talentum üti a markodat, ha igazat beszéltél.

Ezt az aranypénzt adta meg neki most, mivel a tíz nap letelt. És mert a király nem gátolta őket benne, hogy az árkon átkeljenek, Kürosz meg a többiek is azt hitték, hogy nem akar harcba bocsátkozni. Gondtalanabbul meneteltek hát a következő napon. Harmadnap Kürosz szekérre ült, és már a legénység sem menetelt előtte zárt rendben. Általában rendezetlen sorokban haladtak, fegyvereiket a szekerek meg az igásállatok vitték utánuk.