4

Ezután továbbindult, és két nap alatt tíz paraszangát megtéve, a három plethron széles Pszarosz folyóhoz érkezett, innen egy nap alatt öt paraszangát megtéve, eljutott a Püramosz folyóhoz, amelynek egy sztadion a szélessége. Ezután továbbment, és két nap alatt tizenöt paraszangát megtéve, elérkezett Isszoszba, Kilikia utolsó városába. Isszosz a tenger partján fekszik, népes, jómódú és nagy város.

Itt három napig időztek, és itt csatlakozott Küroszhoz a Peloponnészoszról érkezett harmincöt hajó. A spártai Püthagorasz volt a parancsnokuk, Epheszoszból vezette oda őket az egyiptomi Tamósz, aki Kürosz további huszonöt hajójának volt a parancsnoka. Ezekkel ostromolta meg a Tisszaphernész pártján álló Milétoszt, és Kürosszal együtt harcolt ellene.

Ezzel a flottával érkezett a spártai Kheiriszophosz, akit Kürosz hívatott, és hétszáz nehézfegyverzetű katona Kheiriszophosz parancsnoksága alatt. A hajók Kürosz szálláshelyével szemben kötöttek ki. Ugyanitt csatlakozott Küroszhoz négyszáz nehézfegyverzetű görög zsoldos katona, akik addig Abrokomasznak szolgáltak, de most átálltak Küroszhoz, és vele együtt vonultak a király ellen.

Innen továbbvonult, és egy nap alatt öt paraszangát megtéve, elérkezett Kilikia és Szíria határkapujához. Ez erődítmény volt. Az innensőt, a Kilikia felőlit, Szüenneszisz és a kilikiai őrség tartotta megszállva, a túlsót, a Szíria felőlit pedig állítólag a király helyőrsége védte. A kettő között folyik az egy plethron széles Karszosz folyó. Az erődök egymástól való távolsága összesen három sztadion. Erőszakkal nem tudtak köztük átjutni, mert az átjáró szűk volt, az erődfalak egészen a tengerig terjedtek, még feljebb megmászhatatlan sziklák emelkedtek, és mindkét falban hatalmas kapuk épültek.

A továbbjutás biztosítására rendelte ide Kürosz a hajókat; a falak között és a falakon kívül partra akarta tenni a nehézfegyverzetű katonákat, hogy ha megszállva tartanák az átjáró Szíria felőli oldalát, kikényszerítsék az áthaladást a harcosoktól, mert úgy gondolta, hogy a hatalmas sereggel rendelkező Abrokomasz át fog haladni. De Abrokomasz nem ezt tette, hanem amikor meghallotta, hogy Kürosz Kilikiában van, visszafordult Föníciából, és a királyhoz vonult. Állítólag háromszázezer katonája volt.

Ezután Szírián keresztül továbbvonulva egy nap alatt öt paraszangát tett meg, és Müriandoszba érkezett, ebbe a föníciaiak által lakott városba, nem messze a tengertől. Müriandosz egyébként kereskedőváros is volt, és kikötőjében számos teherhajó vetett horgonyt.

Itt hét napig maradt. Ezalatt az arkadiai Xeniasz hadvezér és a megarai Paszión magukhoz vették legértékesebb holmijaikat, hajóra szálltak, és eltávoztak. A legtöbben azt gondolták, hogy sértett becsvágyból cselekedtek így, mivel azt hitték, Kürosz megengedte Klearkhosznak, hogy a hozzá átpártolt katonáik visszatérhessenek Görögországba, és nem kell a király ellen vonulniuk.

Miután eltűntek, az a hír terjedt el, hogy Kürosz hadievezősökkel üldözőbe vette őket. Egyesek azt kívánták, bárcsak elfognák azokat a semmirevalókat, mások viszont sajnálták volna, ha kézre kerülnek.

Kürosz pedig összehívta a parancsnokokat, és így szólt hozzájuk:

– Xeniasz és Paszión cserbenhagyott bennünket. De jól jegyezzék meg: nem szöktek meg, mert tudom, merre mentek, és nem is menekültek meg, mert vannak háromevezősorosaim, amelyekkel beérhetem hajójukat. De az istenre mondom, nem veszem üldözőbe őket. Senki ne mondhassa, hogy amíg velem van, addig kihasználom, aztán ha továbbáll, elfogom, bántalmazom, javait pedig elrabolom. Hát menjenek csak, de tudják meg, hogy rosszabbul bántak velünk, mint mi ővelük. Noha gyermekeiket és asszonyaikat Traleiszban tartják őrizetben, nem fosztom meg őket tőlük sem; irántam tanúsított korábbi érdemeikért visszakaphatják szeretteiket.

Így beszélt Kürosz. És ha még volt görög, aki nem szívesen indult ebbe a hadjáratba, Kürosz nagylelkű szavait hallva most már szívesebben és lelkesebben vonult vele tovább.

Ezután továbbment, és négy nap alatt húsz paraszangát megtéve, az egy plethron széles Khalosz folyóhoz érkezett. A folyó telis-tele van nagy és szelíd halakkal, amelyeket istenekként tiszteltek a szírek, és a galambokhoz hasonlatosan ezeket sem engedték bántani. A falvak, amelyekben megszálltak, Parüszatisz falvai voltak. Ezek adták az ő különjövedelmét.

Ezután továbbment, és öt nap alatt harminc paraszangát megtéve, az egy plethron széles Dardax folyó forrásához érkezett. Itt volt Beleszüsznek, Szíria hajdani urának palotája, és hozzá hatalmas, gyönyörű kert, amelyben minden megtermett, amit a négy évszak csak hoz. Kürosz a kert fáit kivágta, a palotát pedig fölgyújtotta.

Ezután továbbvonult, és három nap alatt tizenöt paraszangát megtéve, az Euphratész folyóhoz érkezett, amelynek szélessége négy sztadion. A folyó partján egy nagy és jómódú város is állt, mégpedig Thapszakosz. Itt öt napig maradt Kürosz, magához hívatta a görög hadvezéreket, és közölte velük, hogy Babülónba vonulnak a nagy király ellen. Felszólította őket, közöljék ezt a katonákkal, és mindenkit buzdítsanak, hogy kövessék őt. A vezérek gyűlést hívtak össze, és kihirdették a mondottakat. A katonák megharagudtak, azt mondották, hogy a vezérek már bizonyára régen tudtak erről, csak eltitkolták előttük, és kijelentették, egy tapodtat sem mennek tovább, ha nem kapják meg azt az összeget, amelyet azok az előbbi katonák kaptak, akik annak idején felkísérték Küroszt apjához, pedig azok nem is harcba meneteltek, hanem csak azért, mert az apa hívatta Küroszt.

A vezérek hírül vitték ezt Kürosznak. Ő pedig megígérte, hogy minden katonának öt ezüstminát fog adni, mihelyt Babülónba érnek, és mire a görögöket visszajuttatja lóniába, mindenki megkapja teljes zsoldját. így nyerte meg a görög sereg nagy részét.

Menón pedig, mielőtt még nyilvánvaló lett volna, mit tesz a többi katona, követi-e majd Küroszt vagy sem, tőlük távol összehívta a maga seregét, és a következőket mondta:

– Emberek, ha rám hallgattok, minden veszély és fáradozás nélkül elérhetitek, hogy Kürosz az összes többi katonánál többre becsüljön benneteket. Hogy mi az, amit tenni tanácsolok? Kürosz arra kéri a görögöket, hogy kövessék őt a király ellen. Én azt mondom, hogy nektek át kellene kelnetek az Euphratész folyón, mielőtt még kiderül, mit felel a többi görög Kürosznak. Ha arra szavaznak, hogy követik, úgy fog tűnni, hogy nektek köszönhető, mivel ti kezdeményeztétek a folyón való átkelést, tehát Kürosz hálás lesz nektek mint legbuzgóbb katonáinak, és lerója háláját, mert ha valaki, Kürosz ért az ilyesmihez. Ha viszont a többiek ellene szavaznak, úgyis mindnyájan visszafordulunk, de a továbbiakban Kürosz rátok, legmegbízhatóbb embereire fogja bízni az őrszolgálatot, közületek kerülnek ki a csapatvezérek is, és tudom, hogy minden szükségetekben barátként fog mellettetek állni.

Ĺ szavak meggyőzték a katonákat, át is keltek a folyón, még mielőtt a többiek választ adtak volna. Megörült ennek Kürosz, odaküldte Gluszt a sereghez, a következő üzenettel: „Én már most megdicsérlek benneteket, katonák, és gondom lesz rá, hogy ti is dicsérjetek majd engem, vagy ne legyen többé Kürosz a nevem.”

A katonák nagy reményeket táplálva kívántak neki jó szerencsét. Menónt állítólag fejedelmien meg is ajándékozta.

Ezután átkelt a folyón, és követte az egész sereg. A víz egyetlen katonának sem ért mellen felül. A thapszakoszbeliek azt állították, hogy ezen a folyón addig még senki nem kelt át gyalogosan, csak csónakon. A csónakokat viszont Abrokomasz, amikor elvonult, felgyújtotta, hogy Kürosz ne kelhessen át. Az átkelést tehát isteni jelnek tekintették: a folyó nyilvánvalóan leapadt a jövendő király, Kürosz előtt.

Ezután továbbvonult, és kilenc nap alatt ötven paraszangát megtéve, Szírián keresztül az Araxész folyóhoz érkeztek.

Itt sok, gabonában és borban gazdag falu volt. Három napig maradtak, és ezalatt ellátták magukat élelemmel.