6

Amíg ők ezekkel foglalatoskodtak, odaérkezett egy idős asszír férfiú, Gobrüasz. Lóháton ült, lovas kíséret követte, s mindnyájan a lovasfegyverzetet viselték.

– Ide a lándzsákat – parancsolták azok, akik a fegyverek átvételével voltak megbízva –, hogy tűzre vethessük, akár a többit.

Gobrüasz azonban előbb Küroszt szerette volna látni. A szolgák erre a többi lovast otthagyták, Gobrüaszt pedig Kürosz elé vezették. Küroszt megpillantva a jövevény így szólt:

– Asszír származású vagyok, uram, van erős erődítményem, és nagy területen uralkodom, van vagy ezerfőnyi lovasságom, amit az asszír királynak állítottam volt ki, akihez bensőséges barátság fűzött. Minthogy ez a derék férfiú veletek harcolva elesett, és a hatalom fiára, az én gyűlölt ellenségemre szállt, eljöttem hozzád, hogy könyörögve lábad elé vessem magam, hogy szolgád és szövetségesed legyek, és hogy megkérjelek, bosszulj meg engem. Hálából fiammá fogadlak annak rendje-módja szerint, mert nincs férfi utódom. Az én egyetlen, szép és derék fiamat, uram, aki annyira szeretett, tisztelt és oly boldoggá tett engem, ahogy egy tisztelettudó fiú csak boldoggá teheti atyját, ez a mostani király meggyilkolta… Hívatta volt őt a régi király, a mostaninak az apja, mert lányát az én gyermekemhez akarta adni feleségül, én meg elküldtem őt, nagy büszkén, hogy ezentúl a király lányának férjét tisztelhetem az én fiamban. A mostani király vadászatra hívta, és megengedte, hogy ő is teljes erejéből űzze a vadat, mert magát sokkal jobb lovasnak tartotta. Fiam úgy érezte, mintha barátjával vadászgatna. Egyszerre csak feltűnt egy medve. Mindketten üldözőbe vették. Ez a mostani király elhajította dárdáját, de eltévesztette a célt – bár sohase történt volna –, aztán dobott az én gyermekem is, bár ne tette volna, és leterítette a medvét. A királyfit bosszantotta a dolog, de akkor még palástolta irigységét, csakhogy az eset megismétlődött. Feltűnt egy oroszlán, és ő újra célt tévesztett, ami nem csoda, mással is megesik, az én gyermekem azonban újra talált. Leterítette az oroszlánt, és így szólt: „Kétszer dobtam egymás után, és mindkétszer leterítettem a vadat, nem?” Akkor az az istentelen már nem tudta tovább mérsékelni irigységét, kikapta egyik kísérője kezéből a lándzsát, és mellbe szúrta az én egyetlen, szeretett gyermekemet, és elragadta életét. És én, szerencsétlen, vőlegény helyett holttestet vihettem haza, és aggastyán létemre én temettem el az én nagyszerű, szeretett fiamat, aki alig lépett még a férfikorba. Gyilkosa pedig, mintha ellenséget ölt volna, még csak megbánást sem mutatott, és arra sem méltatta a halottat, hogy gonosztettéért halotti ajándékkal kárpótolja. De az apja velem szomorkodott, és jobban kimutatta, hogy együtt érez fájdalmammal. Ha ő életben marad, nem is jöttem volna én hozzád; neki nem akartam volna ártani, mert sok baráti szívességet tett nekem, meg én is neki. De hát, hogy a hatalom fiam gyilkosára szállt, őiránta soha nem tudnék jó szívvel lenni, s jól tudom, ő sem tartana engem soha barátjának. Tudja ő, mit érzek iránta, és miképpen tengődöm most – én, aki ezelőtt oly boldogan éltem – magányosan, gyászos öregségben. Ha pártomat fognád, és még remélhetném, hogy segítségeddel megbosszulhatom az én szeretett fiamat, tudom, újraélednék, nem szégyenkeznék, és haldokolva sem búcsúznék szomorúan.

Így beszélt. Kürosz meg így válaszolt:

– Ha bebizonyosodik, hogy úgy is érzel, mint ahogy beszélsz, Gobrüasz, pártfogód leszek, és megígérem, hogy az istenek segítségével bosszút állok a fiadért. De mondd csak, ha ezt megtesszük neked, és meghagyjuk erődítményeidet, földjeidet, fegyvereidet és korábbi hatalmadat, mit adsz nekünk mindezért cserébe? Az meg így felelt:

– Erődítményem otthonod lesz, amikor jössz, a földjeim után az adót, amit eddig neki adtam, ezentúl neked fizetem, és bárhová vonulsz hadba, területem népével veled megyek. Van nekem egy szeretetre méltó lányom is, házasságra érett szűz; eddig abban a hitben neveltem, hogy a mostani király felesége lesz, most azonban maga a lány könyörgött sűrű könnyhullatásoknak közepette, ne adjam bátyja gyilkosához, és így vélekedem én is. Most neked adom, rendelkezz vele az én irántad tanúsított viselkedésemnek megfelelően.

Kürosz így felelt:

– Ha mindez igaz, jobbomat jobbodba teszem. Az istenek legyenek tanúink.

Miután ez is megtörtént, elbocsátotta Gobrüaszt, fegyvereit sem vette el, és megkérdezte, mennyi ideig tart a váráig vezető út, mert meg fogja látogatni.

– Ha korán reggel indulsz – válaszolta Gobrüasz –, holnapután már nálunk töltheted az éjszakát.

Ezzel ott hagyva egy kalauzt, távozott. Ekkor megjelentek a médek. A mágusok utasítása szerint kiválasztották az istenek járandóságát, és átadták a mágusoknak, Kürosznak kijelölték a legszebb sátrat és a szuszai nőt, aki – mint mondják – Ázsia legszebb asszonya volt, és hozzá a két legkiválóbb dalnoknőt; másodsorban Küaxarész ajándékait tették külön, majd saját felszerelésüket egészítették ki a szükséges holmikkal, hogy katonáskodás közben semmiben ne szenvedjenek hiányt; hiszen volt minden bőviben. A hürkániaiak is elvették, amire szükségük volt, és egyenlő részt adtak Küaxarész követének is. A felesleges sátrakat átengedték Kürosznak, hogy adja a perzsáknak. A pénzt csak akkor osztják ki, mondták, ha az egész összegyűlt. Így is történt.