Grahish megpróbálta eltaposni a köré vetített aréna közepén heverő roncsok között bujkáló Christophe csapatát, de a holografikus kép csak megremegett lába érintésétől, aztán mint ujjnyi szellemek, folytatták a harcot.
Eztán a császár tehetetlen dühében előrántotta kardját és félbehasította gravotrónját, majd keresztüldöfte egyik tanácsadóját. Mivel ez még mindig nem csillapította dühét, sorra nekiesett a vendégeknek és szolgáknak. A kiváltságosakat megvédték a pajzsaik, a szerencsésebb szolgák elugrottak, a pechesek az elborult császár áldozatává váltak. A Testőrgárda meg sem kísérelt közbeavatkozni. Egyrészt a császár élet és halál ura volt a Birodalomban, úgyhogy nem volt hozzá joguk, még akkor sem, ha valamelyik vendég kirendelt testőrei voltak. Másrészt egy őrjöngő uralkodónál sokkal nagyobb gondjuk akadt.
Ekkor ért vissza Kraukh. Először nem értette, gazdája miért aprítja fel az édességekkel megrakott asztalt, majd kaszabolja le a túl későn kapcsoló táncosnőket. Aztán a fejvesztve menekülő tömegen túl meglátta a Grahish szobra elé vetített miniatürizált csatateret, és mindent megértett. Felnézett az örömmámorban úszó Rinire.
– Felséges úr! – kiáltott Kraukh, hangja bezengte az egész tróntermet. Grahish feléje perdült. Arcára mély barázdákat szántott a téboly, ruhája tocsogott a vértől.
– A nő – mutatott botjával felfelé a canis.
Grahish a trónja után csettintett, ám az darabokban hevert a vörösre festett medencében az egyik táncosnő feje mellett. Úgyhogy kénytelen volt Kraukh segítségét igénybe venni, mert neki fogalma sem volt arról, hogyan tudná ilyen távolságból megölni Rinit.
Kraukh megvetően megrázta a fejét, majd felkapcsolta omnitouchát és utasította a számítógépet, hogy a belső védelmi rendszer hamvassza el Rinit. Legnagyobb döbbenetére, a számítógép a parancs teljesítése helyett egy üzenetet küldött. RÁBASZTÁL, villogtak a színes betűk egy sárga, csupa fog vigyorú gömbpofa mellett.
Ez volt az oka a Testőrgárdisták kétségbeesésének. Ugyanis se a Gárdában, se senki más az udvarban nem tudott a Gabriel császár által elrejtett szubrutinról, ami a Hókuszpók parancsszó kimondása után lekapcsolta a trónterem védelmi rendszerét. Rini is csak Astrid megkoronázása után értesült az alprogram létezéséről, maga a császárnő avatta be őt és a másik két udvarhölgyet. Astrid apja eme alprogramot arra az esetre telepíttette, ha valaki, leginkább az Érdekeltség, megpróbálná ellenük fordítani a terem fegyvereit.
Az általános sikoltozás hirtelen felerősödött, miközben az eddig kifelé áramló tömeg megindult vissza a terembe. Kraukh megfordult. Az elé táruló látványtól hátracsapta füleit, kivillantotta agyarait.
A vele szemben álló vitathatatlanul nő volt. Az éjfekete, testre simuló ruha remekül követte vonalait, a kékes ezüst páncéllemezek kiemelték domborulatait. Kraukh nem látta az arcát, mert a kerek sisak rostélya eltakarta, mégis tudta, hogy a királykéken világító vizorok mögül Kitti Renoir méregeti.
A canis támadott. Varázsigét mormolva pillanatok alatt összegyűjtötte botjába a terem elektromos hálózatának minden csepp energiáját, majd az egészet ráeresztette Kittire. Karvastagságú, vakítóan fehér villámok ölelték körbe az Árnypáncélt, kis híján hanyatt döntve a nőt. Ám ettől a kevéske egyensúlyvesztéstől eltekintve semmiféle kárt nem szenvedett, sőt, az ÁVR magába gyűjtötte a páncélt nyaldosó energiaíveket. Mire Kraukh rájött, hogy támadása hasztalan, az Árnypáncél már hétszáz százalékos teljesítményen üzemelt.
A jelenlévők néhány másodperc néma csenddel hódoltak a látványnak. A császár nem tudta, mi folyik a tróntermében, hű canisa miért csatározik egy árnyékbrigádossal. A vendégek és gárdisták azt sem tudták, kitől féljenek jobban, a sámántól, a brigádostól vagy vegyes megítélésű uralkodójuktól. Kraukh pedig azon tanakodott, mihez kezdjen most, mert a legerősebb varázslatát vetette be Kitti ellen, de a nő éppen csak megbillent tőle.
Egyedül az ezredes mondhatta el magáról, hogy tudja, mit csinál. Ő, és a Kraukh akcióját követően kiszabadult Rini.
– Befejezted? – intézte kérdését Kitti Kraukh-hoz. A canis botját védekezően maga elé kapta, és elmormolta az általa ismert legerősebb mágikus védőpajzsot megteremtő igét.
Szüksége is volt rá, mert Kitti tenyeréből majdnem akkora erejű villám csapott ki, mint amit ő használt. A nyaláb egy része szétfröccsent a mágikus pajzson és agyoncsapta a közelben állókat, a maradék azonban átjutott a vibráló energiamezőn, pozdorjává zúzva a sámánbotot, és úgy megvágta Kraukhot, hogy röptében letarolta Grahish adoniszi szobrát.
Kitti szomorúan konstatálta, hogy a canis túlélte az elektromos cirógatást, noha egy darabig nem fog felkelni. Tovább azonban nem foglalkozhatott vele, mert a testőrök megneszelték, hogy ez az árnyékbrigádos bizony nem a császárt jött megvédeni.
Pedig jobb lett volna, ha nem Kittivel foglalkoznak, hanem az uralkodójukkal. Rini Grahish mögé osont és szorosan átkarolta a nyakát. Pillanatok alatt elroppantotta volna a satnya nyakat, ha Grahish nem esik pánikba és csap hátra vakon a karddal. A penge végighasított Rini csupasz hátán, aki erre elengedte a férfit.
Grahish köhögve bukott előre. Rá nem jellemző módon sikerült megőriznie lélekjelenlétét. Talán a düh, vagy valami mélyebb ösztön hajtotta, nem tudni, de megfordult és magasba lendítve kardját lesújtott Rini fejére.
Az egykori udvarhölgy sem volt éppen első bálozó. Több tapasztalattal rendelkezett a közelharc terén, semmint hogy egy eszét vesztett császár kettébe hasíthassa a fejét. Elkapta a férfi karját, majd a lendületet kihasználva áthajította a páncélzattal együtt hatvan kilót, ha nyomó Grahisht a válla fölött.
A császár hátszaggató puffanással zuhant bele a medencébe.
Rini megindult felé, szerette volna kitekerni a nyakát, de aztán eszébe jutott valami sokkal fontosabb. Odasietett az aréna hologramjához.
– Te jössz, Chris! – hajolt a miniatűr épület fölé. Annak csataterén egy ujjnyi magas férfi feléje bólintott.
Aztán Rini hasító fájdalmat érzett a hasában. A császári plazmakard úgy szaladt át rajta, mint lézerkés a mimetikus műanyagon. Grahish a föléhez hajolt, nyála a vállára csöpögött.
– Na, merre húzzam ki? – forgatni kezdte a sercegő plazmanyalábbal körbevett pengét. – Fölfelé, lefelé, vagy esetleg oldalra? Azt hiszem, fölfelé lesz a legjobb, az sokkal látványosabb – jutott dűlőre, és megrántotta a kardot.
Az ekkor becsapódó plazmanyaláb pont a markolat és a penge csatlakozásánál találta el a kardot és hasította ketté, ezzel megmentve Rini életét. Grahish dühösen meredt megrövidült fegyverére, majd gondolkodás nélkül támadója felé hajította.
A markolat koppanva pattant le az Árnypáncélról. Grahish felnézett a fölé magasodó nőre, bele a fejének szegeződő Bulletstorm csövébe. Lába mellett takaros, sárgás-vöröses tócsa gyűlt össze, körülötte a levegő elviselhetetlen bűzzel telt meg.
– Tűnés! – dörrent rá Kitti.
Ha Grahish nem bukik fel halott testőreiben és vendégeiben, valószínűleg hipersebességre kapcsolt volna futtában. Kitti mit meg nem adott volna azért, hogy lelőhesse. Csakhogy a császár az ÁVR egy változatát használta, így Kitti jelenleg sehogy sem tehetett kárt benne. Más tennivalója nem lévén az ölébe fektette az ájulással küzdő Rinit, miközben állapotfelmérést végzett és egy ikonból előhúzta egészségügyi felszerelését.
– Lina, gyere értünk.
Egy kilométerrel lejjebb a Birodalmi Palota hangárjának kapuja kirobbant. A tűzförgetegből puskagolyóként lőtt ki a Lina.