Christophe magában dühöngött. Noha sosem áltatta magát azzal, hogy szerelmes Rinibe, kötődött hozzá annyira, hogy feldúlja a halála. Rini sem szerette, csupán a céljai érdekében játszotta el a szerelmes fruskát, miközben megvetette Christophe-ot. És mégis érte adta az életét. Ornella, Varinia, Astrid, Rini, óráról órára gyarapodott az érte pusztulók száma. Mert valaki az ő fejébe kényszerítette azt az ostoba adatbázisát. Miért belém?
Akkor sem kapott volna erre választ, ha a világ nem fordul a feje tetejére. A komp megperdült és dobhártyaszaggató mechanikus sóhaj kíséretében kizuhant a mélyűrből. A gravitációs kiegyenlítők kompenzálták a váratlan sebességcsökkenést, aztán szikrát szórva hunytak ki a komp alján. A hajó hasáról egyszerűen leszakadtak a hajtóművek, a fülkében megszűnt a gravitáció.
– Verdammt! – káromkodott a kapitány.
– Mi a franc történt? – kérdezte Christophe riadtabban, mint szerette volna.
Albert a műszerfalat ütötte, jobbat nem tudott. A konzolok ugyanis kifordultak a helyükről, a virtuálmonitorok kihunytak.
– Mi történt? Mondd már! Mi a baj?! – tudakolta Christophe. Úgy markolta a pilóta ülését, hogy elfehéredtek az ujjai.
– A Krampusz Három roncsai eltrafálták a térhajtóművet. Az a szar szétrobbant alattunk! – Albert letépte és az ablakhoz vágta a feje fölött himbálózó, haszontalanná vált konzolt.
– Hogyhogy élünk? – kérdezte a kapitány egy vén tengerész nyugalmával.
– Azt hiszem, a robbanás a térváltáskor következett be, így a gyorsulás letépte a hajtóművet. Szó szerint átestünk a mélyűrön. De tökmindegy, minden rendszer megsült. – Hátranézett a félájult Christophe-ra. – Abbahagyná a székem ráncigálását?
– Pardon – kapta el Christophe a kezét a háttámláról.
– Mik az esélyeink? – kérdezte Klaus kapitány.
– Ha nem repedt meg a burkolat, jó esélyünk van pár óra alatt megfulladni. A létfenntartás a vészhelyzeti tartalékról fut. Ha a burkolat megrepedt, akkor csak másodperceink vannak hátra.
Csendben vártak egy percet. Nem fulladtak meg.
– Oké, van még nagyjából öt óránk, ha takarékoskodunk – folytatta a beszámolót Albert a holtak nyugodtságával. – És nemsokára rohadt hideg lesz. Van három szkafander a tárolóban, azok megóvhatnak a fagyhaláltól, de nem látom értelmét. Hajtómű nélkül csak vakon sodródunk a semmiben.
Klaus némán bólintva nyugtázta az elhangzottakat, majd a sápadt Christophe-ra pillantott. Valamit kérdezni akart, de az egykori igazgató megelőzte.
– Miért látok? – Két társa egymásra nézett. – Fényt látok… – Körbenézett, de nem látott semmilyen lámpát világítani.
– Akkor célozd meg és szaladj oda – tanácsolta Albert értetlenül.
– Marha vicces. – Körbemutatott. – Nincs áram. Nincs világítás! Akkor miért látom magukat úgy, mintha nappal lenne? A csillagok nem adnak ennyi fényt.
Klaus és Albert rájöttek, mire gondolt utasuk. Valami világít a közelükben. Forgolódni kezdtek, keresték a fényforrást. A hajó mögött halványan, de meglátták egy bolygó ívét. Vagy egy holdét, nem tudták eldönteni, de mivel a Byzantium rendszerben az aszteroidákat és a napot leszámítva az összes égitest terraformált, lényegtelen volt, hogy minek a közelében sodródnak.
– Odajuthatunk? – kérdezte Klaus új reménnyel telve.
– Ha kell, kiszállok és megtolom – mondta Albert, majd letépett maga mellett egy fali panelt. – Átkötöm az elülső manőverező- és fékezőfúvókák vezérlőjét manuális gyújtásra, és ráadom a vezérlésre a tartalék energiát. A cerium aksikban van elég delej ahhoz, hogy feltámasszam a masinát… remélem.
Albert alig negyedóra alatt elkészült. Aztán elfordított egy kapcsolót a műszerfalon, mire az elülső hajtóműfúvókák begyulladtak. A komp lassulni kezdett, pár perc múlva megállt, aztán egyenletesen gyorsulva megindult hátrafelé. Újabb percek teltek el, mígnem felemésztették az utolsó csepp üzemanyagot, és a hajtóművek kihunytak.
– Tartalék energia harminc százalék – jelentette Albert megkönnyebbülten. – Nem is rossz. Leállítok mindent a létfenntartáson kívül. – A komp újra elsötétült. Némán sodródott tovább távoli célja felé, fedélzetén három emberrel, akik abban reménykedtek, hogy a gravitáció előbb lehúzza a hajót, mint hogy ők megfulladnának.