Kitti Renoir olyannyira hasonlított az anyjára az Árnyékbrigád feketevörös egyenruhájában, hogy Rozsenkónak egy pillanatra elszorult a szíve a találkozásukkor. Később, amikor a Paraklon hegy csúcsán leültek a szikla szélére, és hagyta, hogy Kitti átgondolja a hallottakat, végig azon gondolkozott, vajon mit mondana Linda Renoir, ha most látná őket.
A lánya árnyékbrigádos, megkapta az ezredesi csillagokat és ugyanúgy felderítő specialista lett, mint az anyja és Rozsenko voltak. A férfi azon tanakodott, hogy Linda elítélné-e, amiért hagyta, sőt segítette Kittit a karrierje során. Vagy büszke lenne? Renoir ezredes mindig büszke volt a Brigádra és magára, de Kittinek mást szánt.
Az elmúlt órában, amíg a hegy csúcsa felé menet a sűrű erdőt járták, Rozsenko mindent elmondott Kittinek, ami azóta történt, hogy a Testőrgárda egyik tisztje lelőtte Ornellát. Feltárta a Kardinális ügy minden részletét, elmondta, hogyan ölte meg a császárnőt, beszélt az Érdekeltségről és arról, hogy Clellan milyen szerepet szánt neki a politikai játszmájában. Semmit sem hagyott ki. Mire a csúcsra értek, a lelke megkönnyebbült, pedig eredendően nem emiatt tárulkozott ki.
Annyira hasonlít rá, futott át újra a gondolat Rozsenko agyán. Kitti az apjától egyedül széles állkapcsát és alacsony termetét örökölte. Nagy, zöld szeme, pisze orra és lapos, hosszú szemöldöke az anyjáé volt.
– Ugye tudod, hogy amit kérsz tőlem, az árulás? – szólalt meg Kitti a Fellegvár távoli tornyait figyelve. Ebből a távolságból nem látszódtak a rombolás nyomai. Érintetlennek tűnt, mintha művészi precizitással elhelyezett hatalmas csontok merednének kifelé a köréjük nőtt erdőből, hogy megmarkolják a lenyugvó naptól vöröslő eget.
Rozsenkót kizökkentette az elmélkedésből Kitti telt hangja. Révetegen nézett a nőre, majd felfogva a kérdését, szomorúan bólintott. Kitti ezen a ponton akár le is lőhette volna Rozsenkót. Linda nem kegyelmezett volna neki. Ő mindig feltétel nélkül hű volt az uralkodóhoz. Dehát én is az vagyok, nem? Astridnak és Gabrielnek fogadtam hűséget, nem Grahishnak, és ők a Birodalom érdekeit szem előtt tartva tették, amit tettek. És Kitti is Astrid idején mondta ki esküjét, győzködte magát.
Kitti arcán nem látta semmi jelét annak, hogy bűnösnek tartaná. Csak meglepettség és kíváncsiság csillogott a szemében. A nő mindig bízott benne, jobban szerette, mint a tulajdon apját. Ha arra kérné, az életét is feláldozná érte. Dehát pont ezt kéred tőle, nem?
Rozsenko megrázta magát. Hinnie kell abban, hogy az Árnyékbrigád hűsége nem ér véget az uralkodó halálával, és amire készülnek, az a Birodalom érdeke.
– Igen, tudom – felelte komoran. – Éppen ezért nem kell megtenned, ha nem akarod. Sőt, ha most fegyvert emelsz rám, nem fogok ellenállni.
– Te hülye vagy, Zsenko! – lökte oldalba Kitti felháborodva a kijelentésen, majd elgondolkodva a térdére meresztette tekintetét. – Ez az Érdekeltség állhat anya megölése mögött?
Rozsenko, nem tudván a választ, inkább nem nézett a nőre, úgy felelt.
– Fogalmam sincs.
– És ez a Beck tudhat valamit?
– Azt sem tudom biztosan – mondta a férfi a távoli Fellegvárnak. – De információi vannak az Érdekeltségről, így talán neked is válaszokkal szolgálhat. Vagy ha nem, segíthet eljutni hozzájuk. Akárhogy is legyen, Waltz szerint a fickónál van valami, ami meghatározhatja a háború további menetét vagy a galaxis sorsát.
Kitti szkeptikus grimaszt vágott.
– Milyen drámai. Csak egy firkász, nem hiszem, hogy a kezében lenne a Szent Grál. Biztos vagy afelől, hogy Waltz igazat mondott?
– Teljesen biztos.
– Vajon mi lehet nála? – elmélkedett tovább a nő. Kétségei voltak Christophe szerepének fontosságáról, ez látszott az arcán, de tisztelte annyira Rozsenkót, hogy ne tegye szóvá kételyeit.
– Ez egyike azoknak a kérdéseknek, amiket majd neked kell feltenned neki. – Felhúzta egyik lábát, és megtámasztotta rajta a kezét. – Azt tudom, hogy nincs a függetlenségiekkel. – Kitti kérdőn nézett rá. – Az Asszaszin Rendnek van embere a Ligában, ezt Arrata véletlenül elárulta. Rini ott van, de Becket a fellegvári csata óta nem találják. Ez rekord. Szerintem még senki sem tudott ennyi ideig elrejtőzni a Rend elől. Bosszantja is Arratát.
– Az jó, a bosszús emberek hibáznak.
– Reméljük, de próbál biztosra menni. Egy Szellemet küldött Beck után.
Kitti egyetlen bólintással tudomásul vette a ki nem mondott figyelmeztetést. A Szellemek az Asszaszin Rend egyik legrejtélyesebb, legerősebb, egyben legkevesebb tagot számláló kasztja. Túl nagy hatalmuk miatt tartanak tőlük, ezért általában csak egy, legfeljebb három ilyen misztikus erőkkel bíró orgyilkos szolgálja a Rendet. Hiába a fanatizálás, minden nagymester joggal félhet attól, hogy a Szellemek ellenük fordítják okkult képességeiket, ugyanakkor tiltott, hogy Szellem nagymesterré váljon.
– Találd meg Becket – mondta Rozsenko, kezét a nő vállára téve. – Mentsd meg és védd meg! Tudom, hogy képes vagy rá. Anyád lánya vagy, ráadásul én képeztelek ki. – Elmosolyodott. – Ha bármi kell, hívj.
Kitti elszántan bólintott, majd arcát a férfi kézfejére fektette. Így nézték végig, amint a Byzantium napja eltűnik a Fellegvárat körbeölelő hegységlánc mögött.