Rini ódzkodott attól, hogy lemenjen abba a garázsba, de csak így tudott eljutni a menekülőalagutakba. Ugyan bejuthatott volna máshonnan is, ám mivel ezt használta legutóbb, erről voltak a legfrissebbek az emlékei.
Erre a helyre mindig élénken fogok emlékezni.
Sok szerencsét kívánt Kittinek, majd hátrament és leeresztette a rámpát. A vékony fémlap elérte az egyik gravo tetejét, csúnyán végigkaristolta a fényezést. A tulaj odalesz az örömtől, gondolta, ahogy ráugrott a jármű tetejére. Talpa alatt behorpadt a vékony drillalumínium. A súlyán aggódva csusszant le a gravóról, majd felnézett.
Felette a kék ég előtt csak egy sötét fémlap lebegett, mögötte a Lina belseje. Mintha a levegőben ajtó nyílt volna egy másik világra. Aztán a rámpa felemelkedett, vissza az álcapajzs mögé, ezzel elzárta azt a másik, biztonságosabbnak tűnő világot.
Rini az arcán érezte a Lina antigravitációs paraljainak megnövekedett teljesítményét, ahogy azok a magasba lökték a hajót. Kitti most elrepül a Birodalmi Palota tornyához, ahol egy előre megbeszélt koordinátán fog lebegni a hajóval. Bár megbízott az árnyékbrigádos navigációs képességeiben, magában azért elrebegett egy fohászt azért, hogy így legyen. Mert ha nem, ő kifelé jövet a semmibe fog transzportálni, egy kilométeres magasságban.
Elűzte a gondolatot. Lifttel lement a földszintre, ahol a menekülőalagút rejtett bejáratánál megérintette a fali elosztópanel jobb felső és bal alsó sarkát, majd elénekelt egy gyermekdalt. A fal elpárolgott, felfedve a széles, lefelé vezető folyosót. Végigsietve rajta egy egyszerű tolóajtón át bejutott a föld alatti garázsba. Ott megtorpant.
Semmi sem változott a vörös fényben derengő, festetlen plasztbeton falakkal övezett teremben, amely közepén még mindig ott állt a szétzúzott gravo. A roncs fölött hatalmas lyuk éktelenkedett. Azon át zuhant be a fenti elhagyatott szervizalagútból Rozsenko Árnypáncélban fél évvel korábban. Itt próbálta megölni őt és Christophe-ot, és itt halt meg Astrid császárnő.
Kényszerítenie kellett magát, hogy amíg áthalad a termen, ne nézzen a földre. Tudta, hogy ha meglátja a száraz vérfoltot, menten összeroppan. Astrid utolsó szavai jártak az eszében.
A park… futottam… boldog voltam…
Élete végéig a fülében fog csengeni ez a pár erőtlen, mindent megváltoztató szó. Mert ezek a szavak aktiválták a SkyLightba rejtett adatbázist.
Magára mordult. Nem szabad ilyeneken gondolkodnia. Most nem. Eltemette az emléket és sietve elhagyta a garázst. Mivel a hangárakat, garázsokat és menedékházakat transzporterzavarókkal védték, majdnem egy kilométert kellett gyalogolnia a kanyargós folyosókon a legközelebbi állomásig.
Gyorsan haladt, nem volt szüksége óvatoskodásra. Tudta, hogy idelent nincsenek őrök, se biztonsági rendszerek. Ezekről az alagutakról kevesen tudtak, és azok java része meghalt a fellegvári csatában és a Szenátus ostromában.
Hamar elért a transzporterállomásig. Aktiválta a nyakláncába rejtett omnitouch azonosítóját. A biztonsági rendszer Erin Mapsként azonosította. A nő sosem létezett, azért teremtették, hogy Rini lenyomozhatatlanul közlekedhessen a Birodalmi Palotában. Ornellának és Variniának is volt egy-egy hasonló, hamis azonosítója. Ezekről természetesen rajtuk kívül senki sem tudott.
A számítógép célállomást kért. Rini a trónterem szintjét jelölte meg. A transzportáció azonnal megtörtént.
A művelet még be sem fejeződött, már tudta, hogy csapdába sugározta magát. A materializáció során homályosan derengett fel előtte a feketevörös egyenruha, lassan alakot öltött a medveszerű alkat. Tahir szó szerint, mint valami árnyék, úgy tűnt fel Rini előtt, bár valójában ő volt az, aki megjelent a palota folyosóján.
– Rini kisasszony, kérem, tegye le a fegyverét! – szegezte rá a nőre Bulletstormját Tahir, majd miután Rini eleget tett kérésének, aktiválta omnija komját. – Renoir! Itt Tahir vezérezredes. Rini kisasszony a foglyom. Kérem, kapcsolja le az álcáját, szálljon le a palota melletti téren, és adja meg magát. Ígérem, hogy egy árnyékbrigádoshoz méltóan fogunk bánni önnel.
Néma csend.
– Tudjuk, hol van, Renoir – próbálkozott tovább Tahir, bár hangjából kiérződött, hogy nem vár választ. – A turbulenciát az álcapajzs sem tudja elrejteni. Minden célzószámítógépet, az összes torpedó és rakéta célbefogóját átállítottuk. Még a Lina sem tud visszaverni ilyen tűzerőt. Legyen észnél, Renoir! Bukjon el árnyékbrigádosként!
Rini nyelt egyet. Tahir kijelentése annyit tett: szállj harcba! Remélte, hogy Kitti ennél okosabb, és nem hagyja magát provokálni. Amennyire megismerte, abból azt szűrte le, hogy az árnyékbrigádosdi nem jelentett neki sokat, így talán Tahir szavai sem hatják meg.
Váratlanul Kitti hangja reccsent a komban.
– Megadom magam – szólt Kitti.
Tahir arca elkomorult, szeme dühösen villant Rini felé. A nő tudta, mi az oka. Kitti egyszerűen leköpte a nagylelkűségét, az Árnyékbrigádot, mindent, amiben Tahir hitt, amire felesküdött.
Hála istennek, hogy áruló, sóhajtott Rini.