Chhaya fővárosi irodájából nézte a hajnalt. Az épületegyüttes márvánnyal díszített falai visszaverték a Nova Roma sugarait, vörösre festve a Szenátus nap felőli oldalát.
Milyen szimbolikus, gondolta Chhaya. A Szenátus egy óra múlva összeül, hogy kinevezzék a BHEH új igazgatóját. Senki sem tudta, hogy az ülésnek van egy másik, titkos célja, amely vért fog fakasztani az ülésteremben.
Lekérte a számítógéptől az időt. A válasz elégedettséggel töltötte el. Leült íróasztala mögé. Megigazította kék-ezüst ruhája csuklyaszerűen szétnyíló gallérját, majd aktiválta a holovíziót.
Az asztalán megjelent a Nép Hangja című műsor, amely éppen a Morrigan-kastélyba utoljára visszatérő császárról közvetített. Tirzah Shein lelkesen kommentálta az eseményeket egy repülő közvetítőplatformról. Alatta a császári konvoj haladt. Elöl két, testőrökkel teli gravo, mögöttük a császári limuzin. A sort újabb két katonai gravo zárta. Az út mentén lelkesen kiabáló, ujjongó emberek sorakoztak.
A sötét kastély a Surta-folyó közepén állt, egy vízesés peremén. Az útról csak két irányból lehetett megközelíteni, egy-egy hídon át. Látszólag hatalmas tömeg gyűlt össze a császár üdvözlésére, de Chhaya tudta, hogy a felük sem valódi. Holográfiával kétszerezték meg a csoport méretét. Az élő emberek sem önszántukból jelentek meg. A hadsereg fegyveresei rángatták ki őket a környező falvakból, és terelték őket az út mellé. Ha ellenkeztek, jó esetben tarkón vágták őket a puskatussal, rosszabb esetben lerobbantották a fejüket.
Chhaya végigzongorázott a virtuálbillentyűzeten. Kisvártatva három ember hologramja jelent meg az iroda közepén. Xavier meglepően vidáman mosolygott a helytartónőre, vele ellentétben Leone taxiarkosz iszonyú komoran feszített tiszti egyenruhájában. Láthatóan viaskodott az érzelmeivel, de Chhaya nem tartott attól, hogy meggondolja magát.
Rene Syal testőrőrnagy harmincas éveit taposó izmos nő volt. Szénfekete haját rövidre nyírta, emiatt még élesebbé váltak arcvonásai. Nagy, jégkék tekintete megbánás vagy bűntudat nélkül mérte végig cinkostársait. Syal nem kért magasabb beosztást, se területet, még csak nemesi rangot sem. Az egyetlen ok, amiért Chhaya oldalára állt, az a pénz volt. Sokat kért, nagyon sokat, annyit, hogy gyermekei, és majd azok gyermekei is gondtalanul élhessenek. Chhaya a trióból őt tartotta a legmegbízhatóbbnak. Leone az ideológiák embere, Xavier egy alattomos kígyó, de Syal a gyerekeiről akart gondoskodni.
– Kezdhetjük? – kérdezte a helytartónő, nem mintha szükség lett volna erre. Xavierrel már az irodájában átbeszélték a dolgot, majd felvette a kapcsolatot másik két társával. Eredendően még várni szeretett volna néhány napot, legfeljebb egy hetet, de az utóbbi órák eseményei miatt meggondolta magát.
Amíg Rozsenko, Monique, Kitti és Christophe szabadon szaladgálnak, túl sok gondot okozhatnak. Akaratlanul is keresztülhúzhatják a terveiket. Már nem számított az Asszaszin Rendre. Tulajdonképpen elkezdett reménykedni abban, hogy ez a négy bajkeverő minél több orgyilkost megöl. Annyival kevesebb dolga lesz a fináléban.
Ahogy erre gondolt, kellemes melegség öntötte el a lelkét. A finálé, a kiteljesedés órája, a bánat és rettegés vége. A végső cél elérésekor nem lesznek segítői, azt ő fogja véghezvinni.
– A váltás elkezdődött – mondta Syal, ennyivel letudva a jelentést. Chhaya bólintással nyugtázta.
– Az embereimet értesítettem. A hadsereg java része nem fog reagálni az eseményekre. A renitens alakulatokat megkíséreljük megfékezni, ám ha mégsem sikerülne, majd az Árnyékbrigád gondoskodik róluk.
Az utóbbin Leone kissé elbizonytalanodott.
– Biztos benne, hogy a Brigád végrehajtja a parancsot? Ez még nekik is sok lehet. Úgy értem, a hűségük ismert, de talán ennyire mégsem köti őket az esküjük.
– Nyugalom, taxiarkosz, Tahir nem kérdőjelezi meg a parancsot. Nemrég tanújelét adta, hogy feláldozná az életét a császárért, de azért megtettem a szükséges intézkedéseket. Xavier?
– Az anyag készen áll. Amint kiadja a parancsot, átadom Sheinnek. Utána indulnak a letartóztatások. – A mosolya, ha lehet, még szélesebb lett. – És van egy jó hírem. Rozsenko felvette a kapcsolatot Afferivel. Találkozót beszéltek még a BBSz székházában, amin Afferi kérésére én is ott leszek, így engedelmével, intézkednék az ügyben.
Chhaya majdnem felpattant örömében.
– Ölje meg őket, Xavier! Ne szarakodjon velük, érti? Rozsenko eszes és befolyásos, képes lehet megakadályozni a tervünket, vagy rosszabb esetben saját kezűleg öl meg minket.
– Nyugodjon meg, úrnőm, meghalnak. – Büszkén végigsimított fekete öltönyén. – Én nem Arrata vagy valamelyik dilettáns asszaszinja vagyok. Értem a dolgomat.
Chhaya helyeslően bólintott, bár idegesítette Xavier túlzott magabiztossága. Pár nappal ezelőtt valószínűleg Arrata sem gondolta, hogy képtelen lesz megölni Rozsenkót, Monique-ot vagy Christophe-ot. Most mégis több halottja van az Asszaszin Rendnek, mint amennyit az elmúlt száz évben összesen vesztettek a küldetéseiken.
Viszont Rozsenko ezúttal nem tudja, hogy csapdába sétál. Ez pedig Xavier malmára hajtja a vizet. Ha nem szúrja el, lesz esélye megölni az egykori ezredest és Monique-ot.
– Rendben. – Chhaya felállt és nyomatékosan végignézett emberein. Az összeesküvők vezérei. Három ember, akik képesek elpusztítani egy egész naprendszert irányító birodalmat. A dominóelv újra érvényesül, és itt az ideje fellökni az első kockát.
– Kezdjük!
* * *
Tirzah Shein egyetlen délután leforgása alatt lett vezető riporterből a Néptájékoztatási Hivatal igazgatója, miután a fellegvári csatában a székházzal együtt kollégái is meghaltak. Azt sem tudta, hová kapjon.
Új Néptájékoztatási Hivatalt kellett építenie a semmiből, saját stábot alakítani, további csapatokat létrehozni. Közben elhárítani a fellegvári csata okozta károkat, megismerkedni a cenzúrarendszerrel, és nemcsak az elmélettel, hanem a technikai résszel is. Addig elképzelése sem volt arról, mennyire összetett, az egész Byzantium rendszerre kiterjedő gépezet áll a hivatal mögött. Mostanra, amikor a császár utolsó hazatérését közvetítette, érezte csak úgy, hogy sikerült kézbe vennie a gyeplőt.
– Oké, csináljatok egy közelit a gravókról – mondta a feje fölött röpködő holokamera-droidoknak. A tollméretű, bumeráng alakú szerkezetek azonnal megindultak a konvoj felé, sebesen, csendesen.
Shein ásított egyet. Nea Romeban most hajnalodott, a Fellegvárban pedig még éjszaka volt. Az elmúlt kilenc órában mindkét várost megjárta, miközben a császár menetoszlopát követte. Az időeltolódás annak rendje és módja szerint szétverte időérzékét, lelombozta lelkesedését. Beleszürcsölt a kávéjába. A keserű íztől kirázta a hideg.
A kamerák elérték a járműveket. A biztonsági határ mentén elrepültek mellettük, majd szétváltak és körözni kezdtek. Shein az omnitouchán át követte a felvételeket. Néha odaszólt a mellette ücsörgő, virtuálmonitorokkal körbevett operatőrnek, hogy mire fókuszáljanak a kamerák. A technikus kiadta a parancsot, a kis droidok elkészítették a felvételt. Próbált dinamikus képeket rögzíteni. Az jól festett a holókon, feldobták az ilyen unalmas közvetítéseket.
A gravók a hídra értek. Shein nem értette, miért repülnek ilyen alacsonyan, és miért a híd mentén közelítik meg a kastélyt. Általában a császári konvoj a levegőben repült, az épület pedig rendelkezett hangárral és külső leszállóplatformmal. Bár lehet, hogy Grahish így akart a nép előtt tetszelegni.
Látjátok, porbafingók, le merek közétek ereszkedni, gondolta Shein. Nem kedvelte az új uralkodót. A koronázási ceremónián pontosan annak a férfinak bizonyult, akit messzire szokott kerülni. Bunkó, buta és erőszakos. Ha ehhez még hozzávette a sok sötét pletykát, amit hallott róla, hát biztos volt afelől, hogy a kötelező találkozókon kívül a közelébe sem megy.
Ennek ellenére kénytelen lesz megszervezni egy interjút a kastélyban. Majd valamelyik marconább kinézetű riporterét küldi be. Erről eszébe jutott, hogy az utca emberét is érdemes lenne megkérdezni, mi a véleményük egykori helytartójuk császárrá koronázásáról. Omniján gyorsan összeállított egy kérdéssort. Nem számított őszinte válaszokra, amíg a BBSz ügynökei a tömegben rejtőznek, kihegyezett fülekkel, feltöltött lézerpisztolyokkal, de a császár fényezésének semmi köze az őszinteséghez. Az élő adást kétperces késleltetéssel adták, így ha valaki netán mégis felbátorodna, azt nem fogják beadni. Elküldte a kérdéssort a talajszinten dolgozó riportereinek.
A konvoj elérte a híd közepét. Milyen izgalmas.
Dobhártyaszaggató dörej rázta meg a tájat, s a kastély helyén a Muranovszky-pajzs kupolája alatt vakítóan fényes gömb jelent meg. Egy pillanattal később a pajzs generátorait vesztve leomlott, és az eddig elfojtott robbanás elszabadult. A lángoló levegőt maga előtt toló hullám végigsöpört a tájon. A víz elpárolgott a sebesen hömpölygő folyóból, a hidak darabokra szakadtak, a gravókat elsöpörte az atomszél. Az előbb még kényszeredetten éljenző tömeg halálsikolya megtöltötte a levegőt, ahogy lángra lobbant testük szétrepült.
Miközben Shein Warlord IV-ese felkapcsolt, a lába alatt kimúlt a platform és zuhanni kezdett. A melléjük beosztott két testőrgárdista kiterjesztette a pajzsát rá és az operatőrre. Szerencséjükre oda már csak minimális erővel ért el a lökéshullám, de Shein még a saját és a két testőr pajzsának védelme alatt is érezte az irtózatos hőt. A bőre megpirult, ahogy a forró levegő lehajította a zuhanó platformról.
Keményen ért földet. A pajzsa tompította az ütést, a levegő mégis kiszaladt égő tüdejéből. A tudatára sűrű, áthatolhatatlan köd ereszkedett, a gondolatok képtelenek voltak áthatolni rajta.
Amikor magához tért, sejtése szerint csak pár perc telhetett el. A kezére támaszkodva próbált felülni, de ekkor a jobbjába iszonyú fájdalom hasított. Kitapogatta, s legnagyobb riadalmára recés végű, ragacsos csontot érzett az ujjai között. Az oldala és a lába elviselhetetlenül lüktetett, a feje tompán zúgott.
Kiáltani akart, hang azonban nem hagyta el a torkát. Könny csorgott az arcán, a fájdalom elviselhetetlen volt. Füstöt érzett. Lenézett, képzeletében a ruhája lángolt, ezért vadul verdesni kezdte magát, amíg rá nem jött, hogy öltözéke java részét letépte róla a lökéshullám.
– Hölgyem, nyugodjon meg! – kiáltott rá valaki. Egy férfi, távol lehetett, mert alig hallotta a hangját. Erős kéz kapta el a vállát, és a földre szorította. – Kérem, orvos vagyok. Nyugodjon meg!
Orvos? Ilyen gyorsan hogyan értek ide? És miért beszél ilyen halkan? – kérdezte magától, nem is sejtvén, hogy nem csak néhány percig feküdt eszméletlenül a földön.
Körbenézett, de semmit sem látott.
– Hogy láthatna el ilyen sötétben? – kérdezte. Minden szó fájdalmat okozott. Fémes ízt érzett a szájában. Megpróbálta kitapogatni a nyelvével, hol sérülhetett meg a szája, aztán rájött, hogy a nyelve sérült. Egész pontosan félig kettéharapta.
– Nappal van, hölgyem – jött a hidegzuhany. Shein ráébredt, hogy amikor belenézett az atomvillanásba, megvakult és részben megsüketült.