Faran Tahir vezérezredes lépett be a blokkba. Odabiccentett az előtérben posztoló testőrgárdistáknak, majd átlépett a detektorhálón. Az azonnal vörös fénnyel festette meg a hónaljtokban lapuló Bulletstormot. Az ügyeletes tiszt gyorsan lekapcsolta a riasztót, egyúttal jelzett egyik kollégájának, hogy kapcsolja le a cellákhoz vezető ajtó erőterét.
Tahir megállt Kitti zárkája előtt. A nő a közepén felállított erőtértölcsérben lebegett, amely nyaktól lefelé meggátolta mindennemű mozgásban. Fogvatartói ennyivel mégsem elégedtek meg. Mágneses treulériumbilincsek fogták össze csuklóját és bokáját, derekát energiaöv tartotta. Ha a Birodalmi Palota börtönblokkjának parancsnokán múlott volna, még egy sztázismezőt is rákapcsolnak, de bánatára, az ÁVR képes kompenzálni az idő torzítását.
Persze mindez a sok gátlóeszköz mit sem ért volna, ha Kitti felkapcsolja az Árnypáncélt. A vértezet kiépülése közben egyszerűen magába olvasztaná a bilincseket, elszívná az erőteret és az energiaövet. Ugyanígy nem tudná útját állni a cella lézerfala és a triacél rácsozat sem. Az egyetlen dolog, ami a börtönblokkban megállíthatta volna, az a zárka előtt strázsáló két árnyékbrigádos lett volna. Mellettük felesleges volt minden egyéb intézkedés, de a parancsnok ragaszkodott a gátlóeszközökhöz.
Az árnyékbrigádosok tisztelegtek Tahirnak, majd újra lemerevedtek, mintha csak egy pillanatra életre keltett szobrok lennének. Jó tisztek, gondolta. Örült, hogy vannak még ilyenek a Brigádban.
– A technikus hamarosan elkészül – mondta. – Magam foglak elé vezetni.
– Mi lesz azután? – kérdezte Kitti mogorván.
– Parancsunk van, hogy átadjunk a császárnak. A fesztivál idején magánjátékokat ad néhány kiváltságos tisztviselőnek. A további terveit nem közölte. – Gyors pillantást váltott tisztjeivel. Az Árnyékbrigád olajozott, összeszokott működését mi sem bizonyította jobban, mint hogy ebből a rövid pillantásból mindkét őr megértette, mit akar tőlük parancsnokuk. Ennek megfelelően hallásuk szelektívvé vált.
– És egy árnyékbrigádos mindig végrehajtja a császár parancsát – gúnyolódott Kitti.
Tahirból mély sóhaj tört fel.
– Nem érdemled meg, mégis megteszem ezt a gesztust. Nem hagytam, hogy Rozsenkót lelőjék, mint egy kutyát, és azt sem fogom hagyni, hogy a császár bármit tegyen veled. Egyik brigádosom sem szenvedhet el ilyen megaláztatást.
– Tehát?
– Tehát miután lekapcsoltuk az ÁVR-edet, megpróbálsz megszökni.
– Menekülés közben hátba lőttök. Az tényleg dicsőbb halál…
Tahir felfortyant. Szívességet akar tenni egy árulónak, erre az gúnyosan az arcába röhög.
– Miféle dicsőségben reménykedsz? Áruló vagy! Ez csupán kegyelem. De ha neked jobban tetszik az alternatíva, ám legyen. – Azzal elindult vissza a folyosón.
– Én még mindig az uralkodót szolgálom, Tahir. Astrid császárnőt.
Tahir visszalépett a cella elé.
– A császárnő halott – mondta ezt olyan hangnemben, mintha egy sült bolondhoz szólna.
– Az uralkodó szolgálata örök, halálával nem ér véget a hűségünk.
Tahir fogai csikorogtak. Az ajkába kellett harapnia, nehogy kimondja legelső gondolatát.
– Te vagy az utolsó ember a Birodalomban, aki az esküből idézhet.
De Kitti csak nem hagyta abba. Felélénkülve, már-már kihívóan kérdezett vissza.
– Pedig igazam van, ugye? Egy uralkodó parancsa érvényben marad azután is, hogy meghalt.
Ez lehűtötte Tahirt. Kittinek ebben tényleg igaza volt, egy árnyékbrigádos köteles teljesíteni a halott uralkodó érvényben maradt parancsait – főleg, ha az az utolsó –, amennyiben azt nem bírálja felül a következő császár. Viszont Grahish eltörölte Astrid minden utasítását, egy sem maradt érvényben. Vagy mégis?
A gondolat a bizonytalanság magjaként vert gyökeret a tudatában. Utolsó óráiban Astrid közelében csak ellenségek voltak, más nem, tehát nem adhatott ki ilyen parancsot. Hacsak… Eszébe jutott, hogy Rozsenko Astrid külön megbízását teljesítette, és ő találta meg a haldokló császárnőt. Lehetséges, hogy mégis létezik egy olyan parancs, amit nem hatálytalanított Grahish, mert csak Rozsenko tud róla? Nem!
– Astrid császárnő nem adott ki olyan parancsot, ami a halála után érvényben maradt volna – mondta ki hangosan, inkább magát, mint Kittit győzködve.
– Rozsenko kapott ilyen parancsot, én pedig az ő utasításait teljesítem.
– Rozsenkót leszerelték az Árnyékbrigádtól, a BHEH igazgatójaként már nem parancsolhatott nekünk. Akkor sem engedelmeskedhetnél neki, ha nem lenne áruló, vagy történetesen lenne ilyen utolsó parancs.
Kitti mosolya túlságosan derűs és nyugtalanító volt. Tahir úgy érezte, mintha feladtak volna neki egy találós kérdést, aminek a megfejtése pofonegyszerű, ő mégsem jön rá. Már majdnem azt mondta, hogy szabad a gazda, de Kitti megelőzte.
– A Birodalom trónja üresen állt, amikor Rozsenkót Clellan nyugdíjaztatta. Egy árnyékbrigádost csak az uralkodó menthet fel kötelességei alól. Grahish megkoronázása után pedig nem látta el pecsétjével Rozsenko nyugdíjazási kérelmét. Clellan nem nyújtotta be azt a császárnak, elfelejtette vagy sohasem akarta, ez egy olyan titok, ami a kancellárral együtt sírba szállt.
Tahir dühe semmivé foszlott, sötét arcára mély ráncokat szántó döbbenet ült ki. Szelektív hallású szobrai ugyanúgy leesett állal meredtek a nőre.
– Rozsenko még mindig az Árnyékbrigád tisztje, Tahir, és hű a császárnő utolsó parancsához – adta meg az utolsó döfést Kitti.
Az árnyékbrigádosok összenéztek, szemükben ott fénylett a kérdés: akkor most mi van? Kivégeznék két bajtársukat, mert azok tették a dolgukat? Mert ha tényleg létezik egy utolsó parancs, s azt követi Rozsenko és Kitti, akkor…
Tahir bele sem mert gondolni, mi lesz akkor.
– Ha így van, ha Rozsenko tényleg Astrid császárnő utasítását követi, miért nem avatott be? Erre válaszolj! Miért látom azt, hogy minden tette árulás, hogy minden megmozdulásával újabb szöget üt a Birodalom koporsójába?
– Ehhez ismerned kell a parancsot – felelte Kitti, próbálva elleplezni, mennyire örül annak, hogy Tahir végre komolyan figyel rá.
– Hát mondd el! – utasította türelmét vesztve.
– Inkább hallgasd meg. Van róla egy felvétel a Linán. Keresd Az utolsó parancs név alatt.
– Menjek fel a Linára? Honnan tudjam, hogy nem sétálok csapdába? – kérdezte a vezérezredes, bár érzése szerint már rég belekerült Kitti hálójába. Csupán azt nem tudta, hogy ez mennyire lesz rossz. Csak a saját nyakát szegi, belepusztul az Árnyékbrigád, vagy az egész Birodalmat elpusztítja?
Kitti csöndben maradt, arcáról semmit sem lehetett leolvasni. Tahir mégis megértette. Nem csoda, az Árnyékbrigád egy jól összeszokott, olajozottan működő század, pillantásokból is megértik egymást.