Arrata nagymester korán hazaért. Az Asszaszin Rend tagjaként nem volt hivatalos a fogadásra, mert az úri népek nem szívesen vegyültek orgyilkosokkal. A koronázáson csak addig kellett ott lennie, amíg nyilvánosan hűséget esküdött a császárnak. Rutinból tette le a hamis esküt, ahogy korábban Astrid előtt. A Rend persze készségesen végrehajtja a császári utasításokat, amennyiben a Birodalom valódi urai azt jóváhagyják. Ezeknek a háttérben megbúvó embereknek a szava volt az igazi parancsszó Arrata fülében, és ha ők az uralkodó halálát kívánják, hát az asszaszinok készségesen megölik.
Emellett jó pénzért elvállaltak magánjellegű megbízásokat. Természetesen ebben az esetben ugyanúgy figyelembe vették titokzatos uraik érdekeit. Ilyen eset volt Hazes megbízása, azaz Rozsenko és Monique megölése. Mielőtt elvállalta volna az ügyet, Arrata a megfelelő csatornákon megérdeklődte, mindez okoz-e majd valamilyen gondot. Nem meglepő módon Monique megölése senkit sem izgatott, sőt inkább szorgalmazták, mivel túl sokat tudott.
Rozsenko kiiktatása ellen sem emeltek kifogást. Sokan osztották azt a véleményt, hogy a hajdani árnyékbrigádos a jövőben komoly gondokat okozhat, így jobb idejekorán megszabadulni tőle.
Hogy Hazes miért akarta megöletni ezt a két embert, az Arratát nem foglalkoztatta különösebben. Nem tartozott a munkájához. Sokkal fontosabb kérdés volt a merénylet kivitelezése.
Monique megölése rutinmunkának számított. Csupán két okból nem végeztek még vele. Egyrészt, Monique igen komoly védelemmel bástyázta körbe magát, amit időigényesnek bizonyult felmérni és áttörni. Másrészt, Hazes kifejezetten kérte, hogy ne utaljon semmi a Rendre.
Rozsenko esetében mind a felmérés, mind a Rend szerepének elleplezése komoly fejtörést okozott. Arrata napok óta gondolkodott a problémán, de nem jutott előbbre. Még most is, ahogy a kisfiát nézte, amint az nagy műgonddal végezteti ki a Brett Shaw akciófigurát III. von Anstetten bábujával, ezen járt az esze.
Hazes ráadásul kezdett türelmetlen lenni. Legutóbb tudatta vele, hogy nem akar tovább a Rend pepecselésére várni. Ez bosszantotta Arratát, elvégre a gyors munka ritkán vezet kielégítő eredményre. Olyan emberrel szemben, mint Rozsenko, pláne nem érdemes kapkodni. Másrészt be kellett látnia, hogy ezúttal szükség lesz gyorsaságra. A hírszerzés igazgatója eszes, tapasztalt, harcedzett férfi, ráadásul nem rest saját kezébe venni az irányítást. Az ilyen ember hamar megneszeli, ha vadásznak rá.
Szóval Rozsenko esetében gyors és váratlan támadásra van szükség, csakhogy Arratának ezen kívül semmiféle ötlete sem volt arra nézve, hogyan vigyék sikerre. Rozsenko képességeit ismerték, a lehetőségeit feltételezték, a felszereltségét még csak nem is sejtették. Igaz, már nem kapcsolhatta fel az Árnypáncélt, de csak egy ostoba gondolta azt, hogy anélkül könnyű préda lenne.
A megoldást az este első hívása szolgáltatta. Éppen vacsorához készülődött, amikor a felesége bekiabált az étkezőbe.
– Michael, drágám, csipog az omnid! Kék!
Arrata bosszúsan bevonult a dolgozószobájába. Amint az ajtó materializálódott és felkapcsoltak a mentális- és interferenciapajzsok, fogadta a hívást.
Hazes szokás szerint csak egy rövid szöveges üzenetet küldött. Megbízója igen komolyan vette az inkognitóját. Arrata eddig csak kétszer beszélt vele, akkor is csak hangkapcsolat volt. Persze a nagymestert ez nem lepte meg, a legtöbb magánmegbízója szerette titokban tartani a kilétét. Általában közvetítőkön keresztül dolgoztak, és lefogadta volna, hogy ez a Hazes sem több egy köztes embernél.
A széles dolgozóasztal lakkozott lapjába épített holoprojektor mindössze egyetlen mondatot vetített a levegőbe, de az Arrata több gondját megoldotta.
Rozsenko és Deneuve holnap délután háromkor találkoznak Rozsenko házában.
Arrata fejében egyből összeállt a nagy terv. A maga nemében pofonegyszerű ötlet részleteit hamar kigondolta, majd néhány hívással kiosztotta a feladatokat a megfelelő asszaszinoknak. A nő fogja őket bejuttatni az igazgató házába, és biztosítja majd álcájukat.
Monique meglátogatja Rozsenkót, aki tönkretette az életét, és megpróbálja megölni. A fickó védekezik, végez a nővel, de a merényletet ő sem éli túl. Szép kerek történet.
Hogy minimalizálják a gyanús körülményeket, Rozsenko ellen valamilyen mérget kell használni. Akkor senki sem fogja feszegetni azt a kérdést, hogyan tudta Monique legyőzni az Árnyékbrigád egykori felderítő specialistáját.
Kiválasztotta nyolc legjobb emberét, mindegyikük más-más ölési technikának volt a mestere. A feladat elvégzésére elég lett volna egy ember, de bármi közbejöhetett, pláne, ha Rozsenkóról van szó. Könnyen lehet, hogy erőszakot kell majd alkalmazniuk, akkor pedig nem árt a túlerő. Persze csak módjával, tűzharcról vagy rombolásról nem lehet szó. Azt már nehéz lenne elleplezni.
Amint végzett a feladatok kiosztásával, törölt minden nyomot, ami Hazeshez vagy az Asszaszin Rendhez köthette, és vidám hangulatban kilépett a szobából. Az ajtó azonnal bezáródott mögötte.
A konyha felé indult, de hirtelen ötlettől vezérelve inkább a nappaliba ment. Felesége a bőrkanapén elnyúlva egy holosorozatot nézett. Evelin tíz évvel volt idősebb nála, a korkülönbség mégsem látszódott köztük. A nő hatvanhoz közeledve is szívdöglesztő volt. Sokan irigyelték Arratát miatta, de néhányan azért megkérdezték, hogyan vehetett el nála ennyivel idősebb nőt. Ilyenkor viccesen azt szokta felelni, hogy ő csak követte az ősi házasodási irányelvet: nézd meg az anyját, vedd el a lányát. És Evelin anyja ugyanilyen szép volt felesége korában.
Pár hónapja ünnepelték tizenkét éves házassági évfordulójukat, de még mindig kamaszos szerelemmel imádták egymást. Ugyan megéltek hullámvölgyeket, alkalomadtán különköltöztek, néha megcsalták egymást, de minden ilyen szétválást nagy egymásra találás követett.
Persze senki sem tudta, hogy Evelin Arrata felesége, mint ahogy a nő sem tudta, hogy a férje valójában nem Michael Caldwell, a C&E Bányatársaság vezérigazgatója.
– Fiam, szedd össze a játékaidat és menj a szobádba! – szólt oda a szőke kisfiúnak, aki eddigre Paul Wittgennel lemészárolta a GAMMA-alakulatot.
Míg a fiú szó nélkül összeszedte a figurák darabjait és kiment a nappaliból, addig Arrata leült felesége mellé a kanapéra. Simogatni kezdte a nő hasát.
– Rászólhatnál a lányodra, hogy szálljon le a cellulárisról. Két órája beszélget a barátnőjével – mondta a felesége halk hangon, átadva magát férje kényeztetésének.
– Majd leszokik róla, ha a számlát a kezébe nyomom. – Csókolni kezdte Evelin nyakát.
– Ő még mindig azt hiszi, hogy majd mi kifizetjük. – A nő beletúrt férje éjfekete hajába.
– Meg fog lepődni.
Ahogy a szenvedély egyre inkább eluralta őket, úgy szabadították meg egymást ruháiktól és merültek el egyre jobban egymás testében. De mielőtt szeretkezésük beteljesülhetett volna, Arrata omnitoucha újra csipogni kezdett. A férfi káromkodva nyúlt a kávézóasztalon heverő gyűrűért, tetején a vörösen villogó ékkővel. Minden lelkesedése semmivé foszlott, a vörös szín ugyanis a legmagasabb prioritású hívásokat jelezte.
– Hogy az a… – sziszegte, és óvatosan leemelte magáról a feleségét. – Ezt fel kell vennem. Mindjárt jövök.
Felesége bosszús csalódottsággal nézett utána.
Arrata úgy döntött, nem tiszteli meg hívóját azzal, hogy felöltözve fogadja. A dolgozószoba leárnyékolása után aktivált egy holografikus képmást. A fotórealisztikus holo-Arrata a Rend barna köpenyében állt, és szokás szerint maszk takarta az arcát. A ház számítógépe két évtizednyi folyamatos megfigyelés alapján állította össze a holomás reakcióit, tökéletesen másolva tulajdonosát. A hívó végig azt fogja hinni, hogy az igazi Arrata áll előtte.
Aktiválódott az asztalba épített kom kivetítője. Chhaya hologram alakja jelent meg a szoba közepén, pár centire a holo-Arratától.
A nagymester bozontos szemöldöke a homloka közepéig szaladt. Sok mindenkire számított, de Chhaya nem volt köztük. A nő keveset takaró ruhája visszahozta Arrata lelkesedését, mégsem tudott felhőtlenül odakint epekedő feleségére gondolni.
Chhaya a koronázás után a Morrigan-tartomány helytartója lett, és valószínűleg további címeket kap majd bátyjától. Arrata okos nőnek tartotta.
Nőnek? Egyidős a lányommal!
Figyelemmel kísérte a karrierjét azóta, hogy az apja rejtélyes körülmények között meghalt. Arrata üzleti kapcsolatban állt Viswajittal, így betekintést kaphatott a Morrigan-kastély életébe. Nem villanyozta fel a tapasztalat, de éppen ezért sejtette, hogy a családfő meggyilkolása mögött az akkor tizenhat éves Chhaya állt. Márpedig aki képes megölni a saját, extrém mód paranoid apját, az érdemes egy orgyilkos figyelmére, főleg miután a gyilkosságot sikerült a Rendre kennie.
És Chhayában nem kellett csalódnia. A nő ügyesen manőverezett a politikai életben. Az Astridhoz fűződő rokoni kapcsolatát kihasználva hatalmat szerzett a BHEH fölött. Ezután úgy gyűltek köré a befolyásos barátok, mint döghúsra a legyek. Lényegében két év alatt komoly politikai tényezővé nőtte ki magát, most pedig a Birodalom ura lehet.
Arratát egyedül az lepte meg, hogy nem ölte meg a bátyját és ült ő maga a trónra. Ismerve a viszonyukból kínálkozó lehetőségeket, a nagymester nem talált erre magyarázatot. Talán ennyire fél a bátyjától? Jobban, mint az apjától? Vagy csak úgy gondolja, hogy több lehetősége van a háttérben maradva uralkodni?
Akármi volt a válasz, Arrata tudta, hogy az nagyot fog szólni, ha Chhaya felfedi. És akkor nem lesz egészséges az ellenségének lenni. A nagymestert pont ez nyugtalanította most, mert a nő arcán tömény düh ült, nem baráti szeretet.
– Nagymester, ön a ceremónia előtt azt közölte a császárral, hogy elfogták Christophe Becket.
– Ez így van, úrnőm – mondta Arrata, s a hologram alig egy hajszálnyi késéssel, hideg hangon megismételte a választ.
– Akkor hogyan lehetséges, hogy Beck alig egy órája felrobbantott egy gyárat az Ikóniumon?
Ez volt az a pont, amikor Arrata mentális parancsára a számítógép materializálta urán az asszaszin öltözetet, és látható átmenet nélkül átkapcsolta a projektort a holo-képmásról a valódi nagymesterre.
Evelin fél órával később döbbenten nézte végig, amint férje csapot-papot, de leginkább őt otthagyva elviharzik otthonról.