– Fedezd a hátamat! – mondta Rozsenko a ház bejárata mögött állva.
Monique a nappaliban maradva fedezékbe bújt a kávézóasztal mögött, élesítette a Herdent, kézre igazította az Art of Plasmát. Becélozta a nappali ablakát. Gyors pillantást vetett a hologramra. A hat arctalan alak elérte a házat, az energiamező még csak le sem lassította őket. A hetedik Tommal együtt eltűnt.
Egy pillanatra elsötétült a ház.
Rozsenko harcászati számítógépe jelezte, hogy az utca energia nélkül maradt, egyúttal bekapcsolt a ház tartalék áramforrása. Ügyes húzás, ismerte el. Ha nem tudod kideríteni, miféle védelmi rendszer állhatja utadat, csinálj áramszünetet az egész utcában. Vajon a tartalék áramforrásra is gondoltak?
Gondoltak. A következő pillanatban kék energiahullám söpört végig a ház minden pontján. A Főnix és a Toldi pajzsa felszikrázott, a szondagömb a földre pottyant, az erőterek, védelmi hálók elenyésztek, a lézerágyúk energiájukat vesztve lekonyultak. Az asszaszinok elektromágneses impulzussal minden szerkezetet megöltek, amit nem védett pajzs.
A Toldi és a Főnix védőmezeje ugyan megsínylette a támadást, de kitartott. Rozsenko előhúzta a korongokat, majd visszalépve a nappaliba gyorsan az ablakok elé dobálta őket. Aztán a bejárathoz lépett. A materializációs rendszer leállt, így kénytelen volt hagyományos módon, kilinccsel kinyitni az ajtót.
Szemmel nem lehetett látni az álcaköpenyt viselő asszaszint, ám a Főnix érzékelte a környező levegő sűrűségének megváltozását. Megjelölte Rozsenkónak a behatoló pontos helyét, sőt, még a körvonalait is megsaccolta.
A Bulletstorm nagyot dörrent. Az asszaszin nem használta a pajzsát, nehogy megtörje az álcáját. Rozsenko fegyvere teljes energián kapta telibe. Az elemek e kellemetlen együtthatójaképpen az asszaszin után csak a falra égett árnyéka maradt.
A következő pillanatban két szürke köpenyes alak ugrott át a robbanásbiztos panorámaablakon, és egy asszaszin behatolt a hálóba is. Az utóbbi járt rosszabbul. Amikor áttörte az ablakot, Rozsenko a Főnixen keresztül aktivált a szoba padlóján egy ikont. Az asszaszin erre nem számított. Az ajtó felé futtában, ahogy a prérifarkas belebucskázik a szakadékba, ugyanúgy nyelte el őt is a paradimenzionális tér.
Rozsenko örömmel konstatálta a sisakplexire vetített háromdimenziós térképen eltűnő vörös pont látványát. Már csak négy asszaszin maradt, ebből kettő a nappaliban, a többi valahol a ház környékén.
Szembefordult a nem várt vendégekkel. Az üvegen át beröppent asszaszinok álcaköpenyét túlterhelték az ablakok alá dobált fotoncsapdák. Szikrákat hányva váltak láthatóvá, ez azonban nem okozott nekik problémát. Az egyik, egy nő, plazmatőrt rántva Monique-ra vetette magát, a másik úgy helyezkedett, hogy a nő és Rozsenko között legyen. A férfi így nem lőhetett. Ha az asszaszin kimozdul a sugár elől – márpedig biztos elkerülte volna –, akkor Monique véres freskóvá lesz a falon. A Toldi meggyengített pajzsa nem tudná kivédeni a Bulletstormot ebből a távolságból.
Rozsenko eltette a fegyvert, majd azzal a mozdulattal lecsatolta a hátáról a pneumatikus lándzsát. Kiugrottak a pengék, hegyét körbefolyta a plazmafolyam.
Az asszaszin elfogadta a kihívást, előrántotta ultrahangkardjait. Támadott.
Közben Monique a Herdennel tűz alá vette a rátámadó gyilkos nőszemélyt. Több ízben is eltalálta a feléje futó asszaszint, ám annak pajzsa rendre elhárította a vérvörös sugarakat. A szerteszálló nyalábok kilyuggatták a konyha és a nappali közti falat, felrobbantották a kávézóasztalt, lángra gyújtották a szőnyeget.
Az orgyilkosnő a ledőlő falról visszaszökkenve kirúgta Monique kezéből a Herdent, majd átnyúlt a Toldi pajzsán, mintha az ott sem lenne. Egyetlen gyors, csuklóra mért ütéssel megfosztotta a BHEH volt igazgatóját az Art of Plasmától is. Monique sajnálta, hogy a nő nem ért hozzá a fegyverhez, mert akkor az azonnal kinyírta volna.
Nem esett kétségbe, hét danos aikidomester volt, bár évek óta nem kellett élesben tesztelnie tudását, és egy ideje hanyagolta a gyakorlásokat is, egyéb kötelezettségei miatt. Ezt akkor bánta igazán, amikor néhány ütésváltás után világossá vált, hogy ellenfele sokkal gyakorlottabb, mint ő.
Az asszaszin plazmatőre többször elsuhant Monique arca, nyaka és mellkasa előtt, csak a pajzs mentette meg az életét. Csakhogy a védőmező energiája minden szikrázó vágást követően vesztett erejéből. A Toldi elemzése szerint a tőr plazmával körülfolyt pengéje elszívja az energiát.
Ezt a technológiát sem hagyta jóvá a BBSz.
Közben rá kellett jönnie, hogy a tengerkék maszkot viselő orgyilkosnő a hátsó ajtóhoz vezető folyosó felé tereli. Pillanatok alatt rájött, mire megy ki a játék. Már ott lapult az ötödik asszaszin, készen arra, hogy a halálba küldje.
Na jól van, ribanc, váltsunk stílust!
Rozsenko ezalatt sarokba szorult. Szó szerint. Az asszaszin a capoeirát alkalmazta ellene, de valami újabb változatot, amit Rozsenko nem tudott hová tenni. Nagyjából egy elszabadult ipari ventilátorra hasonlított, ahogy sebesen pörgött-forgott és a falhoz szorította ellenfelét. A hírszerzők igazgatója a páncélban nehézkesebben mozgott, mint a páncéllemezek illesztéseit támadó asszaszin.
A Főnix ekkor jelezte a fejük fölé került hatodik támadót. Az orgyilkos éppen villám-plazmavágót telepít. Két szívdobbanással később fényes, vörös plazmaív futott körbe a mennyezeten, majd egy kör alakú plasztbeton darab vált ki a helyéről.
Rozsenko nem gondolkodott. Védelmében bízva ellökte magát a faltól. Állcsúcson vágta az ugrabugráló asszaszint, kibillentve azt eddigi ritmusából, majd megperdült és szembefordult a fentről érkezővel. Az asszaszinok közrefogták, vert helyzetbe került.
A házban felvonultatott küzdősportok közül vitathatatlanul a Monique által választott volt a legrégebbi. Nagyjából akkor alakulhatott ki, amikor először összeveszett két nő, tehát nagyjából Éva idejében. Nem volt olyan látványos vagy kötött, mint más harcstílusok, de hatékonysága vetekedett azokkal. Férfiember például nem tud így küzdeni.
Monique a pajzsában bízva vetette előre magát, mint Rozsenko, ám a férfival ellentétben ő nem elégedett meg egy állcsúcson csapással. A Toldi pajzsa nekifeszült az asszaszin védőmezejének. A két energiaszegény erőtér ezt nem bírta, szikrákat szórva lobbantották lángra a kanapét, miközben leomlottak gazdáikról.
Monique a körmeivel belevájt ellenfele karjába, másik kezével benyúlt a csuklya alá, és belemarkolt a mogyoróbarna, hosszú hajba. A földre zuhantak. Harapva, karmolva, hajat tépve, ide-oda gurulva próbálták szétcincálni egymást. A tőr elrepült, az aranyszegélyes, ezüst mintákkal tarkított maszk leszakadt az asszaszinról.
Eközben az ultrahangkardokat forgató asszaszinok együttes erővel közel tudtak férkőzni Rozsenkóhoz, és alaposan legyengítették a pajzsát. Minden bevitt találattól egyre bátrabbá és merészebbé váltak, mit sem törődve azzal, hogy mindeközben Rozsenko is újra és újra eltalálta a pajzsaikat plazmával körbefolyt lándzsájával. Már csak az volt a kérdés, ki veszti el előbb a védőmezejét.
Rozsenko úgy döntött, nem várja meg a választ, inkább kockáztat. Egy gyors pördüléssel a két asszaszin között termett, és maga elé emelte lándzsáját. Az orgyilkosok megtorpantak, ahogy szembe találták magukat a ragyogó pengékkel. A következő pillanatban Rozsenko középen megcsavarta a lándzsát, így tolta a plazmafolyam szabályzóját a biztonságos szint fölé.
A lándzsa, hogy megakadályozza a robbanást, kieresztette magából a hirtelen felgyülemlett energiát. Mindkét végéből fényes nyaláb tört ki, átütve az asszaszinok meggyengült pajzsát, mellkasát, de még a mögöttük lévő falat is.
Rozsenko a páncélkesztyűn keresztül is érezte a forróságot. Szinte azonnal elengedte a szétolvadó fegyvert, ami tompa koppanással ért földet a két holttest között.
Ekkor lépett be a nappaliba a hatodik asszaszin, aki eddig a hátsó ajtóhoz vezető folyosón várta, hogy kolleginája odaterelje Monique-ot. A köpenyét átfogó kék-vörös selyemöv tanúsága szerint épp csak beavatták, azaz életében eddig egy embert ölt meg. Nem csoda hát, hogy a nappaliba lépve megtorpant.
Utolsó élő társa a földön hadakozott Monique-kal, a többiek darabokban hevertek a szoba különböző pontjain. Valószínűleg egyszerre vesztette el az asszaszinok iránti csodálatát, és erősödött meg az Árnyékbrigádtól való félelme. De ez sem rettentette vissza. Pillanatnyi tétovázás után lézerzáport eregetve nekitámadt Rozsenkónak.
Hogy az őrület, a becsület vagy a kétségbeesés vezette-e, azt senki sem tudta meg. Rozsenko szikrázó pajzzsal oldalra lépett, megragadta az asszaszin csuklóját, rácsapott a könyökhajlatára, ezzel visszahajlítva a kezét, s lerobbantotta az ifjú fejét a saját pisztolyával.
Monique ebből semmit sem látott, minden figyelmét az Art of Plasma torkolatának szentelte. A pisztolyt pillanatnyilag ketten is szorongatták, de a ravaszon a fölébe került asszaszin ujja volt, akit valamiért mégsem vágott agyon a gyilok. A nő súlyát és testi erejét kihasználva egyre inkább Monique homloka felé fordította a csövet. Még pár milliméter, és az arcából csak egy padlóba égett húsmassza marad.
Füttyszó harsant a fejük mellől. Mindketten odanéztek. Páncélos csizma lendült, vér spriccelt, csont reccsent, az asszaszin nyaka hátranyeklett, s vége lett a küzdelemnek.
Monique lelökte magáról az elernyedt testet. Zihálva állt fel, arcáról letörölte a bezúzott arcú nő vérét. Végignézett magán. A ruhája el-, a melltartója leszakadt, egyik melle kikandikált. Hamar eltakarta a szakadt ruhával, de későn, Rozsenko arcára már kiült a vigyor. Rálegyintett. Jobban zavarta most, hogy mindkét cipője sarka letört, a szoknyája felhasadt. Vér csurgott a kezén, az asszaszin alaposan belémart. Kék foltok éktelenkedtek teste több pontján, seb lüktetett a nyakán. Ahogy megérintette a karmolásnyomot, ijedten döbbent rá, hogy az orgyilkosnő majdnem felhasította a torkát.
Eztán körülnézett, és máris jobb kedvre derült, a látvány émelyítő mivolta ellenére. A feltört padlótól a kilyuggatott falakon át a roskadozó plafonig mindent vér és húscafatok borítottak, a földön csonka tetemek hevertek. A megmaradt bútorokat terebélyesedő lángok nyaldosták, egyre sűrűsödött a füst.
– No, szépen elintéztük őket – mondta elégedetten Monique.
Rozsenko olyan pillantást vetett rá, amitől a függetlenségiek gondolkodás nélkül letették volna a fegyvert.