Thurn János története

Thurn János hajóskapitány volt. Most ne gondoljunk valami hatalmas óceánjáróra vagy impozáns hadihajóra, még csak egy elegáns kis cirkálóra sem. Thurn egy kis gőzbárka ágrólszakadt kapitánya volt, a 3000 tonnás Michael Treubon tulajdonosa. A kínai szakácson kívül csak egy gépész és három matróz kísérte útjain, pedig ezek az utak aránylag veszélyesek voltak. Thurn ugyanis a szigetvilág hőskorában, a holland-angol település kezdetén, munkásokat toborzott az emberevő pápuák, a harcos szingalézek és az állatias tamolok között.

A kilencszázas évek elején Thurn a Maláji Dzsungel környékén toborzott, és Perak felett, a hegyre nyúló ősrengetegben hatalmas mahagóni-erdőre bukkant. A legdrágább, téglavörös, fényes, puha Teone Serrata alkotta a rengeteg javát, de volt köztük sok óriási Jarrah is, amilyeneket eddig csak Ausztráliában leltek. Thurn azonnal tudta, hogy kincset talált. De azt is tudta, hogy a rengeteg kitermeléséhez elsősorban sebes sodrú, jó esésű folyó kell. Thurn talált olyan folyót, amely az esős időszakban elég sebes sodrú volt, de túl magasan ömlött a tengerbe, távol a sziget déli kikötőjétől. Viszont lejjebb talált egy tavat is, amely az esős évszakban megduzzadt, és egyesült a Mon folyóval. Ez a folyó az Algír Spring hatalmas esése alatt több ágra szakadva, Malakka felett ömlött a szorosba, szóval alkalmas volt arra, hogy itt megállhassanak a leúsztatott fával. Thurn tehát eladta a hajóját, megnősült, és házat épített magának a rengetegben folydogáló ismeretlen folyó mellett, amelyet a feleségéről Liz-nek nevezett el. Két évi szörnyű, verejtékes munka árán összekötötte a Liz folyót azzal a tóval, amely az esős időszakban egyesül a Monnal. Hatalmas munka volt. Matrózai, akik betársultak hozzá, az első év végén elhaltak, a maláji munkások megszökdöstek, Thurn sokszor egyedül dolgozott hetekig, de két év alatt megvolt az öt hétig tartó összeköttetés a Thurn-teleptől Malakka kikötőjéig. Közben kitört a háború, és az öreg Thurn, bár megmaradt hollandnak, angol katonai szolgálatba lépett, mint ösvénykutató, és őserdőkön át vezette, leleménnyel és bátorsággal, az Angliából érkező vidám Tommy-kat, akik leverték Tok Dzsongut szent lázadását. Az angol kormány meghívását, hogy kapitányi ranggal lépjen a brit hadseregbe, Thurn több alkalommal visszautasította. Elismerésül csak annyit kért, hogy kitermelési engedélyét, mely nem örökölhető, írják át a fia nevére. Ezt meg is kapta. De igazi társát nem fiában, hanem leányában találta meg. Cecil tizenhat éves korától kezdve a fűrésztelepen nevelkedett. Igazi apja lánya volt: makacs, elszánt, erélyes és fáradhatatlan. Tizenhét éves korában már száz lépésről lelőtte revolverrel a legkisebb madarat is.

Ezt csak nagyjában mondta el a kormányzó, mert a jelenlévő vadászok valamennyien ismerték az öreg Thurn történetét.

– Egy év előtt azonban nagyot változott az ügy folytatta a kormányzó. – Thurn a száraz időben nem bocsátotta haza a munkások egy részét. Évről-évre, hónapokon át szélesítette a Liz folyót, kirobbantotta a kiszáradt mederből a szikla- és homokzátonyokat, másfél méterrel csökkentette az Algír Spring esését, és az elmúlt évben nyolcvanezer tonna elsőrangú bútorfát hozott le Malakkába. Ez már jelentős konkurencia a mahagónisoknak. Tudják jól, hogy ezek a fatermelők semmitől sem riadnak vissza. Az angol hatóságok nem védik túlságosan a birtokukon fejlődő hatalmas hollandi telepet. Biztos információm van arról, hogy a mahagónisok Pepitót bérelték fel Thurn Cecil ellen. Ezzel, azt hiszem, mindent megmondtam. Arra fognak törekedni, hogy Thurn leánya ne tudjon eleget tenni a minimum százezer tonna fa leszállítására kötött szerződésnek, s ebben az esetben valószínűleg elárverezik az egész erdőséget és Thurn emberfeletti munkájának gyümölcse angol cég kezébe kerül. Nagyon szeretném, ha az erdő megmaradna a Thurn család birtokában. Nagyon fontos érdekei fűződnek ehhez a mi gyarmatainknak. Magamhoz kérettem Thurn leányát, aki apja halála óta egyedül vezeti a munkálatokat. Nyakas leány. Minden segítséget visszautasított, szerinte ő és az emberei száz Pepitóval is megküzdenek, és ha nem tudnak megküzdeni, akkor vesszen a telep. Nem kíván öreg, tapasztalt vadászokat maga mellé, és minden hasonló jövevényt ki fog utasítani a telepéről.

– Apja lánya... – morogta az öreg Wolf.

– Hát én akarata ellenére is szeretném megvédeni azt a kislányt. Mi a véleménye, Wolf?

– Majd a telep közelében táborozunk, ahonnan ennek a hölgynek nincs joga kidobni minket, és mi mégis elég közel vagyunk ahhoz, hogy segítsünk.

Boston felemelkedett a helyéről és a vadászokhoz fordult.

– Ha megbíztok bennem, és vállaljátok, hogy mindenben követitek az utasításaimat, akkor kezeskedem az eredményről. Valamennyien elfogadták Boston ajánlatát.

– Van egy tervem. Vállalom azt, hogy ott fogok élni a fatelepen, és Brunhilda kisasszony nem dob ki. Si Lalan ott fog táborozni a telep környékén. Ti négyen, Dorn, Wolf, Van Gork és Pitt Holbers, Kuala Lumpurban békésen kártyáztok a „Vén Szigonyosnál”, készenlétben tartotok egy gőzbárkát, és nem tesztek semmit az én utasításom nélkül.

– És mondd, te öntelt fiatalember – mondta Van Gork, – minek az a gőzbárka? Gyors menekülésedet készíted elő?

– Mondjuk, öregem, mondjuk... Régi, híres menekülő vagyok úgyis. Nem merítem ki teljesen szellemi képességeidet, hogy magyarázatokba bocsátkozzam. Hát vegyük úgy: ha én lélekszakadva, halálsápadtan menekülök, akkorára legyen Kuala Lumpurban egy gőzhajó, hogy elszállítsatok a legközelebbi idegszanatóriumba. De gőzhajó legyen, azt mondom! Gyere, Lalan. Viszontlátásra, kormányzó Úr! – És elmentek.

– Nos, mi a véleményük? – kérdezte a kormányzó.

– Meg fogja csinálni! – mondta határozottan Dorn.