2.

Molly habozva állt.

– Egy barlang előtt állt a ló, amikor a nyomok után beértem. Onnan szólt hozzám a sötétből, hogy ne jöjjek tovább utána.

– Ön együtt érkezett az apjával, hiszen énértem küldték cserébe!

– Hunton kormányzó becsapott. Valami komédiást küldött a Tigris helyett. Az apám, amikor utolértem, azt mondta, hogy ne kutassak utána. Nem akar látni. Azt sem akarja, hogy én lássam, mert a külsejét megváltoztatta, és gyűlöl, mert nekem kellett volna lelőni Rowert. Otthagytam a barlangnyílást, képtelen voltam rá, hogy kövessem vagy harcoljak vele.

Molly idegesen nevetett.

– Ezzel az otromba hazugsággal nem ússza meg. Talán a két trappert sem maga lőtte agyon? És a birkhami vendéglőst sem?!

Robin csodálkozva húzta fel a vállait.

– Erről most hallok először.

– Elég legyen! Azért jött ide, hogy nevetséges mesékkel tisztára mossa magát?

A folyosóról határozott lépések hangzottak, az ablak felől kiáltozás. Ha Molly akarja, akkor a Tigris elveszett ember.

– Miért jött ide? – kérdezte a leány, mert ezt nem értette.

– Meg akartam mondani, hogy tőlem ne féljen. Én megvárom, amíg elkészül a zsilip.

– És akkor?

– Akkor – felelte Robin lassan – megverekszem Rowerrel.

– Ezek után azt várja, hogy elengedjem innen?

– Mindegy, hogy mit tesz.

– Miért tagadja le a gyilkosságait? Az apja is így tett?

Robin kissé bután nézett maga elé.

– Kérem, én eddig egy embert öltem meg, Tom Connort, aki revolvert akart rántani, tehát jogos önvédelemből tettem. A többit nem értem.

Molly szinte kétségbeesetten, hogy mennyire képtelen rá: hazugnak hinni ezt az embert.

– És... a vendéglős?! Tex Brandon, akivel szóváltása volt?

– Csakugyan lehordtam Tex Brandont, és megfenyegettem. Piszok uzsorás, aki délután kidobott, amikor egy kölcsönre haladékot kértem... És... a leányáról is szó... volt.

– Szerette... a leányát?

– Akkor azt hittem, hogy szeretem.

– Nem érzi, hogy milyen átlátszó, gyáva hazugságnak tűnik, amit mond? Tex Brandonnal szóváltása volt, és egy perc múlva holtan találták, lelőve. Az apámmal szóváltása volt, és nyomban utána hátulról lelőtte egy láthatatlan ember... Lehet itt mást hinni, mint azt, hogy tagad, üresen, ostobán, mint a megrögzött bűnözők általában?

Robin vállat vont.

– Belátom, hogy így van. Mégis úgy áll a dolog, hogy Tex Brandont nem öltem meg, Rowerre sem én lőttem rá hátulról, és a többi állítólagos áldozatról sem tudok.

Olyan tiszta, becsületes, őszinte szeme volt. És olyan nyugodtan állt ott a leány előtt. „Ha komédiázik, akkor a világ legnagyobb komédiása” – gondolta Molly.

Ha már megtisztelt bűneim felsorolásával – folytatta-, nem mondaná el, hogy kik voltak a további áldozataim?

– Fred Norwich és Jimmy Hall! – kiáltotta indulatosan a leány. Közben a későn érkező lapokból elolvasta Robin bűnlajstromát. Reggelig olvasta. Tízszer, hússzor, százszor, és még mindig ott feküdt az ágyán a két újság.

Robin olyan hökkenten nézett rá, mintha fejbe ütötték volna...

– Ezek... akik az apámat elfogták...

– Igen! Itt az újság! Ne higgye, hogy errefelé nem ismerik a bűneit.

Robin felvette az újságot, és elolvasta. Azután sokáig állt, nagyon szomorú arccal.

– Nos? Tagadja?!

– Nem – felelte rekedten. – Nem tagadom. Most már beismerem. Ezeket én öltem meg!

Érdekes. Most először érezte Molly, hogy itt van valami... Valami, ami titok, amit nem ért... Most érezte először határozottan, hogy Robin hazudik. Most, amikor beismerte a gyilkosságot.

– Maga... bevallja?

– Igen. Ezeket az embereket én öltem meg.

– És a többit?... Tex Brandon?

Robin elgondolkozott.

– Azt is... – mondta azután... – És az apját is... én lőttem le hátulról.

Olyan derűsen, szája szélén rezdülő szelíd, kissé szomorú mosollyal nézte a leányt, mintha enyelegne vele.

Molly eléje állt, és felnézett rá.

– Robin – mondta, és megijedt attól, hogy keresztnevén szólította a Tigrist. – Mondja meg az igazat...

– Igazat mondtam. Én öltem meg mindazokat, akikről beszélt. Jimmy Hallert és...

Molly hisztérikusan nevetett.

– A nevét sem tudja? Hiszen vérrel írta a falra, hogy: „Jimmy Hall!”

Robin nem felelt, és Molly egy székre roskadt, azután az asztalra borult, és keservesen sírt.

A férfi torkát, mellkasát szorongatta valami. Kinyúlt a keze és megsimogatta a leányt. Nem érezte Molly? Vagy tűrte?

Annyi bizonyos, hogy nem mozdult, csak sírt.

Kopogtak.

Molly felugrott. Robinra nézett, de az nyugodtan állt.

– Ki az?

– Bob. Valami baj van, Miss Rower? Mintha sírni hallottam volna.

Molly habozott. Mély lélegzetet vett. Azután Robinra nézett, majd az ajtóra.

– Semmi... – felelte erőltetett nyugalommal – mindjárt jövök, Bob apó!

A lépések távolodtak.

– Miért nem hívta be? Ne féljen. Nem lesz lövöldözés. Megadom magam ellenkezés nélkül.

– És felkötik!

Molly az ujjait tördelte. Egyre őrjítőbben érezte, hogy itt valami szörnyű titok van... Az nem lehet, hogy Robin... először tagad... aztán beismeri...

Az apja! Vállalni akarja, amit az apja tett!

– Az... apja tette a többit is?

Robin nemet intett.

– Én követtem el mindent, Miss Rower.

– Nem igaz!

– Furcsa. Amikor tagadtam, nem hitt, most, hogy beismerem, ismét nem hisz...

– Nem!

Hallgattak. Azután a lány izgatottan kérdezte:

– Ki tud jutni innen?

– Könnyen. Ha egyszer bejöttem, akkor azon az úton vissza is mehetek.

– És a mérnök?

– Ezt az ügyet az apjával elintéztem. A zsilipet építsék fel.

– Tehát?

– A mérnök este itt lesz.

– Menjen... siessen... én nem akarom... hogy elfogják!

Robin egy pillanatig nézte.

– Kár... – mondta azután.

– Mire mondja ezt?

– Hogy... én sohasem... szerethetek... senkit. Nem lehet házam, földem...

– Miért...

– Mert nincs értelme... Asszonyt nem köthetek magamhoz...

– Azt hiszi... nincs olyan... aki minden... bizonyítéknál jobban hisz a maga szavában?

Egymással szemben álltak. Robin szomorúan megfogta a leány kezét.

– És ha hisz... valaki? Mit használ?... Tudom, hogy a véremben rablóősök ösztöne lappang... Mikor tör ki, ezt ki tudja... Asszonyt nem köthet magához egy Tigris. És gyerek?... Elég volt a fajtámból.

Molly nem felelt. A keze, amelyet Robin elengedett, csüggedten lehullott.

– Menjen – suttogta azután.

Molly lement az apjához.

– Estére itt lesz a mérnök – mondta.

Este csakugyan ott volt a mérnök.

Holtan.

Átlőtt fejjel találták meg a ház közelében.