3.

– Figyelmeztették rá Rowert. Én magam hoztam ide a küldöncöt egy Patterson nevű seriff sürgönyével. A folkstoniak még senkit sem lőttek le hátulról, és velem együtt üldözni fogják a Tigrist, mert az orgyilkos errefelé nem talál szövetségest.

Molly az első rémült zsibbadásból csak most tért magához. Az apja iránti aggódáson kívül egy új fájdalom is kínozta. Robin tette. Orvul. Ha kétkedett is eddig abban, hogy a fiatalember rablógyilkos, most már bizonyossá vált, hogy az.

– Seriff – mondta hangosan és határozottan. – A folkstoniak nyugodtan jöhetnek az apámmal, itt egy szóval sem bántják őket.

– Ez nagyon helyénvaló megnyugtatás, Miss. Felesleges vérontás lenne.

– És a zsilip?! – kiáltotta Bob apó. – Számíthatunk...

– Csend! – Molly átvette az intézkedést. – Ennek az ügynek semmi köze a zsiliphez!... Veszélyes a seb?

– Nem tudom, Miss Rower. Elküldtem Trickleyért, az majd megmondja. A lapocka alatt talált. De Rower még él.

Feltűnt a sebesültet szállító kordé, mögötte a folkstoniak.