TIZENEGYEDIK FEJEZET

1

Benjamin Walter levele

„Tisztelt Asszonyom! Az alábbi nagyon különös történet sajnos az utolsó szóig igaz. Sokszor közölte velem szomorú helyzetét, hogy szerelmi történetektől tartózkodik. Engedje meg, hogy ezért irigyeljem. Már diákkoromban el kellett hagynom egy időre Fillipont, szerelmi história következtében. Tizenhét éves voltam, és éjszaka mindenféle áruval eltakarva, szekéren csempésztek ki, hogy egy dühödt apa és tizenkét dühös családtag revolverétől megvédjenek. Ez később, amikor már visszatérhettem, és Bunnyval elhatároztuk, hogy egybekelünk, még fokozottabban folytatódott. Titokban, úgy, hogy mindegyik csak Bunnyt hitte vetélytársának, romantikus és kevésbé romantikus kapcsolatban álltam a filliponi nőkkel.

Fillipon legfőbb jövedelmét a vidékén levő dús szénbányának köszönhette. Valamikor a két szomszédos város, Fillipon és Ravian vetélkedtek, hogy megszerezzék ezt a területet. Végül Fillipon részére szerezte meg gróf Montagezza, jó néhány évtizeddel ezelőtt, a területet és a bányászat jogát.

Ez akkoriban történt, amikor Mexikóban Miksa császár tragikus kalandja véget ért. Két-három öreg ember él még, aki emlékszik e régi időre. Miksa császár harmadik Napóleontól aránylag jelentős segítséget kapott hatalmának megvédésére. Mikor Juarez megsemmisítő erővel lépett fel, Miksa császár ügynökei mindenhová elmentek, ahová csak Mexikó határán át el lehetett jutni, tartaléksereget szervezni. Vuperin és gróf Montagezza Miksa császár hűséges emberei voltak, akik maguk is segítettek Texasból és a Déli Államokból seregeket szervezni. Ekkor jelent meg Prentin, Miksa császárnak egy angol tisztje, aki a játék utolsó fordulójához kétségbeesett eszközökkel, szintén sereget akart toborozni, és ehhez hihetetlen nagy összeget hozott magával, amit Ravianban Vuperinnél helyezett letétbe. Vandramas közép-amerikai kapitánynak, aki szintén Miksa császár megbízottja volt, sikerült valóságos hadsereget összeszedni, csak fegyver és felszerelés kellett. Vandramas egyébként Portogezban született, apám honfitársa, mert mi is ebből a közép-amerikai államból vándoroltunk be Texasba, csak apám, én és Vandramas beszéltük azt a különleges latin idiómát, ami Portogezban nemzeti nyelv. Apám vigyázott, hogy én se felejtsem el, és ha összejöttünk Vandramasszal, olyan volt ez a régi hazai szó, mintha kellemes óbort innánk.

Ekkor gróf Montagezza elhozta Vuperintől a pénzt, és Prentinnel elmentek felszerelésért. Vuperin és Vandramas pedig vártak az emberekkel. Egy hét alatt az emberek, akiket alig tudtak élelmezni, lassan elszéledtek. Gróf Montagezza egyedül jött vissza. Prentin közben értesült, hogy minden elveszett, Juarez győzött, Miksa császárt megölték. Mielőtt megakadályozhatták volna, a hűséges tiszt Filliponban öngyilkos lett.

Gróf Montagezza, Prentin végakarata szerint, megszerezte a bányát Filliponnak, Ravianban pedig valami suttogás kelt szárnyra, hogy gróf Montagezza megölte Prentint, és azzal a pénzzel, amely voltaképpen Raviant illeti, mert Vuparinnél volt letétben, elintézte New Yorkban a bánya dolgát, és egy konszernalakítás után, a szükséges előfeltételek birtokában, a bányát megnyitotta. Évtizedek teltek el anélkül, hogy az a fojtogató feszültség elmúlt volna, ami a két városra súlyosodott. Montagezza meghalt, a fia lépett a helyére. Vandramas fia is kapitány lett Közép-Amerikában, és apjától örökölte ezt a titokzatos ügyet, amiben hatalmas lehetőséget látott. Vandramas állítólag megbízást kapott Mexikóban, és szép részesedést ígértek neki, ha a határon átcsempészett kincsről bebizonyítja, hogy azt gyilkosság útján vették el Prentintől, akinek utódai ma is Mexikóban élnek, és a bánya kitűnő fedezet egy perre. Vuperin fia és raviani hívei azt akarják bebizonyítani, hogy a bánya gyilkosság és rablás útján, illetéktelenül jutott Filliponnak. Ha bebizonyítanák, hogy bűnténnyel ütötték el Raviant a bányától, ez a koncesszió érvényét megsemmisíthetné, és Raviané volna a bánya.

Fillipon, amelynek minden hatalma és vagyona ez a bánya, viszont készenlétben áll, hogy védekezzék minden támadással szemben. Intrikák szövődnek az egyik városban, és a másik városban is, titokban megvásárolt spionok, titkos eskük és szövetségesek, gyanúsítások, generációkon át lappangó vérbosszúk nehezednek a bánya szénporával együtt arra a vidékre. Emberek váratlanul örökre elhagyják az ősi házat, sötét éjszakákon egy-egy magányos revolverlövés végez valahonnan valakivel...

Egy napon Vandramas sebesülten érkezik Ravianba, és Vuperinnel szövetkezik. Most már együtt igyekeznek adatokat szerezni Prentin halálának körülményeiről és utolsó rendelkezéseiről.

Ebben a légkörben nőttek fel az emberek a két városban.

Én könnyelmű voltam ahhoz, hogy komolyan részt vegyek az ügyben, azután szerelmi botrányaim miatt időnként hosszú időre eltávoztam. Akkoriban egy vándor színtársulattal megérkezett Flóra. Flóra, akibe komolyan és halálosan beleszerettem. Ő is szeretett. Egy nagyon gazdag ember követte a társulatot, reménytelen hódolója Flórának, aki több ízben is megkérte a kezét.

Ebben az időben egy Burns nevű barátommal mindenféle módon milliomosok akartunk lenni. Azon fáradoztunk, hogy a hajhullás ellen kitaláljunk egy csodaszert, és azzal milliókat keressünk. Szerelmes voltam Flórába, Bunnyt feleségül akartam venni, de Burns sógornője, Hildegard volt akkor titkos szerelmem, és elcsábítottam egy spanyol nemeslányt... Ó, asszonyom! Itt a fegyházban, e szörnyű vesszőfutás után, ma végre másképp látok mindent. Szörnyű ember voltam, lelkiismeretlen és gyalázatos! De már akkor megkaptam az első pofont a sorstól, Sterbinszky Flóra, akit szerettem, és aki engem szeretett, kénytelen volt meghallgatni gazdag hódolóját, és feleségül menni hozzá, mert apja, egy könnyelmű, iszákos kórista, sikkasztott. Véletlenül a keresztneve azonos Pencroftéval: Sterbinszky Tivald. Én helyeztem el Bunnyhoz inasnak.

Bunnynak mindezekről sejtelme sincs. Azt sem tudja, hogy az öccse azért lett öngyilkos, mert én elcsábítottam Hildegardot, a menyasszonyát. Bunny ma is csak „kikapós” embernek tart. Burns, aki nőül vette Hildegard nővérét, és patikus volt, gyűlölt engem, de ezt akkor nem tudtam. Az ő szaktudását is felhasználtam találmányomhoz, amelynek a hajhullást kellett volna megakadályoznia. Kétszáz próbaüveget küldtünk szét ebből a lakásomon pepecselt szerből, és utóbb megtudtam, Burns belekevert valamit, amitől az emberek megbetegedtek, kisebesedett a fejük, és egy ember később, ha nem is ettől, de meghalt. Burns hozta a hírt, lihegve és látszólag ijedten. Utóbb rájöttem, hogy Burns beleszeretett beteg felesége húgába, Hildegardba – aki akkor az én szeretőm volt –, és így akart engem eltávolítani. Szerencsétlenül éreztem magam. Flóra sem volt már ott.

Ez előzmények miatt kerültem abba a lelkiállapotba, ami a történteket megmagyarázza. Éppen csomagoltam, hogy meneküljek, amikor felkeresett az apám. Már pár éve nem beszélt velem. Elmondotta, hogy ezen a napon robbant ki a szenzáció: egy Paolo nevű idegen, aki egy ideje a városban él, összegyűjtött minden szükséges adatot, azokkal utazik New Yorkba, és bebizonyítja, hogy évtizedekkel azelőtt Montagezza megölte Prentint, elvette tőle a pénzt, és így szerezte meg a bányát Ravian elől. Ez halálos csapás lenne Filliponra. A város koldus lesz, mindenki nyomorba jut és szégyenbe, ha ez kiderül. Fillipon kilenc első polgára elhatározta, hogy városuk, családjuk érdekében végeznek Paolóval, mielőtt az Adatot eljuttatja illetékes helyre.

Apám ezután így folytatta: – Bűnös életed oda juttatott, hogy menekülnöd kell. Valamit tehetnél most, hogy sok bűnöd mindannyiunkat megmentsen. Vállald magadra, hogy te ölted meg Paolót, ezt az ismeretlen embert, aki Fillipont romlásba akarta dönteni, és menekülj úgy, hogy magaddal vidd bűneiddel a mi sötét bűnünket, amit el kell követnünk, mert tehetetlenek vagyunk. Nincs más út.

Abban a hangulatban nyomban felcsaptam. Rendben van. Aláírtam egy vallomást, amelyben közlöm a filliponiakkal, hogy mit tettem. Aláírtam, és még csak nem is láttam Paolót. Azt sem tudtam, hogy ki. Elbúcsúztam Bunnytól. Ő ezekről sem tudott semmit. Azt hitte, megjavulni megyek, kettőnk számára egzisztenciát teremteni, és ő majd utánam jön. Ő adott útiköltséget. Elmentem ahhoz a nőhöz is elbúcsúzni, akiről tudtam, hogy gyermeket vár tőlem. Ez még külön új izgalmat okozott. A fivére – akiről eddig nem is tudtam – éppen ott volt nála, és felelősségre vont. Megverekedtünk, és golyóval a vállamban hagytam el Fillipont. Hogy mi történt azután, már csak apám és Bunny leveleiből tudom. A kilenc ember valami okiratot szerkesztett, hogy mind a kilencen lehetetlenné teszik az alibijüket, így egyforma a felelősségük, és megölik Paolót. Ha az én vallomásom nem terelné el róluk a gyanút, egyformán bűnösök lesznek. És ami azután történt, az csakugyan kísértetiesen hangzik. A kilenc ember egy erdőszélen, az út mentén várta Paolót. Ez széles, spanyol nemzetkalapot, hosszú, fekete kabátot viselt, és a pályaudvarhoz akart menni. Jött Paolo, és távolabb egy kislány követte, kordéllyal, amin a poggyászát vitette. Amikor a szakadék szélére ért, a kilenc ember kiugrott a sötétből, letépték a kabátját, és a mélybe taszították. Azután elrohantak. Rövidesen odaért a kisleány a kordéllyal, és kereste Paolót. Rohant a rendőrségre, és a vizsgálat megtalálta a patakban a széles kalapot, a helyszínen a vércseppeket, ahol fejbe csapták, a holttestet ki tudja, merre vitte a sebes sodrú ár. Ezután elmentek Paolo lakására, hogy lefoglalják a holmiját, és vizsgálatot tartsanak, ekkor jött a meglepetés: Paolót ott találták a szobájában, holtan, agyonlőve, a gyilkosság nem sokkal előbb történt. Azóta híre terjedt a városban, hogy Miksa császár meggyilkolt tisztjének, Prentinnek lelke hazajár a túlvilágról. Ő az úr mindenki felett, intézkedéseit, amelyeket rövid gépelt parancsok formájában közöl a város vezetőivel, teljesíteni kell, annál is inkább, mert a titokzatos okirat, az Adat – amelyet Paolo is keresett – nála van. Valakit tehát megöltek, aki a kilenc ember szerint Paolo volt, és ma sem tudják, hogy ki lehetett, és valaki megölte Paolót, mielőtt a rendőrség a lakására ért, de a kilenc ember ezt nem tette. Most egy láthatatlan zsaroló kezében gyilkos fegyver az Adat, amivel egyik pillanatról a másikra lecsaphat. A gyilkossággal gyalázatba, az Adat felhasználásával szegénységbe döntheti a várost. És így most már négyen harcolnak: Vuperin, Ravian élén, Burns, aki Fillipon vezetője, Vandramas, aki a mexikói örökösöknek kutat, és az ismeretlen hatalom, aki mindent a kezében tart: Prentin!

Kicsoda Prentin? Senki sem tudja, csak írott parancsait látják.”

Ez állt Benjamin Walter levelében.