4

No, most ez micsoda? Kezdődik elölről a Pác-féle forma? A sors eredeti csomagolásában, a kiszolgáltatottság védtelen jegyével? Mi volna, ha az öreg Sterbinszkynek mindent elmondana?

Sterbinszky majd énekel neki, sír, bólogat és később esetleg a boát is előveszi. Mi lesz, ha elfogy ez a szőrme? Rendkívül kopott, és úgy látszik, a molyok szervezetére jó hatással van, mert szeretik.

Főleg pedig, kicsoda Prentin?

Prentin rosszabb, mint a halál. Prentin megöli. Prentin nevét itt úgy kezelik, mint úri háznál a cselédek a nagyon finom porcelánt. Elsápad és megremeg, aki kiejti. Szinte hallja az ember, ahogy csörömpöl a név, összetörik és vége.

Rendkívül bonyodalom lehet még abból, ha nem tudja, ki ez a Prentin. Hátha Hildegardtól megkérdezné?

De kicsoda Hildegard?

Ezt az Ervint sírba vitte, nem kétséges. Viszont feltűnő lesz, ha itt üldögél a lépcsőn, a hátsó feljárónál. De hát hová menjen? A szobájába menni nem ajánlatos. A kertbe? Lent áll az öreg Sterbinszky a kertben, és amíg nem tudja a keresztnevét, lehetőleg nem társalog vele. Mi lenne, ha Eduardnak szólítaná? Sterbinszky Eduard. Nagyon kézenfekvő név, biztos, hogy így hívják. Azonban ezzel most nem kísérletezik, hanem gyorsan elsiet előtte és akkor kint van az utcán.

Nem lesz jó.

Itt nincs más hátra, ez jó hely a lépcsőházban, majd ellesz valahogy. Bár állandó tartózkodásnak alkalmatlan. Az most már kétségtelen, hogy Sterbinszkyt Eduardnak hívják, ha atyjának csak némi érzéke volt a nevekhez. Ilyesmi hallástól függ. Igaz, hogy az ő apja valamikor kardalos is volt, sőt flótázni is tudott, amihez fejlett zenei hallás szükséges, és őt ennek ellenére Tivaldnak keresztelte.

Milyen lelki konstelláció eredményezhet olyasmit, hogy valaki az élő, egészséges, újszülött és gyanútlan gyermekét megnézve így szóljon: ebből Tivald lesz!

Tivald!

Nem szabadna ilyen nevet adni, mivel ilyen név nem létezik. Ez egyszerűen azt az eljárást gyaníthatja, hogy valaki betűkre vagdosott egy ábécét, bedobta a kalapjába, összerázta, kezdte kihúzni a betűket és a hatodiknál megunta. A kihúzás sorrendjét jelzi az a név, hogy Tivald. Ha leány, akkor kihúzott volna még egy betűt, hogy Tivalda legyen. Mindenképpen utána fordulnak az utcán az emberek egy ilyennek.

S miért akarják őt, illetve Waltert mindenáron megölni?

Ez roppant izgalmas.

Elaludt izgalmában.

Arra ébredt fel, hogy suttogást hall. A sötét hátsó lépcső lejárójánál két ember beszélt halkan.

– Felmész a szobájába, és agyonlövöd.

Érdeklődve lekiáltott:

– Fogadjunk, hogy rólam beszélnek!

Néhány másodpercig csend volt. Aztán nyugodt, mély hangon megszólalt valaki lent.

– Miért nem hagyja agyonlőni magát?

– Magam sem tudom. Ideges vagyok. Jöjjenek holnap délután négy és hat között.

– Maga bolond? Szerencsétlenné akarja tenni a várost?

– Nem. De az a pasas ne settenkedjen felfelé, mert gyomorba rúgom, ha idejön. Becsületszavamra.

– Mondja Walter, mit jelentsen ez?!

– Maguk azt hitték, hogy hazajöttem volna, ha meg kellene halnom?

– Azt állítja, hogy nincsen már Prentin kezében a bánya?

Ez micsoda a bányával? Miféle bánya lehet itt Prentinnek a kezében? Rézbánya? Bőrbánya? Vagy képletes az ügy, és Prentin valami részvények birtokában egy bányát ural?

Ha így van, mi köze ehhez Hildegardnak, és hogy kerül bele a Probatbicol? Itt az a gyanúja lesz végül alapos, hogy ebbe a városba csendes őrülteket internálnak titokban, és hagyják, hogy csináljanak, amit akarnak. Mert hogy ennek az egésznek értelme nincs, az nem vitás. Valószínű, hogy Prentin az őrültek királya, akinek az a mániája, hogy a jobb kezén balanszíroz egy bányát, és ha véletlenül leejti, mindenki meghal. De még akkor is kérdés, hogy miért kell neki meghalni, ha nem akar ebbe a kínos ügybe belekeveredni. És ha Hildegard szerette Ervint, akkor miért ment Burnshöz? No várjunk, most majd dob egy követ ebbe az egészbe. Lekiáltott:

– Ha mindent akarnak tudni, menjenek Hildegardhoz! Burns majd megmondja maguknak, hogy Ervin írt nekem a halála előtt, és ő mindent tudott. A bánya miatt nem kell aggódni, nem jöttem volna haza, ha ez nem lenne elintézve! Csak egy szót mondjanak Hildegardnak, és ő megérti, hogy miért teszem ezt.

– Mi ez a szó?

– Probatbicol! Ugye nem felejti el?

– Hogy a fenébe! Ki felejti el, amíg él. De mi köze van ennek az egészhez?

– Azt majd Hildegard megmondja maguknak. Vagy beszéljenek Bruns-szel. Ő a fő részese az ügynek. – Gondolta, ezt a disznót jól bemártja. – Az egészet ő kavarja. Menjen oda, mondja meg neki, mit üzentem, és mondja meg mindenkinek, azért jöttem vissza, hogy megmentsem magukat Prentintől. Én leszámolok vele!

– Ember! Ezt hihetem?! – ordította boldogan a másik. – Megszabadít bennünket?!

– Vegyék úgy, mintha már szabadok volnának. Most csak siessen Burnshöz és adja át az üzenetemet.

– Itt megvár?

– No hallja?! Maga csak legyen nyugodt és rohanjon! – A pasas rohant.

A következő pillanatban Pencroft felugrott, és mint letűnt, idilli gyermekkorában, hoppla... átvetette lábát a lépcső karfáján, majd lesiklott az emeletről. Kiugrott az ajtón. Két ember pisztolyt szegezett a mellének.

– Hová?

– Mi az, hogy hová? – Kérdezte rövid szünet után dühösen. – Látni akartam, hogy itt vannak-e. Magukat őrségen hagyták, tehát kötelességük itt maradni, ezen a helyen, értik?! – rendkívül erélyes volt. – Egy őr úgy áll, mint a cövek! És ne dohányozzék, mert kiverem a szájából!

– Na!

A két lehordott ember teljesen megzavarodva állt, ő meg zsebre dugott kézzel átsétált közöttük, szép lassan elindult a kapu felé.

– Halló! – kiáltotta utána ijedten az egyik. – Hová megy?

– Ahová akarok! Majd ha engem állítottak őrségre, akkor kérdezheti, hogy hova megyek.

– De mi magát őrizzük!

Erre már visszament. Egy bökéssel feltolta sapkáját, egész közel tolva az arcát, állati dühvel ordított rá:

– Most nem arról van szó, hogy kit őriznek! – kiáltotta. – Itt nem lehet kibúvókat keresni, és mellékvágányra terelni az ügyet! Maguk itt állnak, mint a cövek!

Magában ezt gondolta: Fütyülök rátok. Amíg kollégátok, a harmadik hülye nem tér vissza attól a bizonyos Burnstől, úgysem lőhettek agyon, mert nem tudjátok, hogy hol az a bányadolog. Mivel bebeszéltem nektek, hogy Prentin kezében nincs. Tudnotok kell tehát, hogy hol van, illetve miért nincs, és ha nincs, akkor miért van így. Addig nem ölhettek meg, ergo fütyülök rátok.

És kilépett a kapun.