7.

Tom visszakapta a Wheeler-birtokot. És a kormányzó, kinek sok álmatlan éjszakát kellett a szerencsétlen Arthur Wheelerre gondolni, bőkezűen segítette hozzá a fiút, hogy a Wheeler farm megint a régi, nyájaktól nyüzsgő, szép gazdaság legyen. A ház, a cowboyok blokkháza az egykori tervek alapján épült fel újra. Balting City lakosai szintén igyekeztek a fiúval elfeledtetni azt a szerencsétlenséget, ami olyan igazságtalanul pusztította el a Wheeler családot. A Véres Tom nevét többé nem említették. Békében és megbecsülésben élhetett a régi birtokon. Szegény Dick is, szemben a Nevada hófödte csúcsaival, itt, a szülőföldjén hunyta le örökre a szemét.

Mindent visszaadhattak Tomnak, ami egykor Arthur Wheeleré volt, csak az otthont, a családot nem pótolhatták semmivel.

Ezt tudták jól a Balting City-beliek és mintha bűnösök lennének valamiben, szomorúan figyelték az örökké komoly, örökké egyedül járkáló, komor tekintetű Tomot, aki olykor két-három napra is eltűnt, hogy a hegyek között kóboroljon. Egyedül járta az ösvényeket követte egy-egy állat nyomát, de a puskát nem vette le a válláról, nem vadászott, csak kószált a magányos vadak ösvényén...

Mikor egy ilyen kóborlásból visszatért, a város felé vezető domb elején léptetve, világosságot látott a Wheeler-ház ablakában.

Mi a csoda? Ki lehet az ő szobájában este?

Megsarkantyúzta lovát, és bevágtatott az udvarra. Maga sem tudta, hogy miért olyan izgatott. Vagy tudta, de nem merte végiggondolni. Ahogy elindult a tornác felé, nyílt az ajtó és Anna jött eléje.

– Eljöttem, Tom... – mondta csendesen.

Az ezredes tűnt fel a lány mögött, és két kézzel szorította meg a fiú kezét:

– Úgy látszik, hiába vártunk volna arra, hogy maga jöjjön el hozzánk! Hohó, barátom!... Együtt lenni, mikor baj van és megszökni a jutalom elől, az nem helyes eljárás!

– Csak nem akar megjutalmazni? – mondta meglepetten Tom.

– Csak ne fortyanjon fel. Maga tartotta a hátát a közvélemény előtt. Úgy tett, mint aki gyáván cserbenhagyja a gazdáját, csak azért, hogy azután Tonga kunyhójához nyargaljon, ott valami ördögi gyorsasággal egy fehér lóra kapjon és eljátssza az embereknek a Nevada Szellemét. Ezzel megmentett engem attól, hogy a lábra kapott gyanú tovább éljen. A becsületemet köszönhetem a maga okosságának, ügyességének és bátorságának. Ezt most nem lehet csak úgy egyszerűen elintézni...

– Figyelmeztetem – mondta erélyesen Tom -, hogy nem fogadok el semmit...

Anna csendesen eléje állt.

– Semmit?...

A fiú nem válaszolt.

– Ja igaz... – folytatta az ezredes, miközben elgondolkozva szivarra gyújtott. – Azt a két alakot, Cornert és Bronsont, kiszabadítottam a barlangból. Megérdemelték volna, hogy éhen pusztuljanak, de azt hiszem maga sem kívánta ezt. Elég vér tapadt már ehhez a históriához... Jó büntetés volt... Közel álltak az őrülethez, mikor értük mentem. Az egyik teljesen megőszült, a másik reszketett és dadogott. Adtam nekik annyit, hogy valahol letelepedhessenek és megbánhassák a bűneiket.

A lány kíváncsian nézett Tomra. Vajon nem kívánja-e halálukat?

– Jól tette, senor – felelte a fiatalember. – Én is ezt tettem volna az ön helyében... Elég volt a bosszúból...

Az ezredes lassan elsétált a nyugalmas éjszakai kertben. A Nevada fehér csúcsai felett csodálatosan tiszta fénnyel ragyogtak a csillagok. Ketten maradtak. A lány két kezét Tom vállára tette:

– Eljöttem hozzád...

– Kitty...

– Tom... – suttogta és odahajtotta a fejét a fiú vállára...

...Tom Wheeler fiatal feleségével együtt a régi boldogság is beköltözött a farmra, és Balting City lakói most már sűrűn látták mosolyogni a néhai Arthur Wheeler fiát.

Az ezredes, aki természetesen már nem hagyta el Tanassot (mit is kezdtek volna ott nélküle?), sokszor rándult át a fiatalokhoz, és csak nehezen szánta rá magát, hogy ismét elhagyja ezt a kellemes környezetet.

Az öreg Shiwán kincséről még sokat beszéltek, pedig egyre fogyott az eldugott arany, és Tanassonak pedig egy duzzasztógát révén rövidesen erőműve volt, amelyhez gyár is kellett. Később felépült az új kórház, néhány tanyai iskola és a zsákok fogytak, egyre fogytak, azon mértékben, ahogy Tanasso mind nagyobb lett...