3

Végre jött Bahrmann, hogy eltávolítsa a kötést.

– Fájdalmai lesznek, de az nem baj. Sajna, a kötést gyorsan kell eltávolítani... egy rövid, éles sajgás... így... és kész... Húzza vissza a lábát, mert leütöm! Itt maga nem rúghat! Itt én vagyok a sebész!

Lent volt a kötés.

– Au!... az ördög vigye el – mondotta kínjában a beteg.

– Önt vigye el, tisztelt uram. A kötés eltávolítása nem megy fájdalom nélkül. A másik műtét is jól sikerült. Néhai orrformája olyan volt, hogy a másik úr átalakítása alig járt némi fájdalommal. Nézze, mister Pencroft éppen elhagyja a kórházat.

Éppen elhagyta. Az ablakból jól látta 13. Pác is. Visszafordult a kapuban. Őt is megoperálták. Ijesztő, mennyire hasonlít rá most, hogy kissé lapított az orra, és felső ajka is olyan, mint az övé volt.

Személyazonosságának tolvaja visszatekint a kapuból, meglátja őt, és zsebkendőjével, mint nyájas utas mélabús honmaradottjának, búcsút integet. Majd vidáman távozik. Mivel Pác szerencsés külseje enyhe és gyorsan gyógyuló műtétet biztosított számára, mert 13. Pácnak még a külseje sem lehetett önmagának szerencsés.

Egyedül marad és búsan várt az ablaknál.

Azután az üvegben megpillantotta az arcát.

Ki ez?!

Elhűlt. Keskeny orra lett. Homlokán Benjamin Walter forradása, szája is... szinte azonos. Ez Benjamin Walter szája.

Az ablakból visszanéző arc teljesen idegen volt előtte. Annyira, hogy megtapintotta tétován.

Olyan különös érzés volt ez, mintha vendégségben lenne lelkileg egy más ember testében.

Most végre újsághoz jutott, és megtudta, hogy mi volt az az ügy a pincében. A szürke ház emeletén meghalt egy hölgy influenzában. Kívánságára halála után az orvos átszúrta a szívét egy keskeny műszerrel. Senki sem tudja, hogy került a tetem a pincébe, ahol a hajléktalan 13. Pác aludt, és midőn felébredt, e szituációtól való ijedtében elfutott.

Dr. Bahrmann sebészorvos, a szegény nő kezelőorvosa azt mondta, hogy miután tisztiorvosi engedéllyel elvégezte a szúrást, távozott.

Szóval, ez a Bahrmann összejátszik a Nobel-díj-mániás íróval. Nem vitás! Levitték a tetemet a pincébe, és így hozták őt a kutyaszorítóba, hogy azzal a hasonló arcúval megoperáltassa magát.

– Hát, kedves barátom – mondta Bahrmann délután –, a műtét fényesen sikerült. Menjen, Benjamin Walter, amerre a kedve tartja. Az a másik most jobban hasonlít magára, mint maga.

Egy óra múlva elhagyta a szanatóriumot.

Mint Benjamin Walter!