3.

Hogy Tom megalázó helyzetét elviselte, azt elsősorban Gibson levele okozta. Megállapodásuk szerint, miután beállt Gonzaleshez, írt a seriffnek és ez nyomban válaszolt. Hangsúlyozta, hogy fivére dr. Patkins jól van...

Dick! Ez adott erőt Tomnak. A bátyja iránti szeretet. Csakis Dickért viselte el, hogy mintegy véletlenül leöntsék ételmaradékkal és a kövér Johnson a lábára taposson, valahányszor elmegy mellette. Hyckes lehetőleg az istálló takarítását, beteg állatok kenegetését, vagy más piszkos munkát bízott rá.

Egy alkalommal ebéd után, miközben békésen dohányoztak, végigheverve a földön, Johnson sehol nem találta az öngyújtóját.

– Ide tettem az imént a takaróra!

Az öngyújtót néhány perccel előbb Tom ledobott bőrmellényének a zsebébe csúsztatták.

– Csak nem hiszed, hogy valaki eltette? – szólt közbe Jeff.

– Hiszem vagy nem hiszem, itt volt a takarón! – és rászólt Tomra – Te az előbb egyedül voltál itt! Nem tetted el?!

– Nem.

– Hazudsz!

A cowboyok felfigyeltek. Elhatározták, hogy ha a fiú megüti Johnsont, nem bántják. Sőt. Akkor még nem is olyan reménytelen a feltevés, hogy valaha férfi váljék belőle.

– Téved Mr. Johnson. Én nem láttam az öngyújtóját – mondta Tom.

Hyckes elfordította a fejét. Nem bírt látni ilyesmit. A többiek arca is elkedvtelenedett. Johnson felkapta a fiú mellényét a takaróról.

– Majd meglátom! – A következő pillanatban magasra emelt kezében ott volt az öngyújtó.

– Tolvaj vagy! Elloptad az öngyújtómat!

Johnson boldog lett volna, ha ez a fiú megüti. Nem is páholta volna el. Ehelyett azonban valami egészen meglepő dolog történt.

Tom nyugodt, nagy szemei, közömbösen pihentek meg az öngyújtón, azután nyugodtan ezt mondta:

– Bevallom. Én tettem zsebre.

Elképedve néztek rá. Johnsonnak tátva maradt a szája.

Ő maga tette a fiú zsebébe az öngyújtót. Tom felállt és egész közel lépett hozzá.

– Akar megütni? – mondta szelíd udvariassággal. Még mosolygott is kissé. – Vagy szívesebben lép inkább a lábamra? Nyugodtan megteheti, miután nem ütöm vissza.

Johnson tűzvörös lett:

– Azt mondod gyáva vagyok?

– Igen. Azt mondom, hogy gyáva.

A kövér cowboy azzal az ütéssel, amely eddig még minden esetben leterítette az ellenfelét, hirtelen belecsapott a fiú arcába. Tom szemrebbenés nélkül állt egy helyben. A szája sarkából keskeny vércsík futott le az állán.

Azután ugyanazon a csengő, hűvös hangon mondta:

– Megismétlem: maga gyáva.

Johnson kilendülő öklét ketten is elkapták és Hyckes dühösen kiáltott rá:

– Ezt nem szeretjük Johnson! Érted?! Ha még egyszer megütöd a fiút, akkor különb ellenfelet is találsz majd itt... Te pedig takarodj!

Tom Wheeler elballagott. Nem haragudott ezekre az emberekre. Gibsont szerette volna megölni és széttépni, Gibsont, aki ezt a kötélnél ezerszer súlyosabb büntetést kitalálta: fegyver és ököl nélkül, gyáva ember módjára élni itt nyugaton. Ahol jaj annak, aki nem támaszkodhat a fegyverére és az öklére!