29.

A „lótankhoz” érve leugráltak a nyeregből. Mindenfelé kutattak, de a sziklás talajon semmi sem árulta el a menekülés irányát.

– A Gorilla most Kindlow-ban vár majd – mondta Gunner. – Valószínűleg mi is odamegyünk, ha itt nem akadunk nyomra.

Körül néhány fán már ott függött a körözvény, némelyiken a Lord üzenete is. Bob gyors munkát végzett.

– Csak Kindlow felé menekülhettek – mondta a púpos -, mert másfelé nincs út, kivéve Connictedet, ahová nem merészkedhet vissza a gazember.

– És a vasút? – mutatott Gunner a távoli töltéssáv felé.

– Ugyan! Kelet felé minden vasúti kocsit átkutatnak. A gyilkost nem hagyják elmenekülni. A kormányzó húgát és barátait ölte meg...

– Austin tette – dörmögte Gunner.

– De ezt ők nem tudják.

Tanácstalanul álltak néhány másodpercig. Valóban ostoba kísérlet lenne, ilyen bűnténnyel körözve, Kelet felé induló vonatra ülni vagy visszatérni Connictedbe.

– Csak Kindlow felé vehette az útját, és a Kékhegységen át Keletre akar jutni. Én így tennék a helyében.

– Igen... De azt hiszem, ez a fickó okosabb nálatok... Mindegy, nincs más hátra, mint Kindlow.

Nagyon távolról mintha kiáltást hallottak volna.

– Odanézzetek! – mondta a púpos, és kinyújtott karral mutatott valamerre. Odanéztek... A domb lejtőjén túl egy távírópóznánál integetett valaki.

– Austin lenne?

A Lord fagyos tekintete néhány másodpercig mozdulatlanul meredt a póznára. Azután azt mondta:

– Bob akar valamit. Gyerünk...

Mire odaértek, a vastag fejű suhanc már elébük igyekezett, lomha, nehézkes járásával, száron vezetve egy lovat.

– Mi van ott, Bob? – kérdezte Gunner...

– Elbágták a drótot... Valami elbágta... Gyomok bezetnek... Nedbes földön... Arra...

A töltés felé mutatott.

– Mégis vasútra merészkedtek volna? – csodálkozott a púpos.

– De miért vágták el a drótot – töprengett a Lord.

– Hiszen Kindlow-ból is sürgönyözhet valaki, ha a körözvényt Keletre... Hm... Hát ez mi... – követte a lábnyomot és odaért a másik póznához.

– Érdekes... Levágta a drótot, de azért, mert kellett valamire... Elcsípte a másik végén is, és... magával vitte... Minek?

Gunner a homlokára csapott:

– A Vad Tülök... Arrafelé egy hóbortos csavargó lakik, aki mindenféle drótot lop. Vagy ő volt...

– Vagy elrejtőztek nála, és ajándékot vittek neki... Gyerünk a Vad Tülökhöz. – Most már úgy nyargaltak, mint a vérebek, ha az űzött vad szagát feléjük hozza a szél. Rövidesen ott álltak a dőlt teherkocsinál.

A Lord rohant elöl, revolverrel a kezében. A többiek utána.

– Kirepültek a madárkák – mondta púpos. – Idejöttek a kovácstól, az bizonyos...

– És innen...

Az ázott földben néhány nyom vezetett a töltéshez. A Lord követte a csizmák lenyomatát. Sokáig vizsgálódott, térden csúszva a kövek között. Valamit megsimított a kezével.

– Olaj! – kiabálta le. – Itt valamit megolajoztak.

– Hajtány! Kindlow-ba utaztak lopott hajtányon... Istenemre nem rossz ötlet. – A Lord a sínekre meredt, és lassan felvonta a vállát.

– De az olajnyomok Connicted felé húzódnak.

Ezt senki sem értette. Odacsődültek a töltésre, nézték a síneket, lassan követték az itt-ott látszó olajfoltokat, és miután jó darabon újra meg újra feltűnt egy csepp olaj, kétségtelen volt, hogy Connicted felé menekültek a hajtánnyal.

– Bob! Nyargalj Kindlow-ba – mondta a Lord. – Értesítsd a Gorillát, hogy Connictedben vagyunk, a Szarvastetőnél várjuk, vagy üzenetet kap.

A fiú elvágtatott. A Lord az emberekkel továbbnyargalt a vasút mentén, és félóra múlva megtalálták a sáros, lágy talajban azt a feltúrt részt, ahol közvetlenül Connicted előtt, lefutottak a menekülők a töltésről.

A fickó sok munkát ad, az biztos – törülgette Gunner a homlokát. – Eszeveszett gondolat, visszatérni Connictedbe.

– De okos! Ott azután biztos lehetett, hogy senki sem keresi.

– És tévedett – mondta a Lord, tompán, mintha rög hullott volna egy koporsóra...