2.
Két csoportra oszoltak, és a vezérük parancsa szerint nekivágtak, hogy elkezdjék az utolsó nagy játszmát ezen a vidéken, ahol már nem kértek és nem adtak kegyelmet a szembenálló felek.
Közben az üldözők elérték a szorost. A rablók már nem voltak ott. Csak tizenkét lelőtt bandita. Ezeket elintézte a Mexikói Suhanc a menekülés kapujában.
Köztük volt Emmet Birgel, a „Vörös” testvére, aki kegyetlenül felkoncolta a Barlac fivéreket, mert késett a váltságdíj. Dick, a késelő, Halmount Pete és a félszemű Markett Bill, aki kisiklatott és kirabolt egy vonatot Salt Lake Cityben.
Most itt feküdtek. Egyetlen fiatalember felvette velük a harcot, és tartotta a szorost egy álló órán át.
– Istenemre – mondta Cresby, a farmer -, valamennyi seriff a környéken öt év alatt nem végzett annyit, mint Wardes éjféltől mostanig.
– Utánuk! – kiáltotta Croft, a kovács, és lóra ült.
– Megállj! – intett Penn. – Semmi tervszerűtlenség!
– Úgy van! Wardes mondja meg, mit tegyünk.
– Helyes! Wardes a vezetőnk!
Lelkesen körülfogták a Mexikói Suhancot. Érezték, hogy a rablókkal megátkozott környék végre rátalált az alkalmas emberre. Ez nem nyugszik, amíg ki nem irtotta őket.
– Öt ember itt a sziklán elfoglalja az én helyemet! Nem kerülhet senki a hátatokba, járhatatlan szirt van mögöttetek.
– Nagyon jó. Öt ember akár ezret is lepuffant onnan, mert kettőnél több nem lovagolhat be a szorosba.
Az öt ember megkötötte a lovát, és felment a sziklára. Most egy vágtató csoport érkezett a völgy felől. Cowboyok. Messzi útról jöhettek.
– Helló!
– Helló!
– Fedyard legényei! Wildhouse-ból!
Ők voltak. Elől a fiatal Fedyard.
– Mi történt?
– A Vörös Birgel megrohanta az embereivel Wildhouse-t. Felgyújtotta a farmot.
– Kutyák!
– Ki ez a csendbiztos?
– Wardes!
– A Denveri Kopó!
Fedyard és emberei elismerő mormolással fordultak egymás felé.
– Fedyard! Te fordulj embereiddel a tisztás felé! A rablók megkísérelik majd ismét az áttörést.
– Nem valószínű – mondta Croft, inkább a Spleet River irányába próbálkoznak.
– Ismerik terveiteket. Ha én lennék ott közöttük, összeszedném őket, és elosztva támadnék két irányból, hogy áttörjek. Holdvilág Teddy ugyanezt fogja tenni.
– Mindenesetre – mondta Fedyard – beállok az emberekkel a vízmosás keleti végébe, onnan szemmel tartom a tisztást.
– Jó. Két ember vágtasson Hiller Glownba, és adja meg a jelet: a körvadászat kezdetét veszi!
– Mindenfelől menjenek lovasok valamennyi üldöző csapathoz.
Fedyard és emberei közben elindultak a tisztás felé. Két lovas nekivágott Hiller Glown irányába, ahol Logan ezredes terve szerint az egyik üldöző csapat várt.
– A többiek erre nyargaljanak előre. A sziklák között, a völgy elején várjatok. Ha visszatér a rablók csapata, a sík mezőn találja őket a sortűz.
Mindenki elfoglalta a helyét.
– Ez nagyon okos volt, Wardes...
– Menjetek...
Ebben a pillanatban puskaropogás hallatszott a tisztás felől, és Fedyard embereinek diadalordítása. A rablók fejveszetten húzódtak vissza a meglepő fogadtatás elől.
– Siessetek a sziklához! És a jelszó...
– Nincs kegyelem!
– Nincs kegyelem!
A jelszótól visszhangzott a völgy puskaportól nehéz levegője.
– Te merre mégy?!
– Én megkeresem Holdvilág Teddyt, és leszámolok vele.
Mint a szélvész, vágtatott Narrow hátán.
A két nagy ellenfél elkerülte az összecsapást, mert egymást keresték. De kétségtelen volt, hogy az igazi harc az lesz, ha egyszer Holdvilág Teddy összecsap a Mexikói Suhanccal.
És hogy ez rövidesen megtörténik, az senki előtt sem volt kétséges.