67.

FEJEZET

A FELKELŐ NAP ARANYLÓ FOLTOKAT FESTETT AZ AVERY FOLYÓRA, mikor a nyomornegyedben a csuklyás alak végiglépkedett a rozoga stégen. Halászok napi útjukra indultak, tivornyázók botorkáltak hazafelé az éjszakából, de Résvár még aludt. Az emberek nem tudták, hogy mi történt előző este.

A férfi egy díszes kardot húzott elő, a sas formájú markolatgomb csillogott a hajnal első fényében. Pár pillanatig csak nézegette, azon gondolkodott, hogy a tárgy egykor mi mindent testesített meg. De egy új kard függött az oldalán, egy ősi, királyi kard, abból az időből, amikor még jó emberek szolgáltak nemes uralkodókat, és a világ virágzott.

Ő is tanúja lesz a világ újjászületésének, még akkor is, ha az utolsó leheletéig kell küzdenie. Még akkor is, ha már nincsen se neve, se rangja, se címe, ha már csak esküszegő, áruló és hazug.

Nem látta senki, ahogy a kardot bedobta a folyóba. A gombja még elkapta a napfényt és úgy izzott, mint az aranyló tűz, felvillant, majd elnyelte a sötét víz, hogy senki ne lássa többé.