10.

FEJEZET

CHAOL EGY RETTENTŐEN KIMERÍTŐ NAPON VOLT TÚL. Az újoncok kiképzésével foglalkozott. Doriant próbálta kerülni, miközben a király figyelő szemétől is távol kellett maradnia. Már majdnem a lakosztályába ért, hogy az ágyába dőljön végre, amikor észrevette, hogy két embere hiányzik a posztjáról, a Nagy Csarnok elől. A másik két őr összerezzent, amikor hirtelen megállt mellettük.

Nem volt szokatlan, hogy egy-egy őr alkalmanként mentesíti magát a szolgálat alól, betegség vagy valami családi tragédia esetén. Chaol mindig talált helyettest. De két hiányzó őr, úgy, hogy helyettesnek nyoma sincs...

– Valaki beszéljen, azt ajánlom! – dörrent rájuk.

Az egyik a torkát köszörülte, egy újonc, aki csak három hónapja fejezte be a kiképzését. A másik is viszonylag zöldfülű volt, ezért kerültek éjszakai szolgálatra az üres Nagy Csarnok elé. Arra számított, hogy a másik két őr, akik már évek óta szolgáltak, majd szemmel tartják őket.

A torkát köszörülő őr elvörösödött.

– Ö, azt mondták... azt mondták kapitány úr, hogy igazából senki sem fogja észrevenni, hogy elmentek, mivel a Nagy Csarnok most üres és ö...

– Nyögd már ki végre! – förmedt rá Chaol. Meg fogja ölni a két szolgálatmegtagadót.

– A tábornok partijára mentek, uram – szólalt meg a másik. – Ashryver tábornok beugrott ide útban Résvár felé és hívta őket, hogy csatlakozzanak hozzá. Azt mondta, hogy önnek nem lesz kifogása ellene, ezért mentek el vele.

Chaol arcán megfeszültek az izmok. Hát persze hogy Aedion volt a ludas.

– És ti ketten – mordult fel – nem gondoltátok, hogy ezt valakinek jelenteni kellene?

– Minden tiszteletünk ellenére, uram – felelt a másik – mi... mi nem akartuk, hogy árulónak tartsanak bennünket. És csak a Nagy Csarnokról van szó...

– Ne is folytasd! – mordult rá Chaol. – Egy hónapig dupla szolgálatban lesztek a parkban. – Ahol továbbra is fagyos hideg volt. – A kimenőtöket ezennel megvonom. És ha még egyszer nem jelentitek, ha egy őr elhagyja az őrhelyét, akkor el vagytok bocsátva. Megértettétek?

Egyetértő dünnyögés hallatszott, ő pedig a kastély kapuja felé indult. Pokolian kívánta az alvást. De meg akarta találni a két őrt Résvárban... és egy tábornokkal is kellett pár szót váltania.

Aedion egy egész fogadót kibérelt. Az emberei az ajtóban álltak, hogy távol tartsák a söpredéket, de Chaoltól elég volt egy pillantás, sas formájú kardgombjának egyetlen villanása, és utat engedtek neki. A fogadó zsúfolásig tömve volt nemesekkel, volt néhány nő is, kurtizánok vagy udvaroncok lehettek, és sok férfi, részeg, lármázó férfi. Kártya, kocka, trágár dalolászás a zenére, amit egy kis öttagú zenekar szolgáltatott a kandalló lobogó tüze mellett, pezsgős üvegek... Vajon Aedion fizeti majd a számlát a vérdíjából vagy a király?

Egyből kiszúrta a két őrt és rajtuk kívül még vagy fél tucatot, akik ölükben nőkkel kártyáztak, és úgy vigyorogtak, mint akik meghibbantak. Amíg meg nem látták őt.

Kegyelemért esedeztek, de ő azonnal hazaparancsolta őket, vissza a kastélyba, ahol majd másnap akart elbánni velük. Nem szeretett úgy döntést hozni, ha nem aludt rá előtte egyet. Egyelőre nem is tudta eldönteni, hogy megérdemlik-e a kirúgást, hiszen Aedion hazudott nekik. Az őrök kivonultak a fagyos éjszakába, ő pedig nekiállt előkeríteni a tábornokot.

De senki sem tudta, hogy hol van. Valaki először felküldte az egyik emeleti hálószobába. Ahol meg is találta azt a két nőt, akikkel állítólag meglépett, csak éppen egy másik férfival. Követelte, hogy mondják meg, hová ment, mire a nők azt felelték, hogy a pincében látták őt kockázni néhány álarcot viselő, magas rangú nemessel. Így leviharzott a pincébe. Valóban voltak ott álarcos, magas rangú nemesek. Tettették, hogy egyszerű mulatozók ők csupán, de Chaol így is felismerte őket, még akkor is, ha nem szólította őket a nevükön. Erősködtek, hogy Aediont utoljára hegedülni látták a nagyteremben.

Chaol visszament tehát az emeletre, ahol Aedion persze nem hegedült. De nem is dobolt, vagy lantozott vagy tilinkózott. Valójában úgy tűnt, hogy Aedion Ashryver nincs is ott a saját partiján.

Egy kurtizán ólálkodott oda hozzá, hogy felkínálja neki a szolgálatait. Úgy ráförmedt, hogy ott is hagyta volna, ha nem ajánl fel neki egy ezüstöt valami információért a tábornokról. A nő egy órája látta, hogy elment, egyik vetélytársnőjével a karján. Valami intimebb helyre akartak menni, de nem tudta, hogy hová. Ha Aedion már nincs itt, akkor... ő visszamegy a kastélyba.

De valami még megütötte a fülét. Az emberek azt mesélték, hogy hamarosan megérkezik a Romlás, és ha a légió beér a városba, a züllést teljesen új szintre tervezik emelni Résvárban. Állítólag Chaol összes őrét meghívták.

Erre vágyott a legkevésbé, halálos harcosok egész légiójára, ami végigsöpör a városon és összezavarja az embereit. Ha ez így lesz, akkor elképzelhető, hogy magára vonja a király figyelmét, aki majd rákérdez, hogy hová szokott eltűnni.

Így hát már nem csak beszélgetni akart Aedionnal. Találnia kell valamit, amit felhasználhat ellene, hogy rávegye a partik beszüntetésére. Remélte, arra is rá tudja majd venni, hogy megfékezze a Romlás katonáit. Másnap este biztosan elmegy, akárhol is rendez partit Aedion.

Addig pedig számba veszi, hogy milyen eszközei vannak.