63.

FEJEZET

AEDION HALKAN FÜTTYENTETT ÉS CHAOLNAK NYÚJTOTTA A borosüveget. Celaena lakása felett, a háztetőn üldögéltek. Chaol a fejét rázta, egyetlen porcikája sem kívánta az italt.

– Bárcsak én is ott lettem volna! – mondta a tábornok farkasra emlékeztető vigyorával. – Meg vagyok lepve, hogy nem ítélsz el, amiért ezt mondom.

– Akármilyen lényeket is küldött a király Narrokkal, nem hiszem, hogy ártatlanok lettek volna – szólt Chaol. – Talán már emberek sem voltak.

De a lány olyat tett, amit Aedion még most, napokkal később is ünnepelt. Természetesen csak csendben.

Chaol ma este azért jött, mert el akarta mondani neki és Rennek, amit a király varázslatáról kiderített, hogy hogyan használta fel, és hogyan tehetnék hatástalanná. De egyelőre hallgatott, nem tudta eldönteni, vajon a tábornok mihez kezdene az információval. Főleg, miután ő három nap múlva Aniellébe távozik.

– Ha Celaena hazajön, neked meg kell lapulnod Aniellében – mondta Aedion, és meghúzta az üveget. – Ha egyszer kiderül, hogy ki is ő valójában.

Chaol tudta, hogy így lesz. Már készült rá, hogy kijuttatja Doriant és Sorschát a kastélyból. Még ha nem is csináltak semmi rosszat, Celaena barátai voltak. Ha a király megtudja, hogy Celaena Aelin, akkor az éppen annyira életveszélyes lesz, mint ha rájön, hogy Dorian mágikus képességgel rendelkezik. Ha Celaena hazajön, minden meg fog változni.

Igen, Aelin haza fog jönni. De nem hozzá jön. Terrasenbe megy, Aedionhoz és Renhez és ahhoz a királyi udvarhoz, ami az ő nevében szervezi újjá magát. Hazamegy, otthon pedig háború, vérontás és felelősség fogja várni. Chaol a lelke mélyén még nem tudta megemészteni, hogy a lány mit tett Narrokkal. Nem tudta elfogadni lelkének ezt a darabját, ami vérszomjas és könyörtelen. Időnként még Celaenától is nehéz volt ezt megemésztenie, de megpróbált nem tudomást venni róla. De Aelin... Amióta rájött, hogy Celaena ki is valójában, tudta, hogy míg Celaena őt választaná, Aelin nem.

És nem Celaena Sardothien fog visszatérni a kontinensre. Tudta, hogy időbe fog telni, amíg már nem fáj. De a fájdalom nem tart örökké.

– Van valami... – Aedion kissé összeszorította a száját, mintha nem lenne biztos benne, hogy be akarja fejezni a mondatot. – Van valami üzenet, amit szeretnél, hogy átadjak neki? Vagy valamilyen tárgy, amit odaadjak neki? – Lehet, hogy Aedionnak bármelyik pillanatban Terrasenbe kell menekülnie, a királynőjéhez.

Chaol érezte Elena szemének melegségét a nyakában. Majdnem érte nyúlt, de aztán mégse. Nem tudta rávenni magát, hogy ezt az üzenetet küldje neki, hogy teljesen elengedje. Ahogy arra sem tudta rávenni magát, hogy beszéljen Aedionnak az óratoronyról.

– Mondd meg neki – mondta halkan –, hogy nekem semmi közöm nem volt hozzád, és te alig beszéltél velem. Vagy Doriannel. Mondd azt, hogy remekül megvagyok Aniellében, és mindannyian biztonságban vagyunk.

Aedion hosszan hallgatott, végül Chaol felállt és távozni készült. De ekkor a tábornok megszólalt:

– Mit adtál volna érte, hogy még egyszer újra lásd?

Chaol nem tudott megfordulni, amikor felelt:

– Már nem számít.

Sorscha a fejét Dorian mellkasán nyugtatta, beszippantotta az illatát. A fiú már mélyen aludt. Este majdnem egymáséi lettek, de ő megint csak tétovázott, hagyta, hogy az a buta kétely befészkelje magát a fejébe, így aztán amikor a fiú megkérdezte, hogy készen áll-e, akkor bár azt akarta mondani, hogy igen, mégis azt mondta, hogy nem.

Ébren, összeszorult gyomorral feküdt és a gondolatai összevissza száguldoztak. Annyi mindent akart még vele együtt csinálni és látni. De érezte, hogy új szelek fújnak. Aelin Galathynius él. És még ha mindent meg is adna Doriannek, az elkövetkező hetek és hónapok elég megpróbáltatásnak fogják kitenni őt anélkül is, hogy miatta kellene aggódnia.

Ha a kapitány és a herceg elhatározzák, hogy a legjobb tudásuk szerint cselekedni fognak, ha a mágia felszabadul... akkor káosz tör ki. Az emberek a mágia hirtelen visszatérése miatt meg is őrülhetnek, ahogy akkor is megőrültek, amikor eltűnt. Nem akart belegondolni, hogy a király mit fog lépni.

Viszont akármi is történjék másnap, a jövő héten vagy egy év múlva, ő már így is hálás volt. Hálás az isteneknek, a sorsnak, magának, amiért elég bátor volt hozzá, hogy azon az estén megcsókolja. Hálás volt ezért a pici időért, ami megadatott neki, hogy vele lehetett.

Még mindig az járt a fejében, amit hetekkel korábban a kapitány mondott a királynői címről.

De Doriannek – ha mindezt túléli – valódi királynőre lesz szüksége. Egy napon talán neki is meg kell hoznia a döntést, a nagyobb jó érdekében el kell engednie. Ő egy csendes, jelentéktelen lány. Ha még Amithyvel sem képes szembeszállni, akkor hogy várhatná el magától, hogy az országáért küzdjön?

Nem, belőle nem lehet királynő, nem elég bátor hozzá, meg különben is, mit tudna ő nyújtani.

De most, de most azért egy kis ideig még lehet önző.

Chaol Aedionnal együtt két napig tervezte Dorian és Sorscha kimenekítését. A herceg és a lány nem ellenkeztek, amikor elmagyarázta nekik a tervét, sőt, mintha a herceg szemében árnyalatnyi megköny-nyebbülést látott volna. Másnapra tervezték a szökést, amikor Chaol Aniellébe távozik, ez tökéletes kifogás volt, hogy kijuttassa őket a kastélyból: el akarták kísérni barátjukat egy-két napig, mielőtt végleg búcsút mondanának neki. Tudta, hogy Dorian megpróbál majd visszatérni Résvárba, és hogy emiatt meg kell vele küzdenie, de abban legalább mind a kerten egyetértettek, hogy Sorschának mennie kell. Aedion holmijának egy része már Celaena lakásán volt, és Ren készleteket gyűjtött a számukra.

Mindenesetre Chaol benyújtotta az utódjára vonatkozó javaslatokat a királynak, és a döntés másnap reggelre volt várható. Ennyi év, ennyi tervezgetés, reménykedés és munka után elmegy. Arra nem volt képes, hogy a kardját is az utódjára hagyja, ahogy egyébként tennie kellett volna. Holnap, csak a holnapot élje túl.

De arra nem volt felkészülve, hogy Adarlan királya a privát tanácstermébe hívatja. Amikor odaért, Aedion is bent várta. Tizenöt ismeretlen gárdista vette őt körül. Mindannyian olyan tunikát viseltek, amibe a királyi wyvern volt fekete cérnával belehímezve.

Adarlan királya pedig vigyorgott.

Doriannek perceken belül tudomására jutott, hogy apja a privát tanácstermébe hívatta Aediont és Chaolt. Azonnal rohant, de nem Chaol miatt. Sorschához sietett.

Majdnem összeesett a megkönnyebbüléstől, amikor a lányt a műhelyében találta. Minden erejére szüksége volt, mikor néhány lépéssel átszelve a helyiséget, megfogta a lány kezét, és így szólt:

– Elmegyünk. Most. Most azonnal elhagyod a kastélyt, Sorscha.

A lány elhúzódott.

– Mi történt? Mondd el, hogy...

– Azonnal indulunk – zihálta.

– Nem hinném, hogy így lesz – búgta valaki a nyitott ajtónál.

Megfordult, és Amithy, az öreg gyógyító állt ott keresztbe font karral, alig észrevehetően mosolyogva. Dorian nem tehetett semmit, fél tucat ismeretlen gárdista jelent meg Amithy mögött, és a nő így szólt:

– A király mind a kettejüket várja a lakosztályában. Azonnal.