166

- Ők már megismerkedtek vele. És huszonegy napot ültek a veremben. Megjátszottak, hogy

bolondok, azt hitték, megkapják a diliflepnijüket. De nem sikerült nekik. Aztán néhány

kirándulás a dombra. Azóta semmi zűr.

- Én továbbra is féken tartom, vagy, Krisztusomra, ez alkalommal megtöröm őket. - Először suhant át valami érzelem az arcán. Az ajkát lebiggyesztette. - Csak keményen. Simán kell

mindig, mindennek gördülnie. Ez a lényeg. A fegyelem.

. Wilson kurta fejbólintással jelezte, hogy egyetért vele. De azért elgondolkodott, ez vajon képes lesz-e rá?

- A parancsnok?

- Új fiú a szakmában, nem sok vizet zavar. Lockheart a homlokát ráncolta. - Az nem olyan

egyszerű.

Eléggé hajlékony?

- Nekem még egyetlen parancsnok sem jelentett problémát.

- Ez igaz. Csak ne vegye könnyedén a fegyelmet. És a tábori orvos?

- Úgy véli, hogy túl sok a dolga.

- Sokan jelentkeznek maródira?

- Azt el se tűrné. Egyszerűen lusta dög.

- Ezek szerint, úgy látszik, itt szabad kezet kapok.

- Ha nem kapnál, nem is vezethetnéd ezt a boltot. Te fogsz itt mindent intézni, és téged fognak letolni minden hülye minden hibájáért.

- Mikor kell indulnia? Meg kell csinálnunk szabályosan az átadást. Katonásan.

Szeretnéd már, ugye? Na meg a foglyok is, gondolta magában Wilson. Abban a pillanatban,

amint behajtottál a főkapun. Már réges-régen járt volna nekem a szabadság, és Kairóban

fogom elkezdeni.

Felhajtotta a maradék italt és felállt. - Már összecsomagoltam a holmimat, itt a kocsi, amire felrakhatom. Ezennel átadom .neked a helyemet.

- Értem a dolgomat, Wilson.

- Kell is.

Wilson az ajtóhoz ment, kikiabált egy elítéltnek, hogy szedje össze a holmiját, végigment a folyosón, ki, a szikrázó napsütésbe. Egy dzsip várt rá, a vezetőülésen Hanson felügyelő ült.

Két fogoly hozta mögötte futva a felszerelését. A dzsip hátsó ülésére rakták. Egyetlen szó nélkül kapaszkodott fel a kocsiba, s a foglyok futólépésben visszamentek a helyükre. Harris jött oda, sietve, és kezet fogtak.

- Sok szerencsét, Bért.

- Vigyázz magadra, Charlie.

- Milyen az új pasas?

Wilson nevetett, és lefelé fordította a hüvelykujját. A dzsip elindult. Burton felügyelő

kinyitotta a kaput, s a dzsip kigördült a börtönből. Wilsonnak a szeme se rebbent, mereven nézett, előre.

Az A-, B-, C- és D-szárny szemlére sorakozott a gyakorlótéren, a felügyelők ordítozva

lépdeltek fel és alá a sorok előtt. Nem pofázunk... azt mondtam, nincs pofázás! - Senki sem beszélt. Mind elképedve bámulták az új főtörzsőrmestert. Ezt a csillogó-villogó égimeszelőt, amint a botját szorongatva szótlanul, de keményen nézi a foglyokat. Aztán kiadta az első

parancsát.

- Első sorok, szemléhez három lépést előre, lépj! Állj! Nyugodtan! Mozdulatlanul! Hátsó

sorok, három lépést hátra, lépj! Állj! Mint a cövek! Mozdulatlanul!

A foglyok teljesítették a parancsot. A legyek felröppentek az ég felé, köröztek egy ideig, majd dühödten zümmögve, visszaszálltak, alaktalan felhőjük ott lebegett a foglyok fölött, le-lecsaptak rájuk, hogy felszippantsák a verejtéküket. Majd újra fel, a magasba.